Kélek cukolkát

Ma gyűlés volt a suliban, 3tól. Megkértem Tibit, h ugorjon be, mégsem hiányozhatok minden egyes gyűlésről. És Tibi, rendes férj és csodálatos Apa, természetesen beugrott :)) (Kössz, Tibi)

A végére beértek a gyerekkel a suliba, ahol én átvettem a kölköt s Tibi visszament a céghez.

Még maradtunk kicsikét, beszélgettünk a kollégákkal, a hangulat nem volt a legfényesebb, ugyanis azt döntöttük el, h aki nem eszik az ne is dolgozzék. Csak persze ez még nem biztos...

Nos, már majdnem hazaindultunk, amikor Tibike elkezdte, hogy "kélek cukolkát". Nem tudom hányszor mondta el hazafelé. Mit mondta? Hisztizte, üvöltötte, toporzékolta.

Első módszer:

megállok, leguggolok a gyerek elé:
-Az igazgatónéni adott csokit, ettél csokit, igaz?
-Igen.
-Az igazgatónéni mandarint is adott, ettél mandarint, igaz?
-Igen.
-Vizet is ittál, igaz?
-Akkor nem vagy éhes, igaz?
-Igen.
-Szomjas se vagy, igaz?
-Akkor menjünk haza, otthon majd eszünk valamit ha éhesek leszünk. És nincsen hiszti! Jó?
-Igen.

Felállok, elindulunk, és: kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát,... 

Második módszer:

tíz percen keresztül megyünk kézenfogva s én hallgatom, h ő cukolkát kél. De nem hallom.

Harmadik módszer:

-Kérjél nekem is!
-Kélek cukolkát.
-Kérjál nekem is!
-Mit mondtál, Anya?
-Azt, hogy én is kérek cukorkát és kérjél nekem is.
-Kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát,... 

Negyedik módszer:

-Tibike , nincsen cukorkám, ha volna adnék.
-Kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát,... 

Megint alkalmazom a második módszert: hallgatom perceken keresztül a histit szótlanul.

Ötödik módszer:

Kiveszem a zsebemből a semmit:
-Tessék Tibikém, itt a cukorka!
-Nem ilyent!!!! -Kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát, kélek cukolkát,... 

Közben felhív a hugom, kézenfogva húzom magam után a hisztiző gyereket, közben beszélek Boróval, ez lehetne mondjuk a 6. módszer, de ne vegyük annak.

Hazérünk, közben az eső is eleredt, az utolsó 100 méteren az ölömben a cukorkát követelő gyerekkel szaladtam miatta.

Itthon a gyerek tovább üvölt, h a hűtőből vegyük ki a cukolkát!!!

Hát, nincsen cukorkánk. Tényleg nincsen, ilynesmit nem tartok itthon. Végül eszembe jut, hogy van valami mazsola a kamarában. Rég nem ettünk mazsolát.

És akkor az utolsó módszer:

-Tibike: kérsz mazsolacukorkát?
-IGEEEEEEN! Kélek mazsolacukolkát. - ki is öltöttünk egy keveset egy tálkába és vidáman falatozza.
-Kélek olyan felél cukolkát is!
Kis fejtörét okozott, míg rájöttem, h a kölesgolyóról van szó. Töltöttünk abból is egy másik tányérba. Kölescukorkát, - így mondom én neki. Kövescukolkát, - egy mondja neki Tibike.

És végre csend lett és megelégedettség. Most, kedeseim, per pillanat a gyerek olvas! És közben falatozik. Hol egy "kövescukolkát" kap be, hol pedig egy "mazsolacukolkát"!

A cukorkáról: tőlem soha nem kapott cukorkát. Egyszer egyet egy akármilyen nénikétől az atcán, akit nem tudtam meggyőzni, h az én fiamnak ne adjon, mert hát olyan aranyos-szép gyermek, h ő muszáj neki adjon egy hitván mentolos-amúgy pedig fapados cukorkát. Nem értem az ilyen néniket: nem is nekem adta a cuccot, hanem direkt a Tibike kezébe. No, hagytam, h megegye. Nemrég tudtam meg, h egyet evett nyáron is, amíg a nagyszülőknél volt. Valaki hozta, neki adta, ilyen pálcikás cukorka volt. Most a hétvégén megint bejött egy ilyen pálcikás valami. ANyós elvitte a Billába és aztán, hogy ő kérte, vagy nem azt nem tudom. Én nem szóltam, mert gondoltam, h egy cukorka nem a világ... de úgy látszik, h neki nagyon bejött. :(