Előfordulhat, hogy még ezer apró bejegyzés lesz a keresztelőről.
Most jut eszembe, h kifelejtettem egy édes jelenetet:
Tibikém addig variált a vizespoharával, amíg leesett és eltörött (ahhoz képest későn törött el...)
Hangos csörömpöléssel leesik a pohár, összetörik. Mindenki odanéz, nagy csend és mindenki várja, h most akkor mi lesz?
Tibike néz rám, bűnbánó arccal, amolyan "legszívesebben sírnék" képpel. Aztán pár pillanat hatásszünet után odabújik hozzám: Anya! Megvigasztallak!
Mi tagadás, lenyűgözött, nem tudtam leszidni eme gesztus után... (olvadozó szmájli)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése