Hordozókendő beszólás

Nagytata lehetett, sétáltatja a totyogó lányunokáját. Érkezem Jutkával, kendőstől.

-Vaaaaai doamna! Nu stiam ce aduceti acolo! Un bebelus?
-Da, o fetita!
-Nu sta acolo prea adunata?
-Cred ca si in uter statea destul de adunata.
-Dar chiar este foarte mic.
-Cum sa fie mare domnule? Nu are nici doua luni!
-Vai de mine? Si o aduceti afara deja?

----------------
Doktornénihez azért mentünk, mert Tibikének nagy láza volt, de Jutkát is vittem, hol is hagyhattam volna? Természetesen kendőben.
Az aszisztensnő szólt, h igen összegyűrtem a leánykát. Mondtam neki, hogy pontosan a méhbeli pozicióban van, s szerintem üvöltene, ha nem lenne neki kényelmes, de hát ő i látja, h mennyire elégedetten alszik...
A doktornő beleszólt, h jó ez a póz, mert ez nem kenguru és nem ül benne a gyerek. Mire az aszisztensnő:
-de azért néha kinyújtva is hagyjam, mert nem élheti le az életét a méhbeli pózban.
Próbáltam nem felnyeríteni hangosan, csak mosolyogva megnyugtattam, h csak az utcán hordom így, otthon nem. (Pedig hát nem is tudom miért montam, mert itthon is néha felkötöm, amikor már nem tudok vele mit kezdeni.)

Az ovinak nincsen vége?

Ez a kellemetlen meglepi érte Tibikét.

Vasárnap, január 3-án este már sokadszorra mondtam, h
-Tibikém, holnap megyünk az oviba.
-Mál voltam, felelte.
Vagy esetleg azt, hogy:
-Eleget jáltam mál az ovodába!

Hétfőn, elvitte Apa az oviba.
Otthagyta.

(Zárójel nyitva:
Apa csak úgy kendőzött eddig, hogy én felkötöttem rá a gyereket s közben hatszor összevesztünk. A gyereket biciklivel vitte oviba. Most meg duzzogott vasárnap este, h milyen lassú lesz az ovibamenés, mert ilyen időben nem bicajoztathatja a gyerkőcöt. Megtanítottam a tibeti kötésre vasárnap este és ezt imádja. A gyerek is naponta elújságolja, h Apa őt a kendőbe hozta, a hátán. És roppant örül ennek a gyerek!
Konklúzió: majd 3 évesen sem késő a kendőzés :D
Zárójel zárva.)

Amikor én 12 után értementem, hát a szájacsak eléggé lefele volt görbülve és látszott, h a sírással küzd.
-Mi a baj, Tibikém? Valami baj van?
-Igen - hüppögte és már könnyezett is. Nem sírás volt, nem krokodilkönnyes hiszti, neeeem, őszinte, szívből jövő keserűség!
-Mi a baj édeském?
-Nem tudom - hüpp - hüpp.
-Szomorú vagy?
-Igen.
-Miért vagy szomorú, kicsi kincsem?
-Hiányoztál, anya! Váltam, h gyele.

Hát vagy 10 percet ücsörögtünk ezek után az előszobában, ölelgettük egymást, babáztunk, nem siettünk... Aztán mindketten lenyugodtunk, felöltöztünk és hazabattyogtunk.

Kedden reggel felült, és kijelentette, hogy:
-Apa, ma nem megyek a ovodába!
Hogy mi vette rá mégis nem tudom, nem voltam itthon, nem láttam - nem hallottam.
Amikor érte mentem azzal várt, hogy:
-Anya! Szomolú voltam, de mostmál boldog lettem, melt jöttél!

Ma szerda, nem tudom hogy milyen volt a ma reggeli ébredés-indulás, ugyanis én, indulásom előtt az alvó Tibiknek osztottam puszit.
A hazajövés oldottabb, mint régebben, de megmondta Tibike:
-Anya. Eleget jáltam mál ovodába!
-Ne búsulj, szivem, ha nagyobb leszel, majd iskolába fogsz járni!
-Amikor anyuka leszek, akkor jálok iskolába! Amikor apuka leszek, akkor jálok ilodába! És ettől láthatóan felvillanyozódott! :)

A hordozókendő további ajnározása

Azt hiszem nem először mondom: imádjuk a hordozókendőt. Én is s a gyermek is! (Azt mondja neki: keggő.) De már rég, h csak a hátamon tudom vinni. Nagyocska, na. De azért én írtó kényelmesen tudom vinni.

Előnyök:
-nem tűnik nehéznek.
-nem az ölemben viszem a gyermeket, ami SOKKAL nehezebb
-arrafelé megyünk, amerre én szeretném
-a gyerek vidám benne. Lovagol, a járókelőknek mosolyog, sorolja az elhaladó kocsik márkáját, egyszerűen: jól érzi magát.
-NAGYSÁGRENDEKKEL gyorsabban haladunk, mintha gyalog jönne s időnként elémállna, h: ölbe!
-ha elalszik, akkor neki is nekem is... semmi probléma, ott nyugodtan aludhat, a hátamon...

Még biztosan van ezer előnye, de most csak ennyi jutott eszembe.

Hátrány:
a jrókelők közül sokan megjegyzik, hogy "az a gyermek már mehetne gyalog is, mert elég nagy". Vagy: "maga tönkre fogja tenni a hátát, ne cipelje azt a nagy gyermeket, ha jót akar."

Nos, ejsze felgyűlt ez a sok megjegyzés, mert ma úgy határoztam: ez a gyermek elég nagy, bemegyünk a központba, mit nekünk kendő... GYALOG! fogunk menni és trolival.

Előszöris elmentünk a postára. Ami egy hosszabb buszmegállóra van tőlünk. Adott pillanatban nem hittem, h oda fogunk érni. Virágot szedtünk útközben. Rengeteget. "Azt is." Az utcából majdnem kimentünk, amikor eszébe jutott a drágámnak, h nem hozzuk a piros kalapot. "kaap. pizsos." Azzal hátraarcot vágott és vagy 100 métert rohant visszafelé, mire utolértem és felkaptam. Felkaptam? Akkor nem tudtam letenni, mert "ölbe!"... Szerintem kendővel a hátamon legalább négy ötödét megspórolhattuk volna az odaútnak. (Úgy értem, h időben.)


A román posta ajnározását is beszúrom ide:
A postán összevesztünk kicsit a nénivel. Az uram megrendelte a Metal Hammert, de az én nevemre, mert akkoriban még nem volt "flotant"-ja. Azóta van. Havonta megyek tehát a csomagjáért. A nők már ismernek. Többször előfordult, h Tibi kivette volna a MH-t. Mert el voltam utazva, vagy csak egyszerűen jobb doglom is volt, mint a gyermekkel odalovagolni a postára... De SOHA nem adták ki Neki, mert más a neve és más a címe. Tegnap ment vidáman, mert mostmár van "flotant"-ja erre a címre. De persze nem adták ki, mert hogy lehetünk mi házasok, ha más a családnevünk? Hát én értem, h lelkiismeretesen akrják végezni a munkájukat, de a nők már ismernek, 2 éve, h havonként megyünk a csomagért. Tibi is, már nem eéőször próbálkozott és én is töbször megjegyeztem, h a férjemnek is kiadhatnák. Na mindegy. Odamegyek, nem akarok cirkuszt. Csak csendben nyújtom a cédulát és a személyimet. Kitöltöm, aláírom, kiadja. Azt mondja: kell adjak még 60 banit, mert túl későn mentem utána (taxa de depozitare). Kérdem nyugodtan: tegnap mennyit kellett volna adnom? Semmit. Tegnap még ingyen volt. És innen kezdve fokozatosan felemelkedett a hangom: Akkor nem adok! Semmit nem adok! Szégyellje magát! Tegnap itt volt a férjem, adta volna oda neki. Hol él? A középkorban? A 21.sz.ban még nem látott olyant, h a férjnek s feleségnek más a neve? Különben is: 2 éve jövök havonként. Mit képzel, hogy nincsen jobb dolgom, mint a gyermeket idehurcolni a világ tuldó végéről? Közben kipiszkáltam a 60 banit a pénztárcámból, kivágtam a pultra az orra elé: "Aici aveti 60 de bani!", azzal megfordultam s fiastól kijöttem. A csaj szóhoz sem jutott. Remélem megjegyzett! Ja, megkérdezte, hogy "dar cand a fost sotul?" (Mikor járt itt a férje?) "Ieri dimineata" (tegnap reggel).

Onnan kimegyünk buszjegyet vásárolni. A két jegyárus nőci pletykál egymással. Adok 5 lejt, visszaad 2-t. És a jegyet nem adja. Mondom: kérem a jegyet is. Erre elkezdi leüvölteni a fejemet, h ő ideadta a jegyet. Nem adta. Adta... Egyik sem hisz a másiknak. De tényleg nem adta. Akkor elkezdte megszámolni a pénzét és 10 perc számolás után adott egy jegyet, mert kiszámította, h több jegye van, mint pénze... Közben a fiamat alig tudtam magam mellett tartani, el akart kóricálni.

Na, betroliztunk végre a központba. Már gondoltam, h ne is menjek az oviba, mert ma szerencsétlen napom van... De aztán elmentünk. Úgy tűnik ovis lesz Tibike, ha nem is ősztől, de januártól. Nagyszerű! Én ennek is örülök :)

Onnan megyünk a suliba, hogy adjuk be az igazolást a titkárnéniknek. Ott még kis pletyka a kollégákkal. Hazafelé a fiam elaludt a trolin az ölömben! :-o És nem volt nálunk a keggő. :(((
A buszmegállóból ölben hoztam haza. Ha nem akarok panaszkodni, akkor is az az igazság, h a karom leszakadt.

Lényeg a lényeg: a sok aggódó, hátamat féltő járókelőnek semmi köze hozzá, üzenem nekik, hogy ez a gyermek még nem nőtte ki a kendőt! Ezután nem fogjuk itthon hagyni!

Újdonság: hordozókendők a vásárban

Sikerült kideríteni, hogy ki a Szent György Napok (a sepsiszentgyörgyiről van szó) szervezője és azután, hogy ki a vásár szervezője.
(Be akartam linkelni, de a www.sepsiszentgyorgy.ro -n már mintha el is felejtették volna... Jó lenne bár egy összefoglaló. Van valahol?)
Egy kicsit bizonygatnom kellett, hogy a babahordozás az népi "műfaj", meg ilyenek, de végülis megkaptam a meghívót.

Pénteken reggel felhúztuk a sátrat (köszi Lehel, köszi Kati) és három napig árultuk a kendőket. És pár erszény is volt, Csilla jóvoltából.

A tapasztalatok: rengetegen mosolyognak és foggalmuk sincsen, h miaz. A legoptimistábbak ezek közül azt mondják, hogy "milyen ötletes dolog" (ezeknek magyarázzuk, hogy nem mi találtuk ki, ááá, dehogyis...), de biza egyesek olyan bizalmatlanul nézik, hogy az embernek elmegy az életkedve. Az ilyeneknek aztán hiába is magyarázza az ember, hogy mennyire egészséges, praktikus, kényelmes... úgysem hiszik. Azt hiszem az a leghihetetlenebb, hogy kényelmes a hordozónak.

Aztán hálistennek ilyen reakciók is voltak:
"van egy telefonszáma? 2 biztos klienst küldök"
"vééééééééééééééégre!!! véééégre Romániában is létezik ilyensmi. Én annakidején Magyarországról kellett hozassam"
"adjon egy telefonszámot. Biztos fog kelleni, de babonás vagyok és semmit nem veszek meg előre és még csak X hetes terhes vagyok"

És nem utolsó sorban páran vásároltak is. Tényleg csak páran...

A képek nemhogy nem jók, hanem rém rosszak, de hát én sose tudtam fotózni. Azért megmutatom.

Ja, a műnőről annyit, hogy a vásár előtti nap a barátnőmmel készítettünk egy karton-babát, ragasztottunk rá polisztirént is, hogy jobb tartása legyen. Aztán felöltöztettük és felkötöttük rá Tibikének a babáját, hogy látszodjon messziről, h miről is van szó. Nem abrosz, nem falvédő, nem szőnyeg, neeem... hanem babahordozó kendő :)

A műnő:



A sátor:

Még egy kicsit a hordozásról...

Bemutatom a kötési módszereimet, mert sokan kérdezik.
Persze a kendőben az a jó, hogy RENGETEG képpen lehet kötni, szerintem bárki megtalálhatja a számára legmegfelelőbbet, ha elég türelme van kísérletezni.

Én INNEN tanultam meg, hogy vegyem fel a gyereket a hátamra. Más módszerek is vannak, nekem ez vált be.
De kötni már nem így kötöm, innen csak a gyerek hátra"dobása" származik.
A kötés pedig EZ. Van, h kétszer is megcsavarom a kendőt a gyerek hátán-popsiján.


A csípőhordozást pedig INNEN vadásztam le. Saját tapasztalat, hogy nagyságrendekkel kényelmesebb, ha vigyázunk arra, hogy:
*amikor csípőn keresztezzük a kendő két szárát, akkor az elől levő szár kerüljön felül, (a videón a nő pont fordítva csinálja) és arra, hogy
*a kendő sehol se legyen megcsavarodva (neki hátul alaposan megcsavarodott.
Egyéb különbség, hogy az én kendőm sokkal hosszabb, ezért mikor kész a kötés, akkor még egyszer körbeviszem a derekam körül a kendő szárait és a baba popsija alatt vetek egy bogot rá.

A csípőhordozást nagyonnagyon szerettem, de tavaszra kinőttük, a fiam ugyanis elég magas, hosszú lábú és már fájt a combom attól, hogy minden egyes lépésnél kaptam egy jó kis rugást. (Az, hogy a nadrágaim örökké koszosak... az emiatt van. És ez így van ha idegeskedek miatta, ha nem :( )

Elől pedig a EZT a kötést használtam.

Megjegyzem még, hogy amíg a kendőm még elég új volt és eléggé "kemény" tartása volt az anayagnak, addig hosszában kettőbe tűrve hajtottam és úgy kötöttem. Ilyenkor az a jó, ha úgy kötjük, hogy a "nyílás" a nyakunk felé legyen. Ez a fentebb emlegetett keresztezett és csípő hordozásra érvényes, ugyanis amíg az ember eljut a hátonhordozásig, addig eleget mossa-használja-gyűri az anyagot, ahhoz, hogy akkormár jó "megérett" legyen.

(Fekvő, bölcső hordozást azért nem mutatok, mert a fiam 3 hónapos korában kaptuk a kendőt s akkor már biza ültettem... Tehát hiányzik a gyakorlat és itt csak a saját tapasztalatomról számolok be.)

Elmondom én is, hogy a kendőt biza meg kell tanulni hanszálni, kitartóan kell gyakorlatozni egy ideig. MEGÉRI!!!

Nagyon kíváncsi vagyok még a MEI TAI-ra és az erszényre (karikás kendőre) is, de Tibike ezeket kinőtte mieőtt eszembe jutott, h kipróbáljam az ilyensmit. Midnenesetre majd a következő gyereknél egyebeket is kikísérletezgetek.
(Leginkább az egyéb hordozókra és a textilpelenkára gondolok :D )

Mindenféle hordozók

Ez lehetett volna a címe a mai klubozásnak.

Kata elhozta a saját gyártmányú Mei Tai -ját.
Csilla hozott saját gyártmányú erszényt.
És megkötöttük a hordozókendőt.
Keresztezve kötöttük, s aztán bele fektettünk is és ültettünk is babát.
Csípőre is feltettük, oda is keresztezve. Csilla mutatott egy érdekes csípőre való kötést, majd kipróbálom, mert ott nem volt idom. :D
Hátra is felvettük babáinkat, de az nem keresztezett, nem tudom mi a neve, de majd képen megmutatom, ha Kinga és Kata (és akik még fotóztak) átküldik a képeket.

*Kata feltette a fotókat IDE :)

Minden nagyon vagány volt, kivéve, hogy Tibike milyen féltékeny... az valami rettenetes.
Aminek nem örült (érsd: hisztizett miatta):
1. ha a mi kendőnket (keggő, ahogy ő mondja) más próbálta
2. ha én más babáját kötöttem magamra.
3. ha nem őt hanem a babáját (az örökös angyal-hozta waldorf-babát :) ) kötöttem fel és nem őt.
4. ha a waldorf-babát kölcsön adtuk másnak. Mi kölcsönadtuk? Ha bárki rá merte tenni a kezét.
5. a végén már azt se nézte jó szemmel (ez enyhe kifejezés, mert tkp. visított!) ha más kendőjével más anyukára az ő gyerekét segítettem bekötni...

Na de ezeket leszámítva, remélem hasznos volt másoknak is ez a kendős klubozás, én csuda jól éreztem magam.

Megjegyzés:
elmondtuk a jó hordozó tulajdonságait, (békatartás, kényelem hordozónak-babának, stbstb amik mindenhonnan folynak) és elmondtuk, h milyen NE legyen egy hordozó, és külön kitértünk arra is, hogy kifele ne.

De képzeljétek: létezik Kolozsváron olyan ortopédorvos, aki az anyukának azt tanácsolja, hogy kenguruban (tehát nem kendő és nem az ilyen "népi" hordozók, hanem a "modern" kengururól van szó!) KIFELE fordítva hordja a gyereket, AZÉRT!!! hogy jól fejlődjön a csípője. Volt egy anyuka, akinek KÉT doki is ezt mondta. Persze a kenguru használati utasításán fel volt tüntetve, hogy 4 hónapos kor előtt nem szabad kifele tenni a gyereket, de a doki ennek ellenére ezt javasota. És az anyuka persze jóhiszeműen kifele hordja. És ezután is úgy fogja, mert a doinak inkább hisz, mint nekem. Én persze ezért nem haragszom rá... csak az idegesít, hogy ilyen dokijaink vannak. De az erősen!!!

Kedves olvasóim: ezennel megkérlek Benneteket, hogy ha Valaki ismer olyan weboldalt, ahol reklámozzák a kifele hordozást és annak egészségességét bizonygatják... nagyon kérlek, hogy linkeljétek be megjegyzésbe! (Én még egyetlen egyet sem láttam, de lehet, h nem kerestem eleget.)
Még belinkelek IDE egy blogot, az illető megszállott hordozómániás és textilpelenka mániás. Ne haragudjatok érte, én senkit nem akarok megsérteni, de a dokik szaktudását kétségbe volnni: hát miért ne?

És nem titkolom azt sem, hogy a dokik szaktudását sokáig nem vontam kétségbe! Sokáig abban a hiszemben éltem, hogy a dokik istenek és mi egyebet nem tehetünk, minthogy bólogatunk: igenis doktorúr!
S hogy miért változott meg a véleményem? Röviden csak annyit, hogy egészen biztos vagyok benne, hogy ha még mindig szorgalmasan bólogatnék, hogy "igenis doktorúr", akkor nem lenne gyermekem (mondjuk 1-2%, hogy talán mégis lenne...)

Szóval a doki is csak ember...
És persze elnézést kérek, senkit nem szeretnék megbántani. Az igazi, ügyes orvosokat különösképpen nem.
Na, jól elkaladoztam... Mindenesetre várom a linkeket a kifele hordozás dícsőítéséről!

A babahordozás és kultúrája

Attól félek, h túl hosszú lesz majd ez a hsz, mert rengeteg mondanivalóm van erről.

Van nekem egy 470 x 70 centis hordozókendőm. Jóformán csak képen láttam ilyensmit és nagyon kívántam. Férjem aztán hozott Pestről egyet, amikor Tibike 3 hós volt akkor érkezett és első látásra-próbára beleszerettem. Hamar rájöttem, h ahhoz, h kényelmes legyen el kell találni jól a kötést.
Egy idő után rájöttem, h a gyerek csak szerdánként van babakocsiban, amikor több időt töltünk a sétatáren a klubos anyuákkal és babákkal, egyébként: rendő rulez!

Túléletem a megjegyzéseket is. Szögezzük le, hogy ezek itt csak a leggyakrabban előfordulók! (és 99%-uk románul hangzik el)
-Vigyázzon, mert a gyerek meg fog fulladni! (a legtöbb útonjártó emiatt aggódik)
-Biztosan nem fog kiesni a gyerek?
-Ki akarja csavarni a lábát? Nem látja, h túl nagy terpeszben vannak a gyerek lábai?
-Miért tette pokrócba? Nincsen pénze egy _rendes_ kengurura? Használtan is lehet jókat kapni!
-Jajj, nagyon nehéz lehet, tönkre fogja így tenni a hátát, az a gyerek mehetne már gyalog is! (amióta nagyocska és a hátamon hordozom)
-Miért nem vesz egy rendes kengurut, azzal tudná elöl vinni a gyereket! (a csípő és hátonhordozás problémája)
-Nem lenne jobb magának is és a gyereknek is egy babakocsi?

És a hosszú, virág-mintás, rakott-rokolyás, öreg cigány asszony: "na véééégre maguk is kezdenek rájönni, hogy hogyan kényelmes hordozni a gyereket!"


Nos, ha a babakocsikra sok pénzt kiadtam volna, akkor nagyon bánnám!
Az elsőt egy unokatestvéremtől örököltük. Nagyon jó babakocsi volt: hatalmas kerekek, kénylmes-tágas a kisbabának, átfordítható kar, stbstb. Az egyedüli baja az volt, h mi a negyedik emeleten lakunk és még liftünk sincsen, de ha lenne is: nem fér be a hagyományos liftjeinkbe, csak összecsukva. A kocsi csomagtartójában dekkolt, azt tökéletesen kitöltötte...
Öt hós babával vágyni kezdtem egy könnyű-kicsi sportkocsira.
(Alig találtam egyképet,amin rajta van ez a kocsi, képzelhetitek mennyit használhattuk.)
Végül vettünk egyet Pesten, a bababörzén, ami tetszett. Ami nem jött be: bolygós kerekek, amik a kolozsvári járdákra nem valók, ez fix! Na de meg lehet szüntetni a kerekek bolygóságát, de a kolozsvári járdákra ez sem való, ez is fix! (Legalábbis a marasti negyedi járdákra ez tutti érvényes.)
A taszításához két kézre van szükség, egy sehogysem elég.
A gyerek benne vagy ordít, vagy ha odaadom a szopispokrócot, akkor tutti csendben van, de akkor bambul és hiába is beszélek hozzá, továbbra is bambul.
Szóval nekem nem jött be a babakocsi.

Aztán találtam rengeteg leírást, itt van ez az anyuka, akivel úgy tűnik egyezik a véleményünk. Ő összeszedte ide:

-hordozás előnyeit
-a babakocsi hátrányait
-a babahordozók fajtáit (Neki a mei tai nevű a kedvence, én itt hallgatok és nem tudk labdába rúgni, mert én egyedül csak a hosszú kendőt használtam. Ja: próbáltam még egy Carolino karikásat is, de már túl nagy volt Tibike hozzá. Azért az is NAGYON tetszett!)
-és a _rendes_ kengururól is szó van (meg még egy csomó mindenről)

És még rengeteg sok minden érdekességet ír ez a csaj, na!

Szóval a következő gyermekem lehet nem is tudja, h mi vár rá, de úgy be vagyok gyúlva, h alig várom, h varrjak egy mei tai típusú hordozót... Néztétek már, h mit művel ez Jutka? Hát nem kívánatos?

S még itt egy bónuszkép egy másfajta hordozásról: