Első telefonbeszélgetésem a fiammal

Arról van szó, hogy a gyereket otthagytuk Medgyesen Csannáéknál. A projekt célja: húsvéti nagytakarítás, amit a Tibike jelenlétében elég nehéz elvégezni, mert annyira segítőkész. Ő aztán sepreget, felmos, mindent csinál :)))

Nos, summa summárum szégyen, amit műveltem:
Előszöris két nap eltelt azzal, hogy készültünk az "inspekció"-ra. Tény, h készítettünk egy szép ppt-t magyarul, majd Ági lefordította angolra, egy csomót konzultáltunk, mit mondjuk, mint ne mondjuk az osztrák Erste Bank Alapítvány képviselőjének... (a Kismamaklub pályázott náluk. Első körben beválasztottak az első 71 közé, az 1300 egyesület közül! És a második kör pedig ez az "inspekció". Szép summát lehetne nyerni, ezért nagyon kellett a készülés.) Volt tehát egy jó alibim, h miért nem haladok rendesen a takarítással. Szerdára és csütörtökre már nem maradt semmiféle ürügy, mégsem haladtam. Végül olyan nagy dolgok, mint ablakpucolás, konyha rendbeszedése, szőnyegmosás meglett, de sokkal többet terveztem a hétre :(

A fiam meg... mi tagadás: nagyon hiányzik. Januárban, amikor szintén a szüleimnél hagytam és elmentem Pestre, akkor is hiányzott, de Pesten valahogy gyorsabban telt az idő. De ez a hét, valami rettenetes volt. Anyukámmal naponta, de olyan is volt, h naponta kétszer beszéltem telefonon és hallottam, hogy körülötte ott hablatyol a fiacskám. Nem akartam vele beszélni, nehogy felzaklassam a nyugodt hétköznapjait. De ma reggel gondoltam, hogy már beszélhetek vele, hiszen megmondhatom, h ma találkozni fogunk!

A beszélgetés ebből állt:
-halló, ki van ott?
-Pibi.
-hogy vagy Tibike, mit csinálsz?
-Motrozol.
-Milyen ügyes vagy. És reggeliztél már? Mit ettél?
-Katona.
-És tudod-e, h kivel beszélsz? Ki vagyok én?
-Éka.
... ezek után megígértem, h este találkozunk. Elolvadtam... Az én fiammal már lehet telefonon is kommunikálni...

Már csak a 3 órát várom, h induljunk...