2009. április 10., péntek

Mindigis tetszett a népzene...

... de mostmár el is tudja ezt mondani!

Minden napra minimum egy ledöbbenés jár. Itt a ma reggeli:

Szokás szerint reggel 8-10-ig rotyog a rádió, a kolozsvári rádióban ekkor (is) van magyar nyelvű adás, reggel a Hangoló!
Ma sincsen ez másként.

Aztán valaki nénivel és bácsival interjú... hogy ne legyen hosszú - biztos - közben benyomnak egy-egy kicsi népzenét. De ki figyelt arra? Beszélgettünk, pelenkát cseréltünk, Tibi mesélte, h milyen hülyeségeket álmodott...

Egyszer csak Tibike nagy beizgulva mutogat a rádió felé: bőőő, bőőő, edü, hedű, bácsi, bácsa. Mire megfejtettük majdnem le is járt a kis zene-betét. Felismerte, h ez olyan zene, azok a hengszerek, amit a gyermektáncházban szokott látni: bőgő, hegedű és brácsa!

Nagy zenerajongó a fiam, csak eddig nem tudja elmondani. Gyerektáncház sajnos ritkán van, még a havi egy sem jön ki átlagban. De azért lehetőleg mindenikre elmegyünk. A gyerekek nagyrésze táncol, meg gyerekjátékokt tanítanak. Tibike nem. Ő megáll a zenészekkel szemben, mutogatja a zenészeket, magyaráz és extázisban van. (Ja nem ő az egyetlen, vannak még zenerajongók, a multkor is valamelyik gyerkőc eltűzött a nagybőgő vonójával, a szülei alig bírták meggyőznzi, h adja vissza a bácsinak :)) )

Mindig elmondtam, h hegedű, brácsa, nagybőgő... Ő most előszőr mondta, hogy a rádióban meghallotta. Mit meghallotta? Felismerte!

:)

Nincsenek megjegyzések :