A családunk 3 zajos és 2 csendes családtagból áll. A két csendes: Apa és a középsőke, Jutka. Éreztem már egy ideje, hogy a középsőnknek nagyon szüksége lenne egy privát kis helyre, térre, időre. Amikor nem a zajos családtagok dominálnak, s amikor kicsit privátban lehetne, például anyával, velem. Semmi program, semmi hely nincsen most, ahová menni lehetne, még egy egyszerű forrócsokizásra sem. Éppen ezen tűnődtem, amikor Barbara meghirdette a macaron-sütő workshopot. (Hűűű... most a magyar nyelv védelmezői kirántják kardjukat, tudom. Ha itt van valamelyikük, kérem segítsen ki. A workshopot tudom, az műhely, műhelymunka, de a macaron-nak van magyar neve?)
Kicsit beszélgettem Barbarával, hogy sokan jelentkeztek-e? Ebben a helyzetben semmiképpen nem mennék sok ember közé. Hogy 10 éves kislánnyal fogad-e? Mindent megkérdeztem, amire kíváncsi voltam, ő pedig készségesen válaszolt. Végül úgy döntöttünk, hogy bevállaljuk. Szobat reggel 7 után már autóval ültünk kettesben és a havas tájon robogtunk keresztül, kb 9-re meg is érkeztünk Marosvásárhelyre, Barbaráékhoz.
Soha életemben nem voltam cukrászdában bent, ahol a sütiket készítik. Már ez is akkora élmény volt, hogy mennyi érdekes konyhai kütyü, amiket csak a tv-ben látunk, meg a kitchen shopban, de soha nem vesszük meg, mert azt gondoljuk, úgysem használnánk ki, meg hol is tárolnánk? Minek a kutyára csengettyű? :)
Szóval ott bámészkodtunk csodálkozva. :)
Barbara nagyon jól kitalálta ezt a kurzust. A macaron sütésének fortélyait bemutatta, majd végig segített minden résztvevőt, hogy elkészítse, részletesen magyarázott, minden apró részletre kitért, és amikor mi készítettük, akkor ott állt mellettünk árgus szemekkel és minden apróságra felhívta a figyelmünket. Tudniillik a macaron sütéshez nem kell nagy vásziszdász: mandulaliszt, cukor, tojásfehérje. Ennyi. De nem lehet a konyhában sem túl hideg, sem túl meleg, sem túl párás levegő, sem túl száraz. Nem mindegy, hogy hány fokosra melegítjük a cukrosvizet és hány fokra hűtjük, amikor a habba keverjük. Aztán az sem mindegy, hogy milyen mozdulatokkal kavarjuk, milyen állagúra, az sem mindegy hogy vágjuk oda a tepsit, hogy feljöjjenek a buborékok. De Jutkának jól ment ez az oadvágás, ő ugyanis egyenesen Roxfortból érkezett a helyszínre:
A szín kiválasztásánál előhozott ezer féle színezőt, a kérése csak az volt, hogy más-más színt válasszunk. Én Jutkámra bíztam ezt a választást, ő pedig sárgát választott. :) A két sorstárs pedig rózsaszínt és zöldet. A macaronok szerencsére mindannyiunknak jól sikerültek, akkor tartottunk egy ebédszünetet, és ebéd után nekifogtunk krémeket készíteni. Készítettünk egy csomó féle fajta krémet: csokisat cseresznyével, kávést, lime-osat, kókuszost, de ami a legnagyobb meglepetés volt számomra: bazsalikomosat! Nem is gondolnátok, hogy a bazsalikom mennyire finom fehércsokival és málnával!! hmmm...
Jól délután lett, mire meglettünk a macaronok töltésével is. Barbara nem engedett el anélkül, hogy elkészültek volna a sztárfotók, és jól fel nem pakolt volna, lelkünkre kötve, hogy ezt ma nem szabad megenni, csak holnapra fognak összeállni az ízek. Ezt mi be is tartottuk, bár a család itthon eléggé csalódottan és bizalmatlanul bámult ránk: ez most komoly? Nem lehet ma megkóstolni?
 |
| Ennyit készítettünk ott közösen. |
Olcsó nem volt ez a buli, de ha látnátok, hogy micsoda konyhában voltunk és micsoda precizitással ki volt dolgozva minden részlet, a kávé is finom volt és hogy még 1-1 szál rózsát is kaptunk a végén, és hogy mennyi macaronnal jöttünk haza...
 |
| Ezt mind hazavittük... |
Megérte. Minden perc megérte, köszönjük szépen, Barbi! :)
Jót tett a lelkünknek az anya-lánya program 💕
