Tibi énekel: Házunk előtt jégverem, benne van a szerelem, ájnánáná...
Tibike: -Apa, az a szerelem, amikor javítják az autót, igaz?
Tibi variálni kezdett a háromszéki többféle E hangjával, amire egyébként roppant büszke.
-Nem, az szérélém, a szárálém az más.
Tibike: - Az mi?
Tibi: -Hát amikor egy kisfiú és egy kislány szeretik egymást.
Tibike: -Én Jutkát szeretem.
Tibi éppen magyarázni kezdett volna, hogy miért nem megfelelő Jutka szeretőnek, de Tibike nem várta meg:
-Akkor, Apa, beszéljünk az autószerelésről!
***
Közben beszélgettek az autószerelésről...
Tibi ejsze kezdett kifogyni a repertoárból, mert egyszer hallom, h köszörüli a hangját:
"Őrmesterúr sejehaj, Őrmesterúr..."
Akkorát nyerítettem, h ilyen jót rééég nem röhögtem.
Akkor eszibe juttattam: "Századosúr sejehaj, százados úr ha felül a lovára".
***
Aztán más ének kezdődik: "A kecskének nagy szakálla van. Az én..." - na, énekeljünk valami mást, mondja Tibikének, főleg, hogy Tibike mostanában nagyon érdeklődik a rokoni kapcsolatok felől, h ki kinek a kije?
1 megjegyzés :
Nagyon aranyos :) Lehet, hogy mégis jobb Bjúsz Dikkinszon-t énekelni, ott legalább nem kötekedik a hangsúllyal :P
Megjegyzés küldése