Hát ennyire elmaradni, tiszta szégyen. De hát sem idő, sem energia nem marad sokszor. Sajnos. Azért sajnos, mert igazából nagyon szeretk blogolni :)
Húsvétról egy szót sem szóltam. Röviden így történt: nagypénteken ment a fiacskánknak a gyomra. Egész áldott nap csak penekáztam. Szombaton dettó. Szombat estére gondoltuk, h már a végét járjuk a dolognak. Errefel vasárnap egy véres székletet találtunk egyik pelusban. Irány gyorsan a sűrgősség. A III.-as gyerekklínikára mentünk, de onnan elküldtek a "boli infectioase"-ra (fertőző betegségek). Ott pedig azzal volt szerencsénk, h Húsvét volt, de egybként a dr.nő nagyon meg akart győzni, h maradjak bent a gyerekkel. Végül a kompromisszum: itt egy recept. Vegyük meg ezeket a pirulákat és adjuk. Ha nem javul, vagy neaggyisten rosszabbodik a gyerek állapota, akkor menjünk vissza aznap délután, vagy másnap. Hát hála Istennek, javult és javult.
Vasárnap, Húsvét első napján déli 1kor fogtam neki az ünnepi ebéd elkészítésének, s már nem emlékszem, h mikor, de jó későn lett meg. És még tojást is aznap festettem.
Na de ragaszkodtunk a hagyományokhoz, és készült:
-nyuszihúsból húsleves
-töltöttbárány
-mákos bejgli (ez szombat este készült el)
A gyerek persze semmit meg sem kóstolhatott, dugiban ettünk :(
Aztán vasárnap estére Tibike írtó jól lett és hétfőn el is mentek apjostól öntözni. Négy helyen voltak: Virágnál, Rékánál, a három lányos családnál: Nóra, Panni, Villő és Sárinál. Azt meséli mindenki, h Tibike kisebb-nagyobb cirkuszt csinált a kék tojásért...
Na de lényeg a lényeg: meggyógyult! Tibi kapta el a nyavalyát, de nála sokkal egyszerűbb lefolyása volt, szerencsére.
Rá egy hétre, az ortodox húsvét kellős közepén betöltötte csemeténk a 2 évet, ezt említettem az előző bejegyzésekben...
Aztán a következő hét szerdáján, 22-én hazautaztunk anyósékhoz, Szentgyörgyre (Sepsi). Ott 5 napot töltöttünk, amiből 3 alatt árultunk. Azért nagyszerű volt, hogy eljött egy csomó haver Erdély mindenféle városaiból és jót buliztunk együtt, akárcsak az egyetemista évek alatt :)
Sajnos a sok nemalvásnak-hidegnek-minek az eredménye az lett, h mire hazajöttünk, arra jól lebetegedtünk ketten Tibikével. Én szerda estére 38,4 fokos lázat hoztam össze, plusz kemény torokfájás. Tibike is fájtatja a torkát és köhög, neki csak mára lett láza (péntek)...
Írtó rossz érzés, hogy a távolság miatt nem rohanhatok rögtön oda a hugicámhoz, akinek két napja született babája... de ilyen állapotban akkor sem mehetnék a közelébe, ha a szomszédos épületben lenne. Na, majdcsak kigyógyulok, mire sor kerül rám pesztrálás ügyben :)
El akartunk menni májusegyezni Szatmárra, Bakiékhoz. Több dolog is van: egyrészt legalább december óta készülünk hozzuk s még nem jutottunk el, másrészt pedig a komáink is most mennek, tehát még hatékonyabb találkozó lett volna! Na de ilyen betegen... no chance :(
Szóval itt májusegyezünk itthon, hármasban.
Na, kb ezek történtek mostanában... nem szoktunk betegek lenni, remélem visszajön ez a régi jó szokásunk, mert úgy tűnik, h ez az április nem éppen kedvező számunkra :(
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése