Erről a sütőtökről eszembe jutnak a régi nagymamák. Őszi-téli édesség a sütőtök a régi nagymamák házánál, amikor már van annyira hideg kint, hogy jólessen bent, melegen fogyasztani. Egyébként más finom édességeik is vannak a régi nagymamáknak.
Tudod mi? A kamaráikban van egy fehér tarisznyaszerűség, kötővel lehet összehúzni a száját. (Mostanában a tornazsákok olyanszerűek.) S mi van benne? Hmmm... aszaltszilva! Az! Néha felakasztják a régi nagymamák az aszaltszilvás szatyrukat az osztovátára, csak akkor nagyon gyorsan kifogy... Ősszel aszalnak a régi nagymamák, amikor annyira érett a besztercei szilva, hogy már ráfonnyadt a szárára. Akkor hatalmas deszkákon teszik-veszik a kemence körül a legegészségesebb szemeket. Nem tudja senki, hogy pontosan, hogyan bűvölik ki-be a kemencébe-ből azokat a nagy deszkákat a nagymamák, de azt a régi unokák tudják, hogy a világ egyik legfinomabb eledele az aszaltszilva, ugyanis a legédesebb az összes aszalvány közül. Az aszalt almánál is, amit a régi nagymamák felfűzve szárítanak ki. Bagolytüdő. Falusi rágógumi.
Ilyenek voltak a régi nagymamák: dióval, aszalvánnyal, sütőtökkel kényeztették a régi unokákat. Meg almával! Olyan almával, amit a kötényükben hoztak fel a pincéből, s a kis fanyelű késükkel hámozták-vágták az unokáknak. Olyan kötényben hozott, kis fanyelű késsel hámozott almánál nincs is jobb alma a világon!
Láthatod, mindennek megvolt a helye, a tartója: a döblöcök a kicsiszekérben utaztak haza a Tanorokból, otthon pedig valamelyik pince földjén várták, hogy sorrakerüljenek a kályhában. Az aszaltszilvát a varrott szatyorban kellett keresni, a diót egy edénykében, a megpucolt pedig papírtasakban a legvalószínűbb. Az alma pedig kötényben jött fel a pincéből. A kenyér egy nagy vájlingban, házi szőttes kendővel letakarva. A házikenyérre különös szeretettel, ceremóniával, megbecsüléssel vigyáztak a régi nagymamák. S ha már kenyér: a búza a saját maguk által szőtt zsákban utazik a malomba, s onnan a liszt egy még szebb, még tisztább zsákban haza. Ó, sorolhatnám... békebeli idők... semmi rohangászás. (Kivéve ha jön a vihar és gyorsan kell felbuglyálni a szénát.)
Mi? Mi rohanunk! Nekünk sok dolgunk van! Nem érünk rá szőni, aszalni, döblöcöt kapálni, kenyeret sütni...
De megvan mindenünk: kenyerünk a boltból, zacskóban. Van aszalt gyümölcsünk is, az is nájlontasakban. Van döblöcünk is a piacról. A szelet betéve egy kicsi zacsiba, aztán egy nagyobb füles zacsiba tesszük a kiszacsit, hogy haza is tudjuk vinni. Diót pucolni nincsen időnk, megvesszük a dióbelet, azt is zacsiban...
Aztán ezeket a zacskókat mind kidobjuk és tovább rohanunk. Aztán panaszkodunk, hogy sok a műanyag és jön a világvége.
Olyan semmilyenek ezek a műanyag nájlonok. Próbáld ki, tedd a kenyeret egy szép textilzsákba. A dióbelet egy másikba. Menj el vásárolj valami kimérőset függöny anyagból varrt zsákocskába. (Nem tudom te hogy vagy vele, de engem le tud nyűgözni egy szép textilcucc.) Jobban fogsz rá vigyázni, jobban fogod szeretni, finomabb lesz benne a mandula!! Tégy egy próbát, s üzend meg nekem, hogy igazam van-e. Jó?
Ne félj, nem kell szőnöd, nem kell varrnod és nem kell kötényt köss, h benne vihesd az almát! (Pedig lehet az volna az igazi. :) ) Sokan foglalkoznak ilyensmivel, meg lehet venni. Szebbnél szebb anyagokból, modern szabásmintával. Segítek egy tippel: Enikő barátném, a Veragreenes, varr egy csomó praktikus szépséget. Tavaly adtam karácsonyi ajándék fejében pl bevásárlószatyrot és kis neszeszert. Most jut eszembe: idén is valakinek ezt fogok adni, mert szép, mert praktikus, s mert egész évben lehet használni, s olyankor mindig rám gondol az illető... "ezt Rékától kaptam ajándékba". (hehehe)
Magamnak is vettem egy édi-bédi neszeszert Enikőtől. Éspedig azért, mert amikor végre áttértem kontaktlencsére, akkor gondolkodtam, h kell nekem egy "utazós szett", amibe beleteszem a lencsék dobozkáját, szemcseppet, löttyöt, amiben tartani kell és esetleg még pótlencsét is, na meg persze a szemüvegemet. Minthogy egy nemtommilyen márkás műanyag neszkót kerítsek, inkább vettem Enikőtől egy kézzel varrt szépséget. Bevált, persze. Ha a régi nagymamáknak lett volna kontaktlencséjük, biztosan valami ilyensmiben tárolták volna! ;)
De ha Neked nincsen ennyi bajod a szemeiddel, akkor teheted bele a sminkes cuccaidat, vagy bármi egyebet. Péntárca, iratok. Miért ne?
Megsúgom, hogy annyira szeretem a textil (és fonalból készült - nyilván) cuccokat, mostanában a táskám is textil és a pénztárcám is :D
Na, kicsit elkanyarodtam, eredetileg össze akartam hasonlítani a régi, természetes zerowaste dolgokat, amik nem divatból voltak zero waste-ek, hanem mert szimplán csak ilyen volt a világ a régi nagymamák idején. Most már szinte idegesítően túl van tolva ez a zero waste dolog, mindenki fancy egy szatyorral a vállán. De tudod mit? Állj neki s készíts magadnak használati tárgyakat. Olyan jól fogod érezni magad tőle! S ha nem értesz hozzá, akkor fordulj a Veragree-es Enikőhöz. Igazán szép, kényelmes és praktikus dolgokat kínál, nekem legalábbis igazán tetszenek ezek a textilszatyrok, zsákok, tasakok. Idézik a békebeli időket, amikor még nem rohantunk, amikor még természetes volt, hogy a cuccainkat sokszor haszáljuk, (kábé addig amíg tönkremennek. :) ) amikor otthonról vittük a bevásárlószatyrot, hogy legyen amibe hazahozzuk a vásárolt cuccokat, amikor még természetes volt, hogy nem zúzzuk szét a környezetünket, a Földet. Na, nem áradozok tovább, de gondold át! Legalább azt ne dobjuk el, amit nem muszáj. Mondd az eladónak: "nu vreau pungă, mersi, am o sacoșă frumoasă, o iubesc".
S ha Te is úgy megszereted a textil dolgokat, mint én, akkor jöhetnek a füzetborítók is textilből, arclemosók és minden más ;)
Mindenesetre próbálj ki egy-két terméket ezek közül, s máris néhány műanyaggal kevesebbet dobtál ki. Ha pedig beleszeretsz és következetesen csinálod, akkor nem csak néhánnyal. ;)
Na, légy divatos, légy fancy, légy környezetbarát, légy régi nagymama, légy ügyes! ;)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése