A keresztény unokatestvér

(Azt a vitát, h keresztény vagy keresztyén meghagyom másoknak, én a saját fülem után megmaradok a kereszténynél.)

A hétvégét Medgyesen töltöttük, Laci baba keresztelője volt a szombat fénypontja.

Pénteken odautaztunk. Üres kézzel. Amikor Tibikét kereszteltük, akkor bezzeg Boró sütött egy csomó sütit, de most azt mondta, h én ne süssek, ő intézkedik. Boró és Laca az előző 2 hetet Medgyesen töltötték és előkészítettek majdnem mindent. Hála istennek nekem is jutott feladat, szombat délelőtt hidegtálakat kellett készítenem. Örültem, h mindenki meg volt elégedve az eredménnyel.

A vendégsereg nem volt túlzottan nagy, de éppen így lett meghitt, családias az ünnep. Ott volt az ünnepelt család: Laca és a szülei, mind a két pár nagyszüleje Lacának, aztán a keresztszülei Csabi és Évi. És ezen kívül mint "fogadott" nagynéni és nagybácsi Szili és Iza, majd igazi nagynéniként én és a 2 Tibim velem.

3ra mentünk az unitárius templomba, Cseh Dénes tiszteletes tartotta a ceremóniát. Onnan Traube étterem. A nagyobbik teremben "botez" volt, a kisebbikben pedig "keresztelő" - ezek voltunk mi.

Finom kaják voltak és ha becsuktuk az ajtót, akkor még beszélgetni is tudtunk, mert akkor nem hallatszott vészesen a botezből a manele.
Laca babát sokat kellett putyurkálni, Neki sajnos nem jött be túlzottan a vendéglőzés. Tibike meg futkosott, autózott, nagyjából el volt egyedül. Egyszer aztán, amikor talán megelégelte, h vele senki nem törődik, akkor odament Csannához:
-Mamama! Beesett az autóm oda. - És mutatott a fűtőtest felé.
Csanna ment is és csak kereste-kereste, de hiába. Amikor szegény már négykézláb volt, majdnem bemászva a kalorifer alá... (elképzelendő, amint Csanna szegény kosztümösen, fehér ingben, fekete szoknyában, magas sarkú cipőben, stb... négykézlábazik a vendéglőben)... kifakad:
-Tibike, hát hová esett be az autód? Nem találom.
-Sejova, itt a kezemben! - és diadalmasan magasra emeli autóját!

Aztán az ünnepi menü elfogyasztása után hazavonultunk, ott még beszélgettünk egy darabig...

Reggel örültünk, hogy egy órával hosszabb ez a hétvége a többieknél. Laza kis délelőtt volt, a nagyszobában folyt az élet, gyerekek a földön, felnőttek is ott a környéken...
Szép órákat töltöttünk együtt, (kivéve egy gikszert, de hadd ne rontsuk most el ezt a beszámolót is) ebédeltünk, utána meg mindenki elment haza.


Érdekesség:
Feleken kifogtuk a dogót - annak ellenére, h azért indultunk a szokásosnál korábban, h elkerüljük a vasárnap esti dugót Kolozsvár előtt. De legalább csak félakkora volt, mint ha később jöttünk volna. (Hiába vagánykodnak, h idén átadják az autópálya egy részét meg a kerülőutat, hiszen már most rég késő...)
Két sáv, Murphy értelmében a másik sor természetesen gyorsabban halad... araszolgatunk. Egyszercsak ránkdudál a másik sorból egy Ford. Háááát: Pukiék!!!

Pukiról tudni kell, h annyira elfoglalt ember, h sosem lehet vele találkozni. Két hete, amikor Pesten voltunk, akkor hiába hívtuk fel tel-on, nem tudtunk egyeztetni, h találkozhassunk. Nos feladat valószínűségből (a kedvencemből):
Puki és Timi Sepsiszentgyörgyről utaznak Budapestre. A két Tibi és Réka Medgyesről Kolozsvárra. Mi a valószínűsége annak, hogy a Kolozsvár előtti dugóban találkoznak?
(a közös útszakas kb. 60 km - egybként Pukiék 700 km-es úton vannak, mi meg egy 120-ason)

Remélem hamarosan fényképet is tudok mutatni a 7végéről. :)