Van egy akkora erkélyünk, h nemtom van-e 2 nm. Alig lehet kilépni, mert ott vannak a sílécek, a gyerek bicikliülése, a sport babakocsi (amiben kb októberben ült utoljára). Egy nagy kartondoboz teli valmi ócska kacatokkal, ami hónapok óta azt várja, h szedegessük ki a benne levő cuccokat és szuperáljuk ki, valószínűleg a 90%-át.
Ezen kívül van egyik oldalt egy jó nagy polc, ami tele van szintén kacattal, cipők, dobozok s kitudjamik...
Amióta eljött a meleg, azóta a gyerek előszeretettel kiül az erkélyre. Az úgy kezdődött, h egyik nap kiengedtem, de feladtam a cipőjét s mondtam is, hogy "az erkélyre csak cipővel szabad kimenni".
Rá két napra érkezik a cipőcskéjével: picő, picő, ekély, picő, ekély... ezt kiabálta és én jól értettem, h mit akar, feladtam hát a lábbelijét és kiengedtem.
Háááát, ami időt ott el tud tölteni: beül a bicikliülésébe, kivisz hozzá egy tányért és az a komány és ő veze.
Aztán az összefogott és feltámasztott babakocsi levegőben levő kerekei szintén jók vezetni. A polc alatt és a legalsón lévő kacatokat el is éri, ott is van ezer érdekesség. Nemrég megtalálta a bicikliző sisakját, s azóta úgy néz ki az erkélyezés, hogy hozza, sisa - mondja, azt feltesszük és az erkélyen minden műveletet sisakkal a fején végez. :))
És ami a leghasznosabb számomra: közben alig kell félszemmel odanéznem, ugyanis ELVAN EGYEDÜL!!! Tehát amíg meg nem unja és amíg nem jön el a bazi nagy kánikula, addig erkély rulez ;)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése