Túl az óperencián, a hazugságok tengerén...

Jutka (6ésmajdnemfél éves): - Anya! Milyen az a hazugságok tengere?

- Hát vajon milyen is lehet? (Általában visszakérdezek az ilyen típusú kérdéseknél, mert ha nem, akkor soha nem tudom meg, hogy mi van a gyerekfejben... Ha nagyon kéri, akkor nyilván válaszolok valamit.)

-Hát az egy olyan tenger, amiben víz helyett hazugságok vannak... de lehet, hogy inkább olyan tenger, amiben rendesen víz van, de benne úszkálnak a hazug emberek...

A születés misztériuma... gyerekésszel

Egyik este nagyon sóhajt Tibike és azt mondja:

-Alig várom, h kikeljék a kicsi testvérem!

Na, tisztáztuk, h nem kikel, hanem megszületik. És jött a kérdés, amit Jutka születésekor már sokszor megbeszéltünk, de úgy látszik, h elfelejtette:

-Hogy jön ki a hasadból a baba?
-Hát van egy kijárat, és ott ő kibújik.
-A kicsibabák megkapják a kijáratot és ügyesen kibújnak, de mikor megnőnek, akkor elfelejtik. Én is elfelejtettem már.

(És több kérdés nem is érkezett ebben a témakörben... legalábbis egyelőre.)

Testvérek száma...

Egy szép, nyugis szombat este Apa elvitte Jutkát lefektetni, mert álmosabb volt, mint éhes. Tibikével ketten maradtunk a konyhában, a vacsora utolsó falatjainál tartottunk már és közben beszélgettünk.

-Te Anya! Én azt szeretném, h három testvérem legyen.
-Melyik hátom, Te?
-Hát Jutka, aki a pocakodban van és még egy.
-S hát miért legyen annyi?
-Hogy ne férjünk a Volvoban!

(Kicsit meglepődtem, de vettem a lapot és folyt tovább a beszélgetés.)

-Akkor milyen autót vegyünk?
-Hát egy Sharant.
-Az hét személyes.
-És ha abban sem férünk?
-Akkor mit vegyünk?
-Hát egy Vivarot.
-Jó.
-És ha még születik egy gyerekünk, akkor egy egész nagy buszt kell vegyünk!
-Hát akkor igen.
-De anya, ha annyi gyerekünk születik ahány hely van a buszban s még egyel több, akkor mit csinálunk?
-Hát akkor villamost veszünk!

Ekkorra már elég iazgatott lett a gyerek, szeme ragyogott, hangja hangosodott és egyre lelkesedett!
-De ha már abba sem férünk, anya, akkor gyalog kell menjünk!
-Hát akkor igen.
-És akkor az emberek mondanák az utcán: "né mennyi gyermeket visznek! né mennyi gyermeket visznek"!

S közben nagyon jól szórakozott a gyerek, hogy micsoda jó dolgot talált ki. :)

Akkor feltettem a fogas kérdést:
-De te Tibike, ha annyian lennénk, akkor hol aludnánk? Nincs is annyi ágyunk!
-Hát szivacsokat tennénk a földre, még  a földön is aludnánk!
-És akkor én hol aludnék? Mert mindenki mondaná: "én anyával alszom! én anyával alszom!"
-Hát tudod, én lennék a legnagyobb és én is kiabálnék: "én alszom anyával!"

Akkor a gyerek variálta tovább:
-De Anya! Nem férnénk a fürdőkádban! Egyesével kéne fürödjünk! Először én, azután Jutka. De Jutkának apa más vizet kéne fogjon, mert én annyit fürödnék, míg a víz egészen kihűlne!
-Már reggeli után neki kéne fogjunk a fürösztésnek, h estig minden gyermeket megfürösszünk!

...na így folyt a szombat esti beszélgetés :)

Gyerekszáj történetek - Medgyesen töltött hosszú hétvége

Medgyesre már csütörtök délután elutaztunk hárman, én és a két gyerek. Ja és a harmadik gyerek is, nagyon kiszolgáltatott lévén szegényke :D

Mivel éppen március elseje volt, Tibike vitt nagymamának egy hóvirág alakú márciuskát és egy gyönyörű rajzot. Ez a rajz 3 arcot ábrázolt, tiszta egyformák, csak méretbeli eltérések vannak közöttük. Középen a legnagyobb Csanna, balfelől kicsit kisebb Csapja és a jobb szélén a legkisebb Laca. Ez volt az ajándék Nagymamának :D

Röviden: csütörtökön megérkeztünk mi, Laca már ott volt, ő az egész hetet ott töltötte, pénteken délután odaért Boró is Bálintkával. Szombaton délelőtt kimentünk Sárosra, ahol a névadó sár éppen ott volt, mindenhol... (ahol nincsen aszfalt,) de hát az udvaron-kertben nincsen, hálistennek...


Amíg csak Laca volt még ott, Csanna szélforgót készített neki. Kettőt is. Aztán Laca szaladgált velük, megállapította, hogy egyik sebességebbül pörög, mint a másik.

Másik napon sütöttek valami kekszfélét. Köteményt kötöttek és süteményt sütöttek - állapította meg Lacuska.

Tibike pénteken s szombatn sem volt hajlandó lefeküdni délután. Ilyenkor elnyűgösödik egy idő után. Délután 6 körül szerettük volna kivinni a gyerekeket levegőzni, de Tibike hisztizni kezdett, h nem akar kimenni, unja az öltözködést, stbstb... láthatóan ez volt a fáradtság kiütközése. Kezdem vigasztalgatni, megértően, mert hát ugye fáradt a gyerek... de egyre türelmetlenebb lettem, mert semmi nem hatott a hisztire. És akkor így szidtam:
-Mikor fejezed már be? Már egy fél órája imádkozom Neked, s Te még mindig bőgsz!
Jött a sértődött válasz:
-Nem is imádkozol, Anya, mert az imádság szépen van, Te pedig csúnyán beszélsz!
(mennyire tudja, hogy kell leszerelni anyát... )

Tibikétől azt is megtudtuk a hétvége folyamán, hogy Nagymama nagyon futkékony, mert mindig csak azt mondja, hogy "lefutok a Mădălina-ba".
Magyarázat: ha valami elfogy, akkor Nagymama lemegy a közeli, Mădălina nevű üzletbe.


Jól telt a hétvége, főleg a nagyfiúknak :)
Ők ti. az IKEA-s fasínekkel nagyon jó sínpályákat raktak ki és mindegyre Thomas-ékat játszodták el. Mi a "kicsiket" őríztük, (Jutkát és Bálintkát), akiknek nagy buli lett volna a pálya szétszedése. Elég nagy strapa 4 gyermeket (és 4 felnőttet) egy 3szobás blokklalásban tartani, még sok kimenővel is.

De nem baj, mert jön a nyár, s kiülünk Sárosra! Ott aztán a kertben elférnek, sőt, még jónéhány gyermek elférne. (Elvégre még osztálykirándulás is sátorozott az udvarunkon valamikor. - jut eszembe...)

Számlálás

Temesváron, Boróék konyhájának ablaka a blokk zárt udvarára néz, ahová be szoktak parkolni az ottlakók. Egy szép napon, Tibike (4év 9 hó) és Laca (2 év 9 hó) egy-egy széken álldogálnak az ablak előtt, nézegetik az autókat és mély egyetértésben osztják, hogy az ott egy VolksWagen, az Opel, stb. Egyszer Tibikének eszébe jut, h megszámolja az autókat.

-1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Laca! Hány autó van?
Laca is számolni kezd: - 1,2,3,9,5,6...
-Nem jól van Laca, nem úgy kell számolni, figyelj ide, megtanítlak! 1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Na? Hány van?
Laca újrakezdi: - 1,2,3,5,13.
-Nem! Laca, nem úgy kell. Figyelj már ide! - mondja ingerülten Tibike -  1,2,3,4,5,6,7,8,9,10,11,12! Na? Hány van?

Laca: - Jengeteg!


És már meg is volt a békesség :)

Pompás mennyegző

Tibike beleélte magát a dologba és nagyon lelkesen adta elő:

-Amikor vőlegény leszek, akkor téged is (mutat rám) és téged is (mutat Jutkára) feleségül veszlek! És még Apát is! Itt fogunk lakni ebben a házban, (tehát itthon) de egy kombi limuzint veszek és elmegynk a lakodalomba!

Gyerekszáj

Sajnálom, h az utóbbi időben kihagytam a gyerekszáj történeteket. No, de ne sajnálkozzunk, hanem nézzük a mostaniak közül a legjobbakat :)

1.
Az ovis uzsonnát Tibike nem szokta hazahozni, de egyik nap felét hazahozta. Valami süti-szelet volt, tehéntúrós, mazsolás valami. Csodálkoztam nagyon, h vajon hogyan maradhatott meg? De hát megmagyarázta: "Megettem a tetejét, és itt is ezt a felét, és megéreztem, hogy HŰHA! olyan finom, hogy jobb ha otthonra is hagyok!"

2.
-Olyan szép fiúcska vagy, Tibikém! - mondtam én.
-És nagyon jószívű, és nagyon vicces! - tette hozzá elégedetten!

3.
Télen mindig ki van száradva a szája Tibikének, rágja, szopja, mittudomén. Nem zeretem ezt a szokását, de mit tehetek? Vettem szőlőzsírt neki. Azt pár nap után elveszítette, de gondoljuk, h itthon lehet a házban, mert ki nem vitte... Lényeg, h az ajakír eltűnt.
-Hová lett a szőlőzsír, Tibikém?
-Hát amikor egyszer  mindent kihordunk a lakásunkból az utcára, akkor megkapjuk.
-De Tibikém, nekem nincsen kedvem mindent kihordani az utcára!
-Akkor jó lesz ide is, az ovi udvarára.

4.
A rendmánia, ami a legtöbbek szerint egy megbecsülendő, jó tulajdonság, néha nem is olyan jó. Ti. Tibike, amiután abbahagyta a délutáni ujjszopást (mostanában nem alszik délben, csak egy kicsit szopja az ujját és büngyürgeti a pokrócát), helyre akarta tenni a "koprócot" (kopróc= a szopis pokróca).
Rögtön felállt az ágyon, kereztülgyalogolt rajta, el az alvó Jutka feje mellett, aki persze fel is ébredt rögtön.
-Jajj, Tibikém, miért mászkálsz a Jutka feje mellett? Most felköltötted!
-De Anya! A koprócot helyre kellett tegyem, mert befejeztem a szopást!

5.
Vasárnap este:
-Most hétköznap van, Apa?
-Nem.
-Akkor mi van? Tízköznap?

A fél az csak egy rész

A Félsziget Fesztiválról volt szó itthon. Hogy el tudnánk-e menni, vagyis, hogy hogyan tudnánk elmenni egy napra. (Van egy ígéretes nap:  Within Temptation, Pokolgép és Hammerfall, egy nap alatt, sőt, úgy néz ki, hogy egymást követően.)
Mindebből csak az a lényeg, h elhangzott itthon a "Félsziget" szó, és Tibike el is kapta röptiben:

-A félsziget az csak egy lésze a szigetnek? Hol van a másik lésze?

Az anyatejről 26 hónapos szemmel

Hogyan kezdte el ez a két fiúcska nem tudom, de amikor bementem a szobába így találtam rájuk: Laca (ő a 26 hónapos) éppen felébredt; Tibike nem is aludt, de nagyon örült, hogy a Laca ébredésével vége lehet az ő pihenésének; és Nagymama, aki a fiúk hancúrozására éberdt a déliutáni pihiből. A két fiú pedig futnak-szökdösnek körbe-körbe a szobában és kiáltozzák, hogy „tejport kérünk!”

Megkérdeztem, hogy mit akarnak a tejporral, Nagymama már pisolygott, mert ő már tudta.

-Hogy tegyem be a mellembe! – világosít fel Tibike.

Ez még folyt egy darabig, mármint a szökdösés és a „tejpolt kélünk” kiabálás. Egyszercsak Laca rámnéz az ördögfióka tekintetivel (van Lacának angyalka-tekintete is és ördögfióka-tekintete is, mindkettő nagyon jól áll a gyönyörű-diónyi barna-fekete szeméhez) és kijelenti huncutul:

-Jéka nénnyinek savós a teje!

-Eriggy menj el, hát Borókának milyen a teje?

Válaszként érkezett egy angyalka-tekintet a fent említett szemekkel, és a szöveg:

-Bojókának naaaaaaaaaaaagyooon jóóóóóóóóóóóóó teje van!

Gyerekszáj

Jutka mondja: GE-GE
Tibike mondja: Anyaaaaaaa!!! Jutka úgy mondja a gesztenyének, hogy GE!

(Szilveszterkor téma volt, hogy Laca a galambnak azt mondja, hogy ga, Tibikének azt mondja, hogy Ti, Zalánnak pedig, hogy Za, stb...

***

Ez még egy őszi:
Tibike boldogan hintázik, Apa pedig hajtja a hintát.
-Lökjed, Apa, lökjed! A hintában egy lökött gyermek ül!

***

Tegnap estefelé az udvaron játszanak Tibike és a szomszéd gyerekek. Egyszer hallom a fiam nagy száját:
-Mondjuk, hogy mi tűzokádó sálkányok vagyunk!
-Jó! - egyezik bele a szomszéd gyerek.
-Gyere Áron, okádjunk!

Rendőrmacska

Megérkezett Csanna hzozánk egy péntek este, és Tibike rögtön eléje állt, hogy aztán Csannával mi se állhassunk szóba, valamint Jutkára se vethessen Csanna egyetlen pillantást sem... Tehát Csanna le lett foglalva rendesen. Ott ugrabugrált Tibike előtte és mondta a nagyokat és a mégnagyobbakat. - Mert persze volt is akinek, Csanna mindent elhisz, mindenen csodálkozik, stbstb...

-Tudd, Csanna, megbeszéltük a balátaimmal az oviban, hogy ha nagy leszek, lendőlbácsi leszek! Zsolti tűzoltó lesz.
-Áron mi lesz?
-Álon nem volt ott, nem mondta meg, h mi lesz.
-S hát rendőrkutyád lesz-e?
-Igen! Lesz lendőlkutyám! És LENDŐLMACSKÁM is lesz!

Szerelem vagy szerelem

Tibi vállán Jutka, Tibike vállán Péter baba, böfiztetnek(!) és járnak körbe-körbe. (Aki még nem járt nálunk: lehet menni egyik szobából a másikba, onnan az előszobába, onnan az egyik szobába és így körbe-körbe.)

Tibi énekel: Házunk előtt jégverem, benne van a szerelem, ájnánáná...

Tibike: -Apa, az a szerelem, amikor javítják az autót, igaz?
Tibi variálni kezdett a háromszéki többféle E hangjával, amire egyébként roppant büszke.
-Nem, az szérélém, a szárálém az más.
Tibike: - Az mi?
Tibi: -Hát amikor egy kisfiú és egy kislány szeretik egymást.
Tibike: -Én Jutkát szeretem.
Tibi éppen magyarázni kezdett volna, hogy miért nem megfelelő Jutka szeretőnek, de Tibike nem várta meg:
-Akkor, Apa, beszéljünk az autószerelésről!

***

Közben beszélgettek az autószerelésről...
Tibi ejsze kezdett kifogyni a repertoárból, mert egyszer hallom, h köszörüli a hangját:
"Őrmesterúr sejehaj, Őrmesterúr..."
Akkorát nyerítettem, h ilyen jót rééég nem röhögtem.
Akkor eszibe juttattam: "Századosúr sejehaj, százados úr ha felül a lovára".

***

Aztán más ének kezdődik: "A kecskének nagy szakálla van. Az én..." - na, énekeljünk valami mást, mondja Tibikének, főleg, hogy Tibike mostanában nagyon érdeklődik a rokoni kapcsolatok felől, h ki kinek a kije?

Spárgaleves vs kolbász

Köpködi Tibike a spárgalavest és hisztizik (apropo: mondjon már valaki valami biztatót, plíz! Meddig tart a dackorszak? Az az érzésem, h csak most kezdősik :((( ),
hogy ő ezt nem szereti. Közben olyan képeket vág, mint aki annyira útálja azt a valamit a kanálból, hogy annál jobban már nem is lehet.
Szidom.

-Nem köpködjük az ételt! Hogy képzeled!?
Erre megsértődött, a kis száj legörbült kétoldalt és keserves sírás kezdődött.
-Ne sírj! Én kéne sírjak! Ki látott még ilyent? Hát mit akarsz ebédelni ha nem levest?
-Kohoholbáháháhááászt! - hüppögi szívszaggatóan...

Okos is, szép is?

-Ügyes vagy-e, Tibike?
-Igen, ügyes vagyok!
-És még milyen vagy?
-Okos!
-És szép vagy-e?
-Igen!... De Anyaaa! Apa azt mondta, hogy aki okos, az nem szép!

Három lábú nagytata

Csapja Aveojában ültünk Tibikével, a sofőrülésen és húzzuk le a sáros cipőt (Sáros neve nem véletlenül Sáros), illetve fel a tisztát.

Egyszercsak Tibike váratlan kérdést tesz fel:
-Anyaaa? Nagytatának hálom lába van?

Meg is lepődtünk a kérdésen, azt hittem, h ez egy újabb vicce a gyereknek és viccesre fogva mondom, hogy:
-neeeem, Tibike, Nagytatának is két lába van.

-De nézd meg Anya, (és közben mutogat a kormány alá,) hálom pedál van, melyik lábával nyomja ezeket Nagytata?

Finomságok

A tegnap Tibike megismerkedett "Attila-bácsival".

Már azon roppant csodálkoztam, hogy a fiam elárulta a nevét egy vadidegen embernek.

-Anya, hogy hívák ezt a bácsit?
-Nem tudom, kérdezd meg tőle.
-De mond meg Anya, hogy hogy hívják a bácsit?
(mindent a bácsi füle hallatára :D)
Ekkor a bácsi közbeszólt:
-Ha megmondod a nevedet, akkor én is megmondom az enyémet.

És láss csodát (merthogy nemigen szokása a bemutatkozás), megmondta:
-Tibike.
-Én Attila vagyok, mondta a bácsi.

Aztán nem tudom hogy keveredtek szóba, mert nem figyeltem végig, de egyszercsak ez volt a téma:

T: Én szeletem a finomságokat!
A: és milyen finmságokat szeretsz?
T: a attimen-t (=Actimel), a tululudit, a tejszeletet és a szalonnát!

Nagyhét és Húsvét

Hát sajnálom, h nem tudtam minden nap megírni az apróságokat.

A nagyhét a féltékenység hete volt Tibikénél, de meg kell modnanom, h a vége felé egyre jobb lett. Első napokban volt kopp a Lacika fejin-vállán, volt feltaszítás, volt midnenféle agresszivitás.

Húsvétra megérkezett Zalán is és Csannáék is, jól esett a családi összeülés. Volt bárányfej leves, töltött bárány, aztán kakasleves és midnenféle finomság. Boróval sütöttünk lekváros-diós kosárkákat és mákos meg diós beiglit. Csanna hozott ezek mellé islert és nonpluszultrát.

Festettünk tojást, hagymahéjast és színeseket is, valami elég szépszínű festékkel.

Békésen, szépen telt el az ünnep (eddig :-) - de reméljük, h ezután is, ami még hátrvan belőle.)


Hogy pár apró sztorit elmeséljek:

1.
Laca a forró kályha felé tart, Boró nincsen a konyhában. Szólok és ugrok is Laca után: "ne menj oda a forró kályhához, szivem".
Erre Tibike sértődötten: "Anya! Az a Bolóka szíve!!!"

2.
Reggel korán ébredezek és az előre álló metszőfogaim kilógnak a számból.
Tibike rámszól: "Anya! Tedd be a fogaidat a szádba!"

3.
Készítjük a gyereket húsvétra.
-Aztán el fogtok menni Apával locsolni.
-Mit locsolunk meg?
-Hát a lányokat és a néniket!
-Mi lesz belőlük, ha meglocsoljuk őket?

Az ovinak nincsen vége?

Ez a kellemetlen meglepi érte Tibikét.

Vasárnap, január 3-án este már sokadszorra mondtam, h
-Tibikém, holnap megyünk az oviba.
-Mál voltam, felelte.
Vagy esetleg azt, hogy:
-Eleget jáltam mál az ovodába!

Hétfőn, elvitte Apa az oviba.
Otthagyta.

(Zárójel nyitva:
Apa csak úgy kendőzött eddig, hogy én felkötöttem rá a gyereket s közben hatszor összevesztünk. A gyereket biciklivel vitte oviba. Most meg duzzogott vasárnap este, h milyen lassú lesz az ovibamenés, mert ilyen időben nem bicajoztathatja a gyerkőcöt. Megtanítottam a tibeti kötésre vasárnap este és ezt imádja. A gyerek is naponta elújságolja, h Apa őt a kendőbe hozta, a hátán. És roppant örül ennek a gyerek!
Konklúzió: majd 3 évesen sem késő a kendőzés :D
Zárójel zárva.)

Amikor én 12 után értementem, hát a szájacsak eléggé lefele volt görbülve és látszott, h a sírással küzd.
-Mi a baj, Tibikém? Valami baj van?
-Igen - hüppögte és már könnyezett is. Nem sírás volt, nem krokodilkönnyes hiszti, neeeem, őszinte, szívből jövő keserűség!
-Mi a baj édeském?
-Nem tudom - hüpp - hüpp.
-Szomorú vagy?
-Igen.
-Miért vagy szomorú, kicsi kincsem?
-Hiányoztál, anya! Váltam, h gyele.

Hát vagy 10 percet ücsörögtünk ezek után az előszobában, ölelgettük egymást, babáztunk, nem siettünk... Aztán mindketten lenyugodtunk, felöltöztünk és hazabattyogtunk.

Kedden reggel felült, és kijelentette, hogy:
-Apa, ma nem megyek a ovodába!
Hogy mi vette rá mégis nem tudom, nem voltam itthon, nem láttam - nem hallottam.
Amikor érte mentem azzal várt, hogy:
-Anya! Szomolú voltam, de mostmál boldog lettem, melt jöttél!

Ma szerda, nem tudom hogy milyen volt a ma reggeli ébredés-indulás, ugyanis én, indulásom előtt az alvó Tibiknek osztottam puszit.
A hazajövés oldottabb, mint régebben, de megmondta Tibike:
-Anya. Eleget jáltam mál ovodába!
-Ne búsulj, szivem, ha nagyobb leszel, majd iskolába fogsz járni!
-Amikor anyuka leszek, akkor jálok iskolába! Amikor apuka leszek, akkor jálok ilodába! És ettől láthatóan felvillanyozódott! :)

Hmmm. Túlzásba estünk? :-o

Néztük együtt Tibikével a Maja "lokkelezős" videóját, aszongya:
-Anya, csináljunk nekem hosszú hajat.
-Miért Te?
-Hogy tudjak lokkelezni.
-Hát azt hogy kell?
Megmutta, hátraveti a fejét.
-Rövid hajjal is lehet, látod-e?
-De nem jó, hosszúval kell, anya!

Komolyan aggódni kezdtem, gyorsan vissze kéne térjünk a népzenére és a gyerekdalokra...

Telefonálás

Medgyesen vagyunk Tibikével, Apa meg otthon, Kolozsváron.

Tibike lepiszkálja a vezetékes telefon kagylóját, a fülecskéjéhez tartja, összenyomkod valami számokat, aztán beszélni kezd nagy kedvesen:

-Szia Apa, hol vagy? Kolozsválon vagy?
Erre, egy szőke hang beleszól:
-Numărul format nu este alocat...

Itt egy leírhatatlan arckifejezés következett, hatalmas, kissé ijedt-csodálkozós szempár:

-Nem Apa volt!!! Egy néni!...