(Be akartam linkelni, de a www.sepsiszentgyorgy.ro -n már mintha el is felejtették volna... Jó lenne bár egy összefoglaló. Van valahol?)
Egy kicsit bizonygatnom kellett, hogy a babahordozás az népi "műfaj", meg ilyenek, de végülis megkaptam a meghívót.
Pénteken reggel felhúztuk a sátrat (köszi Lehel, köszi Kati) és három napig árultuk a kendőket. És pár erszény is volt, Csilla jóvoltából.
A tapasztalatok: rengetegen mosolyognak és foggalmuk sincsen, h miaz. A legoptimistábbak ezek közül azt mondják, hogy "milyen ötletes dolog" (ezeknek magyarázzuk, hogy nem mi találtuk ki, ááá, dehogyis...), de biza egyesek olyan bizalmatlanul nézik, hogy az embernek elmegy az életkedve. Az ilyeneknek aztán hiába is magyarázza az ember, hogy mennyire egészséges, praktikus, kényelmes... úgysem hiszik. Azt hiszem az a leghihetetlenebb, hogy kényelmes a hordozónak.
Aztán hálistennek ilyen reakciók is voltak:
"van egy telefonszáma? 2 biztos klienst küldök"
"vééééééééééééééégre!!! véééégre Romániában is létezik ilyensmi. Én annakidején Magyarországról kellett hozassam"
"adjon egy telefonszámot. Biztos fog kelleni, de babonás vagyok és semmit nem veszek meg előre és még csak X hetes terhes vagyok"
És nem utolsó sorban páran vásároltak is. Tényleg csak páran...
A képek nemhogy nem jók, hanem rém rosszak, de hát én sose tudtam fotózni. Azért megmutatom.
Ja, a műnőről annyit, hogy a vásár előtti nap a barátnőmmel készítettünk egy karton-babát, ragasztottunk rá polisztirént is, hogy jobb tartása legyen. Aztán felöltöztettük és felkötöttük rá Tibikének a babáját, hogy látszodjon messziről, h miről is van szó. Nem abrosz, nem falvédő, nem szőnyeg, neeem... hanem babahordozó kendő :)
A műnő:
A sátor:
1 megjegyzés :
Ennek a bejegyzésnek azt a címet akartam adni, h "türténelmi pillanat", vagy valami ilyensmi, mert tudomásm szerint még vásárban nem árultak hordozókendőt országunkban. De az uram leültetett, h ne legyen ennyire nagyképű... hehe
Megjegyzés küldése