Bevallom: a mesével nagyban hadilábon álltam. Akárkitől megkérdeztem, h mikortól ajánlott a gyereknek mesét mondani/olvasni, átlagban az a válasz jött, hogy "minél hamarabb". Igenám, de első fázisban a gyermek kiszedi a meséskönyvet a kezedből, megkóstolja, széttépi. Szerintem meg hiába mondanak a szakemberek akármit, elég lehetetlen mesét olvasni ilyenformán.
Aztán a klubban megtudtuk, h eleinte fontos, hogy a mesét mondjuk, ne olvassuk, a szemkontaktus ugyanis mindennél fontosabb. Ezen felbuzdulva néha elmondtam a fiamnak, de csak az egérfarkú mesét, mert mást nem tudok fejből. (Fel kell zárkóznom, méghozzá minél hamarabb!)
Tehát egy ideje olvassuk Boribont (Boribon és a hét lufi és Boribon autózik vannak meg, nyilván az autózós a kedvenc.) néha elmondom az egérfarkú mesét... szóval próbálkozunk, na. De a gyereknek tetszik, mert lefekszik és azt mondja: mese! (délben és este is)
(Egyébként a wc-zési kísérleteink a mese miatt fulladtak kudarcba. A drága azt hiszi, h azért kell a wc-n ülni, hogy meghallgassa a mesedélutánt. Hát mi a fene, budi nélkül is tudunk mi mesézni! - szóval ez a "projekt" most szünetel.)
A múlt7en Medgyesen Csannika minden lefekvésnél elmondta a malackás mesét. (Azt amelyikben az a "csel", hogy "forró vizet a kopaszra".)
Na, ennyi kellett nekem, én is mostmár komolyabb mesékre kell áttérjek.
Még mielőtt valaki megsajnálná, h szegény gyermek, mindig ugyanaz a mese. Nem kimondottan hanyagság, hanem ez a lényeg! Fene ezt a 21. századot s a rengeteg szakembert...
Nos, Sároson egyszer én is hallgattam a mesét, hogy majd tudjam reprodukálni Csanna nélkül is. Mit képzeltek, "egyszercsak arrajárt egy nagy-nagy ordas farkas" - mondja Csanna. Tibike erre felkiállt: "hatalmas". Tehát ha eddig hatalmas-ordas-farkas volt, akkor most ne akarjuk őt átverni. :))
Másik mese, az enyém, az egérfarkú, melyben a szegény ember addig ás, míg talál egy dobozt. Kinyitotta s hááát egy egérfarok volt benne. Nagy nemfigyelésemben ma este azt állítottam, h "addig ásott, míg egy egérfarkat nem talált". Rögtön jött a szigorú javítás: "doboz".
Megjegyzem, h Tibike még nem beszél mondatokban, CSAK szavakat mondigál. Igaz, néha ragozza is.
Példa, egy péntek esti párbeszédre:
T: -Moto.
én: - Hol van a motor, Tibike?
T: - Bent.
én: -Hol bent?
T: - Autóba.
(Valóban a kocsink csomagtartójában volt. Mi pedig a második emeleten a lakásban.)
2 megjegyzés :
Szia, Réka!
Én is pontosan ezen gondolkodotam, mikortól kéne mesét mondanom a lányomnak. Sok helyről azt a választ kaptam, hogy már 1 éves kortól lehet a gyermek saját élményeiről mesélni, ez segít abban, hogy feldolgozza a negatív tapasztalatokat is. Csakhogy este, ha még ég a villany, addig Ünige ide-oda mászik az ágyon,hancúrozik, nem lehet egy mondatot végigmondani neki, hogy odafigyeljen. Ha valahogyan lefektetem, akkor már tartja a száját a szopira. S ha próbálom húzni az időt ilyen-olyan dumákkal, tiltakozik, s követeli a cicit. Nappal meg egész nap dumálgatunk, mesélek neki arról, mi történik, hova megyünk stb., de könnyvvel még nem tudunk leülni. Az még korai neki. Úgyhogy én még mindig tanácstalan vagyok, de úgy látszik, egyszer csak megérik a gyermek ilyemire, addig pedig hiába is kínlódunk.
Így van, Enikő. Időnként próbálkozni kell, aztán egyszercsak feltűnik, h jééé, fogékony rá a gyerek.
Megjegyzés küldése