Két és fél éves Tibike

Pont ma.

Hát leírhatnám most ide, h mi mindent tud két és fél évesen, hiszen ő messzemenően a világ legszebb, legügyesebb, legokosabb, stbstb, leglegleg...ebb gyermeke.

Szóval nagyszerűen beszél, számol kettőig: egy, kettő, csomó. Nem ír, nem rajzol, nem gyúrmázik. Egyszer elpanaszkodta: Anyja, én nem tudok labdát csinálni.

Ismer majdnem minden autómárkát és rém unalmasak vele a séták, mert kivétel nélkül minden autóról el kell mondani, h milyen autó, márka, szín, egyéb jellemzők...

Egyedül tud levest enni, amikor én nem vagyok jelen. Ha igen, akkor "anyja segítsen" és úgy eszik, mint egy bébi: tátogtat és kedvesen elfogadja.

Nyugodt lelkiismerettel pelenkát használ wc vagy bili helyett. Éppen a héten kérdeztem, h "mikor fogsz wc-be kakálni, Tibikém?" Azt válaszolta, h "amikor nagyra növök, most még kicsi vagyok". Szóval tiszta beszéd.

Érzékeny lelkű fickó, kicsit megszidjuk valamiért, rögtön krokodilkönnyekkel bömböl. (Nem sír! Nem! Bömböl!)


És én: én azt hittem, h két és fél éves korára már lesz igazi tesója, ehhez képest sehol semmi. Azt hittem, h ilyenkor még nem lesz ovis, de már egy jó hónapja az. Szóval így.

Apropo: még mindig hófehérkét mondjuk folyamatosan, délben és este. (Ahányszor aludni kell.) Isten bocsássa meg, iszonyúan unom már, de ezt kell mondani és kész.
Valamelyikszer elkezdem: volt egy király és egy királyné... Gyerek beleszól: "kilálynéni szedte metfolmint, született kicsibabája." Utólag kiderült, h az Apa Hófehérke-változata úgy szól, hogy:
Volt egy király s egy királynő. Sokáig nem született gyerekük, de a királyné addig szedte a metformint, amíg végre született egy gyönyörű szép kicsi babájuk!