Múlt szombaton megérkeztek Temesvárról Zalán, Boró és Laca baba. Zalán visszament vasárnap, ugyebár neki dolgozni kellett. De Boró és Laca itt maradtak egy hetet.
Nagyszerű volt, szerintem midnenkinek, csak Tibike hete szólt a féltékenységről. Olyanokat művelt, h nem hittem, h képes ilyensmire. Vagy 2-3 nap is, délután nem aludt - szerintem azért, h nehogy Lacát addigis jobban szeressük, mint őt. Aztán oviba sem akart menni - szerintem ugyanezért. Laca egyetlen játékát sem vehette el. De elvette, mert Laca immár nagyon ügyesen kúszik és azt szerez meg magának, amit akar.
-Lacika baba! Nem elvenni! Az az enyém! - egész héten ez ment... Próbálhattuk mi szép szóval, türelmesen, türelmetlenül, Lacának csak a saját zörgőivel szabadott játszani...
De édes volt Tibike, ahogy felfedezte, h Lacika nem tud beszélni, nem tud járni, kérdezgette, h miért nem tud? Gügyögésre kérdezte, h miélt csak így tud beszélni?
Laca rázza a zörgőjét. Tibike odamegy hozzá: Mivel játszol Laszika baba?... Mivel játszol?... Megmondani!!!
Hétfőn este elmentünk a klubba, Zörgő Éva előadására, nagyszerű volt! Laca kicsit sértődött volt, mert az odaúton elaludt, ott megébredt, és valszeg még alut voln, ha tovább hopocálja Boró a kendőben.
Szerdán bútort néztünk a Diegóban, csak sajnos későre értünk oda, ki is dobtak.
Csütörtökön megérkeztek Csannáék.
Pénteken nem tudom hol is voltam... Ja igen, autót vinni a biztosítóhoz.
Pénteken reggel Tibikém nem akar oviba menni, de aztán mégiscsak jön és ölöztetem. Épen valami botrány akkor is kitört, h Laca ne nyúljon az ő játékaihoz. Kabátfelvevés közben aztán kérdezem:
-Tibike, te szereted Laci babát?
-Igen, mondja felcsillanó szemecskékkel.
-Akkor miért nem adod oda a játékaidat?
Erre bőgve:
-Anyaaaaaaa, én nem tudom, h miért nem adom odaaaaa!
Szombat reggel elmentek Csannáék, megjött Zalán. Délután megérkeztek Szili és Iza. Finom ebéddel készültünk, amiből estebéd lett és tortával, ugyanis Szilinek csütörtökön szülinapja volt. :)
Vasárnap pedig Boróék is elmentek, de annak különösen örülök, hogy Boró azt mondta, h annyira jól érezte magát, h januárban is jön egy hétre :D Bár úgy lenne. :)
Még a képek előtt egy sztori (egyébként rengeteg sztori van, csak nem jutnak eszembe most, h le akarom írni). Valamelyik nap Tibike az autóit begyűjtötte egy nagy piros dobozba, nehogy Lacika el tudja venni valamelyiket is. Egyik gyermek bőgött, mert el akarta volna venni az autókat, másik bőgött, h ne vegye el...
A türelmem fogytán, s mondom Tibikének:
-Na, ha nem adod az autóidat oda, akkor vidd át a másik szobába és fújd fel őket!
Megbotránkozva rámnéz, tényleg komolyan gondolom-e:
-De anya! Ezek nem lufik!
Akkor most a képek:
Játéksarok a konyhában:
Fincsi bio-alma:
Nappal csak így megy az alvás:
Ez nem sör és perec, hanem murok és alma:
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése