Hát sajnálom, h nem tudtam minden nap megírni az apróságokat.
A nagyhét a féltékenység hete volt Tibikénél, de meg kell modnanom, h a vége felé egyre jobb lett. Első napokban volt kopp a Lacika fejin-vállán, volt feltaszítás, volt midnenféle agresszivitás.
Húsvétra megérkezett Zalán is és Csannáék is, jól esett a családi összeülés. Volt bárányfej leves, töltött bárány, aztán kakasleves és midnenféle finomság. Boróval sütöttünk lekváros-diós kosárkákat és mákos meg diós beiglit. Csanna hozott ezek mellé islert és nonpluszultrát.
Festettünk tojást, hagymahéjast és színeseket is, valami elég szépszínű festékkel.
Békésen, szépen telt el az ünnep (eddig :-) - de reméljük, h ezután is, ami még hátrvan belőle.)
Hogy pár apró sztorit elmeséljek:
1.
Laca a forró kályha felé tart, Boró nincsen a konyhában. Szólok és ugrok is Laca után: "ne menj oda a forró kályhához, szivem".
Erre Tibike sértődötten: "Anya! Az a Bolóka szíve!!!"
2.
Reggel korán ébredezek és az előre álló metszőfogaim kilógnak a számból.
Tibike rámszól: "Anya! Tedd be a fogaidat a szádba!"
3.
Készítjük a gyereket húsvétra.
-Aztán el fogtok menni Apával locsolni.
-Mit locsolunk meg?
-Hát a lányokat és a néniket!
-Mi lesz belőlük, ha meglocsoljuk őket?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése