Tavalyelőtt bűvészkedtem egy csomót. Kár, h nem készítettem több fényképet. Tibike akkor 7 hós volt, a garzonszobánk kellős közepén helyet készítettem neki a földre, ott feküdt, vigyorgott, én meg az asztalon mindent kiterítve írókáztam gondtalanul a mézespogácsáimat. Rengeteg volt és szépek is lettek. Na jó, na... nem egy Milner Angéla szintű dolog volt, de hozzám képest...
Tavaly is sütöttem egy jó nagy adagot, de már megsütni is alig volt időm. Írókázni csak néhányat sikerült, ami a fára került. Azt is lopva éjszaka, meg a délutáni alvás alatt. Tibike ekkor 1 éves és 7 hós volt, totyogott és minden lehúzott. Tehát nem lehetett addig semmi ilyensmit csinálni, míg ébren volt. S alvás közben is csak úgy, h száradni sem lehetett csak úgy otthagyni az asztalon a cuccot. Ti. rögtön lehúzta volna.
Az idén is eljött advent ideje és Tibikém 2 éves és hét hónapos :D
Összegyúrtam egyik nap, nekifogtunk megsütni másik nap. És képzeljétek: segítségem került sütéskor! Az úgy történt, h Tibike nyaktól boszkáig hótt egy lisztes lett. De úúúúgy élvezte, h nekem segít. Hatalmas lázban volt. "Anya! Én melyikkel csináljam?" A kezibe adtam pl. a csengőt, s bele is nyomta a kinyújtott tészta kellős közepébe. Nem tudtuk rávenni, h a szélében művészkedjen. Három forma kivágása után már kezdhettük is előlről a gyúrást-nyújtást! Abba is erősen belejött, olyan serényen szedte össze a (jó bőven maradt) tésztát, h ihajjcsuhajj. Megbántam, h nem filmeztük le.
Ja, a formákkal. Odaadtam, igen, a csengőt:
-Anya, most még melyikkel?
-Hát azzal a csengővel még csinálj párat.
-Nem, mást kélek!
odaadtam:
-Köszönöm! (újabban mindent megköszön.)
Szóóóval buli volt nálunk, méghozzá nagy, csak türelemmel bírja az ember az ilyen segítségeket. De hát olyan ééédes volt, apástól annyit szórakoztunk, h csak. Mi szórakoztunk? Hangosan hahotáztunk, h milyen extázisban van a gyerek... :))
Ja, az írókázás... háááát nem hiszem, h idő és energia kerül rá... ha arra is segítségem lesz... Bár hátha mégis. A sütéskor lisztes lesz és élvezte. Hátha akkor majd tetőtől talpig cukormázas lesz? Azt is élvezné, sztem :)))
Itt az egyedüli kérdőjel a mi türelmi szintünk. :)
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése