Ha nem akarnék mindent egyszerre csinálni, akkor talán még bloggolni is lenne időm...
Nade ez van... Pedig sajnálom, mert rengeteg vagány-vagány dolog történik...
A héten itt vannak Boróka és Laca baba, Tibikénél pedig tombol a féltékenység. Szegény gyermekemet sokszor megsajnálom, de nincsen amit tenni, valahogy túl kell élnie a hetet. Mindenkinek írtó jól telik, csak Tibike zaklatott, de remélem majd elmúlik. Már 3dik nap megmondta, hogy "Bolóka, Te menj haza Temesválla és Lacát is vidd el magaddal!"
Közben eljött az ideje, h Laca megkapja élete első cipőjét és hétfőn meg kedden ezügyben járkáltuk keresztül-kasul az egész Kolozsvárt és másdszor is megállapítottam, h egy első cipőt venni nem egyszerű feladat. (Először akkor, amikor Tibike volt ennyi idős.)
Summa summárum, a cipővásár jól végződött: vettünk egy használt szandálkát, álompuha, álomkönnyű meg minden, a kismamaklubban árulta valaki, mert a kisfia kinőtte már, majd egy cipőcskét jó drágán, de megérte!
Asszem az üzletnevet nem illik megírni, úgyhogy kihagyom.
Tehát: jó nagy cipősüzlet és a gyerekrészlegen egy képernyő és rajzfilm megy. Micsoda ötlet! A gyerek nem veszti el a türelmét, a szülő pedig nyugisan tud válogatni, stb, amíg a gyerek ráragad a képernyőre. Általában írtóra haragszom az ilyenekre, de most örültem. Két napja járkáltunk és cipőt A-KAR-TUNK venni!!!
Boró ült egy széken, Lacával az ölében, én pedig hordtam oda a 20-as cipőcskéket, nem kellett fel-le pattannia gyerekestől-csomagostól, stbstb... Mindezt azért tudtam megtenni, mert Tibikém megengedte, nem törődött ugyanis semmivel. Megállt a TV előtt, szopta az ujját, büngyürgette a "koplócot" és bambult. S én nem bántam. Egy ideig!
Egyszercsak rémülten-remegve fut hozzám. "Anyaaaaaaaaaaaa!!!!!!!!!!! Mit csinált az a csúnya a cicával?"
Annyira megijedt az ő korosztályának célzott rajzfilmtől, hogy alig tudtam megvigasztani a mimózalelkű fiamat. Utólag kiderült, h Tom és Jerry ment, éppen valami rusnya cápa üldözte Tom-ot és annyira-de-annyira megrémült a gyerek attól az idétlen cápától, hogy valami hihetetlen.
Gondolkodtam a dolgon azóta is és még mindig foglalkoztat. Mit kéne tegyek, h ne legyen ilyen finomka az a gyerek?
A legjobb megoldásnak azt látom, h előszöris veszünk egy TV-t és ha kell erőszakkal is hozzászoktatjuk a gyermeket a "vad" részletekhez. Azért az idézőjel, mert csak neki vad, a legtöbbnek az éppen egy fantasztikus jó vicc, egy jó móka. Nézhetne végülis "foarte educativ" jellegű rajzfilmeket! És filmeket is, miért is ne? Lövöldözőseket, verekedősöket, ahol vagy úgysem hal meg senki, vagy igenis meghalnak, méghozzá tekitélyes vértócsában, stbstb...
Láthatnak rendőrautókat, pisztolyt, robotokat, ... igen... olyan dolgokat, amik igazán érdeklik!
Micsoda maradi emberek vagyunk mi a XXI. század elején (bár már abból is lassan lejárt egy évtized)... méghogy TV nélkül akarunk felnevelni egy gyereket? Ráadásul fiút! Hm...
(A multkor megnézett Zorróból egy részt. Egyetlen dolgot tanult belőle. Egy szót, amit azelőtt sohasem hallott: böltön - ezt! Micsoda szerencse, ugye?)
(Igen, hallottam már én is arról, hogy a "Tomsijerry" nem gyerekeknek való rajzfilm, de akkor a cipősboltnak a gyerekrészlegén található képernyőn miért az megy?)
1 megjegyzés :
Sziasztok,
beszélgettünk (cseteltünk) már erről a témáról, és még fogunk biztosan, nos most csak annyit fűznék ehhez, hogy bár Katica minden este néz mesefilmet, amit vele is megbeszélve megválogatunk (mondtam, hogy nektek is szivesen adunk a jó "kis" gyűjteményünkből), mégis bekerülnek olyan részek, amikor valamilyen állat egy picivel csúnyábban néz a másikra, vagy valami hasonló rémisztő dolog, ilyenkor Katica kezével eltakarja a szemét, s újjai közt kukucskálja, mikor jön már egy megnyugtatóbb rész. Van olyan is, hogy kéri, ugorjuk át az ijesztőbb jeleneteket, mert megtudta, hogy ilyet is lehet. Üdv, Ildi
Megjegyzés küldése