Zenei nevelés

Kodály Zoltán megmondta. És én igyekeztem is. De nem minden úgy sül el, ahogy én szeretném. Azért remélem, h a helyzet nem reménytelen.

Terhesség alatt majdnem naponta hallgattam Mozart-zenét. Elmentünk Szászcsávási Cigányzenekar koncertre. Tibike kb. 4,5 - 5 hónapos magzatkorában látványosan végigbulizta. Örültem és meg voltam elégedve. Népzenét természetesen azt is rengeteget hallgattam. Úgy tűnt, h tetszik a pocaklakónak.

Nem mondom, néha eszeveszett metált, annak minden válfaját is hallgattam. Akinek ilyen férje van, mint nekem, az nem tudja elkerülni. (Jó na, bevallom, h én sem éppen útálom ezt a műfajt.)

Nos, aztán megszületett a gyerek. Énekelgettem neki elég sokat pici korában. Altatódalt, amit a klubban tanultam László Bakk Anikótól és Nistor Krisztinától, valóban hasznát vettem ezen dalocskáknak. Számomra is élmény volt, amikor rájöttem, h párhónapos babám ismeri, felismeri ezeket és örül nekik. Meg persze mondókák is voltak, de most a zenei cuccról akarok regélni. :)

Nos, a gyerekünk, általában szereti a zenét. A furulyát gyerekkora óta ismeri, sokszor kérte, hogy furulyázzak neki valamit, aztán egy jó ideje ő is fujja. Jó ideje, mert egész pici korában már a kezibe adtam.

Íme:



Medgyesen, a szüleim házában ott a zongora, pontosabban pianino. Amióta ülni tud, a gyermek már oda volt ültetve "zongorázni".



Ésss...



Ahogy oda tudott mászni s ott felállni, azóta önállóan "jár" zongorázni.



(Csak azt szeretném elmondani, h nekünk nem szabadott kalimpálni összevissza a zongorán. Vagy gyakoroltunk, vagy hozzá sem nyúltunk. De Tibikének bezzeg szabad. Sőt! Őt megkérjük, h kalimpáljon! :)))) - Na ilyenek a nagyszülők. :))))) )

Mostmár nagyocska. A furulyán és a zongorán kívül más hangszerekkel is "találkoztunk". A gyerektáncházba sokáig leszobrozott a zensézek előtt és azzal töltötte a drága időőt, h bámulta a zenészeket és mutogatott, hogy "hö" - igen Tibike, az a hegedű, "hö" - igen szivecském, az a brácsa, "hö" - igen drága, az a nagybőgő.
Ugyanez történt a Pukiék lagziján. A gyerek, amíg ott volt, addig a zenészek előtt szoborozott itt is. Gitár, zongora (szintetizátor, de apróságokra nem adunk), stb...

Nos, én itt igyekszem-igyekszem, de Tibi is igyekszik metált hallgattatni a gyerekkel. Újabban az az apás program, amikor ketten vannak itthon, akkor a laptopon koncertet néznek. Eddig megnéztek egy P.Mobilt, (hoppá, bocs, azt együtt néztük :D )
és nagy favorit egy dokumentumfilm az Iron Maiden koncertturnéról (Flight 666).
Már nem tudom hányadszor nézik. Én sosem voltam itthon, úh arról nem tudok mesélni, h mi történik. Egyszer láttam 1-2 perc nézést, éppen hazaértem és úgy találtam rájuk, h apja és fia kifeküdve a matracon, a laptop kikészítve a kicsiszékre eléje, a két hangfal kitéve, egy jobbról, egy balról... na így!

Hát ma per kíváncsiság megkérdeztem a fiamtól, h "Tibike! hogy hívják a bácsit, aki énekel a laptopon? Amit apával szoktatok nézni?" És képzeljétek! Megmondta!!! "Bún Dikinszon" (magyar karakterekkel írtam, elnézést). Az a gyanúm, h Kodály Zoltán, amikor a korai zenei nevelésről beszélt, nem éppen erre gondolt...

A gyerek sokszor kéri a zenét. Apától olyant, amelyikben van gitár és dob. Anyától olyant, amiben van hegedű és nagybőgő.


A hangszerekről még:
-nemrég feltettem egy filmecskét, a címe: Hangszerek
-Valamelyikszer az IKEA-s kisvasutat kirakta, de nem úgy, ahogy szokás, hanem egymással párhuzamosan a síndarabkákat - már amennyire az enyhe görbület engedi a párhuzamosságot. Aztán kijelentette, h ez zongora és a kis ujjacskáival bemutatta, hogy lehet rajta zongorázni. :))
-a furulyát sokszor "használjuk". (Add uram, h bírjam idegekkel a hangzavart, amit csinálni tud vele.)