Temesvár felé

S hogy a végén kezdjem: szerencsésen megérkeztünk Temevárra, mégcsak meg sem ijedtünk egyszer sem.

Pénteken reggel felkerekedtünk, Tibi kedves volt és lehorgta s bepakolta a cuccot a csomagtartóba. Sok cucc volt, ugyanis a hatalmas pocakú Hugicámékhoz elvittünk minden kinőtt babaruhát, bölcsőt és egy csomó mindent ami szükséges egy ilyen picuri babának. Ugyanis kb másfél hónap múlva nagynéni leszek :D

Szóval megpakolt kocsival, Tibikét hátul bekötve elindultam otthonról. Kicsit izgultam, de csak úgy egészségesen, nem volt semmi stressz, semmi pánik. Meg kellett állnom a Tibiék cégjénél, mert még ott is volt egy zacskó babaruha.

Nos, a cégtől 10:18-kor indultunk és 12:30-kor álltunk meg Trasherék kapujában, Telegden. Bánfihunyadig pillanatok alatt megérkeztünk, addig borús idő volt és száraz út. Onnan Élesdig folyamatosan ZUHOGOTT az eső, s kb ezt a szakaszt Tibike végigaludta. Előtte "újságot olvasott", utána meg szopta az ujjacskáját. De forgalom nem volt nagy. Utolértem egy franciaországi Fordot, az minden sebességet betartott, remélem engem sem ragaroztak le sehol. Nem jöttem két keréken, de nem is 50-essek, ez tutti. Csak ez a francia után, mert muszáj volt.
Élesd után nem esett, néha cseperészett pár csepp eső, de az út az persze jó vizes volt itt is.

Telegden csak Andi volt otthon. Kb 2 hete van hátra szülésig. Ja, neki is vittem pár babaruhát. Olyan terhes képe van egyébként :)) Jól éreztük magunkat, itt kb. 3 órát töltöttünk, Tibikét megsétáltattuk, ebédeltünk, kicsit pletykáltunk is mindenféléről s babadolgokról is beszélgettünk. Mire indultam volna megérkezett Trasher is, aztán utolsó percben pelenkacserélésre lettem kényszerítve :)
15:35 volt, amikor továbbindultunk.

Váradon letértem a terelőúton. Ez jó volt, mert nem kellett végigkóvályognom a városon és figyelnem túlzottan a táblákat. De ugyanez hihetetlen rossz is volt, ugyanis egy jó szakaszon annyira hitvány az út, h kettesben kecmeregtem ejsze vagy 15-20 percet is.

Várad s Arad között valami rémes, h mennyire hitvány ott is az út. Mikor utoljára jártunk még nem tűnt fel. Váratlan nagy tankcsapdák, gödrök, ha belemész 100-assal, 120-assal... hűűű, belegondolni is rossz.
Egy-két TIRt leelőztem, de hálistennek nem volt nagy forgalom, ugyanis előzgetni útálok. És nem is nagyon merek. Egyik TIRt pl 15 km-en keresztül követtem 80-assal és elszalasztottam legalább 6 profi előzési lehetőséget. De úgy döntöttem, h nem leszek ideges és nem is lettem :)

Aradon megébredt Tibike, merthogy Várad után ismét elaludt hátul :)
Sajnos Arad bejáratánál elnéztem a terelőutat, mire észrevettem már egy hatalmas dugó közepén voltam a városban. Igyekeztem követni atáblákat, szerintem jártam olyan helyeken, mint még életemben soha, de megismertem a Maroson keresztül vezető hidat meg pár dolgot, magam sem értem hogy, de nem tévedtem el :D

Aradtól már csak 40 percet jöttem, ezalatt Tibike néha nyávogni szeretett volna, de aztán énekelgettem, beszélgettünk és mondhatni: kitartott a gyerek.

Temesváron addig mentünk "előre" míg megláttuk a MOL benzinkutat, ott Boró várt, beült (fél 7 volt, éppen sötétedett) és irányított, h itt jobbra, ott balra, amott előre. Tibike pedig hátul, mint a visszhang: bala, jobba, előőő.

Nos, szerencsésen megérkeztünk. Megállapítottam, h a fiam egy hős! A világ legeslegebb gyermeke :) És ezúton is köszönöm Neki, h ilyen hősiesen kitart a hóbortos szülei mellett, akik sokat ráncigálják szegényt mindenfelé...