Nos elmondom itt és most mindenkinek, h én alapvetően szeretek főzni. De ez a kijelentés nagyon relatív tud lenni. Amikor napról napra ki kell találni valamit, lehetőleg levest és másodikat is... hát az elég unalmas mesterség. De ha vendég érkezik, akkor formába lendülök. Méghozzá minél több vendég, annál jobban hozom a formám. A legjobb kajákat osztálykirándulásokon főztem :)) És egyetemista koromban házibulikon. Volt, hogy 1 (vagy 2) kg lisztből pánkót (fánk) sütöttem a bandának és ettől éreztem jól magam...
Anyum sztorija: érettségi után elmentünk a Szelterszbe az egész osztállyal kiheverni a fáradalmakat. Anyum találkozott Móninak (egyik osztálytársnak) az anyujával és aggódva adta elő neki, hogy "ezek a gyermekek úgy elmentek, azt sem tudom, h vittek-e kaját, van-e mit megegyenek, stbstb". Mire Móni anyukája: "hát Réka főz!". Anyum meg: "Réka főz? Réka nem is tud főzni"... "Hát Mónika mindig azt monja, h a kirándulásokon Réka főz."... "Háááát, pedig Réka itthon sosem főz, én nem tudom, h tudna főzni..."
Na, most, h bekonferáltam magam ilyen profi szakácsnőnek :))
Már megnint a szokásos: mia fenét főzzek m megint? :(
És eldöntöttem, h fuszulykalevest főzök, szemes fuszulykából. De a változatosság kedvéért ezúttal anyósom receptje szerint. Hogy az anyósom főztje miért más, mint a miénk? Hát hogy őszinte legyek: totál más! Nálunk a pityókalevesben pityóka van, a fuszulykalevesben fuszulyka és így tovább. Anyósnál meg majdnem minden leves zöldségleves. Szóval a murok, petrezselyem, karalábé, zeller, s egyéb zöldségek minden levesben ott vannak.
Annyira finom lett, h el is döntöttem, ezt máskor is produkálni fogom.
Itt a recept, leginkább magamnak írom le, nehogy elfelejtsem:
Elméletileg úgy kezdődne, hogy főni tesszük a füstölthúst v csontot v valami ilyensmit, de ez nálam elmaradt.
Szóval: sósvízben főzni kezdtem az előző este beáztatott paszulyt. Közben dobálom bele az egy babérlevelet, egy cikk fokhagymát, egy kis fej fehérhagymát {a magyarországiak szerint ez vöröshagyma} egészben (bár apróra vágva is lehetne), és kevés tárkonylevelet. Majd, amikor a fuszulyka majdnem megfőtt, akkor beleteszem a murkot, petrezselymet, és ha lett volna, akkor kis karalábé és ha el nem felejtem, akkor pár kocka zeller. A zöldséget tök mindegy hogyan váguk, kisebb-nagyobb darabok, hosszúkásak vagy kerekek, kinek-kinek hogy tetszik jobban.
A végén egy kevés rántás is jár bele, ami nálunk szigorúan TK lisztből van.
Anyós szerint leostyán levél is jár bele, ezt mi kihagytuk, hanem petrezselyemlapi rulez! ;)
Majd, akinek úgy tetszik, tehet a tányérjába tejfölet és/vagy egy kevés ecetet.
Próbáljátok ki, megéri!
8 megjegyzés :
Kir!
Ez tök jó, csak a fele zöldségről nem tudom, hogy mi. :D
A murok az egyetlen ami megy, azt is az erdélyi nyelvleckés videódból tanultam meg. :DDD
Mi az a fuszulyka? És a paszuly? Úgy rémlik, mintha a nagybácsim a tököt hívná paszulynak, de lehet hogy tévedek. :)
Bocs, most lehet hogy Neked is feladtam a leckét. :D Magyaroknak magyarázzuk magyarul, hogy mit esznek a magyarok.
Monee!
paszuly=fuszulyka=bab
murok=sárgarépa
tök=tök :))
Ha egyéb is van, ami nem megy, csak szólj :)
A hagymákról: szirintünk vörös és fehér hagyma létezik. (A fehéret egyesek sárgának is nevezik.)
Peste pedig vörös és lila hagyma. De véletlenül is ami nekünk vörös, az nekik lila és ami nekünk fehr, az a vörös. Ebben pedig kikérem a mgaunkét, én legalábbis semmi vöröset nem látok a fehér hagymában, a vörös pedig nem éppen lila, na!
:)))
engedelmeddel felvettelek a bloglistank koze.
Pusyi.Piroska
Hát a nagymamám tárkonyos paszulylevese volt ehhez hasonló, merthogy gondolom ez is csudafinom lehetett.
Már alig várom próbáljam ki élesben a főzőcskézést. Ugye nálunk anyum a konyhaséf, én egyelőre csak lapítok, mert két dudás egy csárdában... de nemsokára kész lesz a mi konyhánk :)
T. Erika
monee: aki magyar, erti a szoveget, ha mar magyarkodni akarsz ... :-) s hiaba tartod magad annak, de ott nalatok ilyesmit ugyse fogsz te enni ...
amugy nem szeretem a blogos recepteket ... ugyse lehet megkostolni :-)
Kedves Piszkodfred!
Megkérlek ne piszkoskodj Monee batátnémmal. Inkább haljon meg bután? Hálistennek megkérdezte, na...
Szóval nyugi!
És ha nem tetszenek a blogos receptek, akkor ne olvasd őket s kész, semmi pánik emiatt!
Csupa jókat! :)
ha de o kezdte... en nem piszkoskodni akarok, de neki ez magas ... a vegen tokot tesz bele es eladja fuszulykalevesnek, s te nem sertodnel meg? ez nem az o jokai bablevesuk :-))
Az én anyósom is annakidején sok zölséggel főzte a leveseket. Mindig vicceltünk vele, hogy attól még nem karfiol leves a leves, mert egy pár kis rózsa is van benne. Ettől függetlenűl nagyon finomak voltak a levesei. Aztán egyszercsak elfelejtette mi kell a levesekbe. Egy évre rá elfelejtette, hogy kik vagyunk mi. Szegényke két éve, hogy elment, és nagyon hiányzanak a levesei, sehogysem tudom őket utánozni. Lányok, figyeljetek jól oda, írjátok le, hogy mit hogy készít az anyósotok, mamátok, mert nagyon gyorsan telnek az évek, s jó, ha megmaradnak a főzési titkok a következő generációknak is.
Megjegyzés küldése