"ULTIMA STATIE!" - kiáltotta valahonnan egy rekedt hang. Nem volt ideges hang, csak fáradt.
Felnézek, senki sehol az egész buszon, csak a sofőr. Ő kiáltott rám. Nem vettem észre, hogy ez a végállomás és mindenki leszállt már a 32-esről. Amennyire gyorsan csak tudom becsukom a dobozt.
A Csillagom meséjét nem tudtam végigolvasni. Annyit tudok, hogy Jutka lányomról szól, ő az, aki varázsfénnyel alszik, pedig már nagy. 11 éves. De ragaszkodik hozzá.
Hogy mi lett a mese vége... azt nem tudtam meg, de olyan jó volt belefeledkezni.
"Scuzati-ma, multumesc" - dadogom vissza a sofőrnek, ő pedig boldog karácsonyt kíván: "Craciun ferecit, doamnă!"
