Nagynéni lettem :)

El vagyok olvadva. A kicsi hugicámnak, Borócinak és férjének Zalánnak megszületett a fiacskája, hajnali fél6 körül. Szilágyi László a fiúcska neve. 4 kg és 52 cm.
Állítólag gyönyörűséges. Hát ebben biztos vagyok, annak ellenére, hogy még nem láttam képet.
Éjszaka 1kor ébredt Boróci, 2kor ment kórházba és fél6kor mág megvolt a baba :) ÜGYESEK!

No, még lesz szó erről, most csak gyorsan világgá akartam hirdetni :)

Gyerekbarát torta

Többen érdeklődtek a torta felől, úh. Edit, remélem nem haragszol, de közkinccsé teszem a receptet:

Öntött mézes:
3 tojás sárgáját összekevrünk 1/4 kg cukorral, majd hozzákavarjuk a következőket is szépen sorra: 1 dl folyékony mézet, 2 kanál olajat, 8-10 evőkanál vizet, 1/2 mokkáskanál fahéj vagy szegfűszeg porrá törve (ha van, nekünk csak fehéj volt itthon), 1 citrom héját, 30 dkg lisztet, 1 kávéskanál szódabikarbónát kis citromlében felfuttatva, darált dióbelet (ez lett volna, de csak most veszem észre, h kifelejtettük). A végén szép óvatosan hozzáadjuk a 3 tojás felvert fehérjét. Na, ezt aztán megsütjük valamilyen alakúra.

A krémhez:
A 1/2 kg tehéntúrót összekavarjuk a pudinggal. (puding= vaníliás puding, 4 deci tejjel készítve, kihűlve). Aztán még hozzáteszünk 1/4 liter tejszínhabot 2 kanál cukorral felverve. Még 2 tasak vaníliacukor jár bele és reszelt citromhéj. Én egyebet nem tettem hozzá, de lehet bele gyümölcskockákat is belekavarni.

Aztán mikor a lap meghűlt és a krém is megkeményedett kicsit a hűtőben, akko rlehet alkotni.

Remélem Edit továbbra sem haragszik és megmutatom pár művét:

Csiga:




Hóember:




Házikó:




Virág:





Ezekhez képest az én volvo-buszom egy rém-egyszerű dolog:

Ez a nap más, mint a többi...

...hát tényleg más. Az én saját szülinapom pipepurc amellett, hogy ma egész nap mit érzelgősködtem... órát nézve: most jötem rá, h szülni fogok, most fürödtem, most mentünk a kórházba, stbstb...

Aztán a nap elment mosogatással, tortasütéssel, ebédfőzéssel. Délután itt voltak Szili s Iza, így még "tömeg" is volt, ajándék is, tortevés, sör-bor-pálinka :)) s Tibikének szörp. :)

Egyszóval: nagyon jól telt a mai nap.


Egy kis ízelítő a történtekből:


Na, nem akar az ihlet megszállni, ha holnapig meggondolja magát, akkor még mesélek a szülinapról :)

A nagy mű

Varrtam egy met tai típusú hordozót. Ma ki is próbáltam, de sztem a 13,5-14 kg-s fiam valahogy jobban csücsül a hátamon a kendőben, mint ebben. Azért persze nagyon kényelmes. Lehet, h ő már túl nagy hozzá?

Nos, tiszta szégyen, ahogy kinéz, de azért megmutatom ország-világ előtt.

Életemben nem készítettem semmiféle applikációt, ez az első. Hát megbántam, h nekifogtam, mert: erre a pettyes anyagra sztem totál nem talál. Az anyagja sem talál. Egyik valamilyen gyűrt anyag ("creponata") és vékony, másik sima és vastag. És asszem, h nem kék cérnával kellett volna.

Na de az első mű semmilyen műfajban nem a tökéletessgéről híres.

Így néz ki:

A pánkó héja

Úgy tűnik ma nagyon blogolós napom van. Eszembe jutott egy múlt vasárnapi aranyos beköpés, nem is tudom hogyan felejthettem el megírni, pedig nagyon akartam.

Virágvasárnapján Sároson pánkót sütöttünk Csannával. (pánkó=fánk, de az igazi neve a pánkó!) Ebéd után fel is szolgáljuk.

Adott pillanatban Tibike már négyet legyúrt, hisztizik az ötödikért. Adjnak? Ne adjak? Adok még egyet. Beleharap, leteszi, hadonászik, h kér másikat a tálcáról. Próbálom meggyőzni: "Ezt edd meg, Tibike, amelyikbe beleharaptál."

A válasz: "héja" és mutatja, h üres a közepe.

Kormány, kalap, dob

Tibike kihalászta a fiókból egyik tányérját. Kék, Micimackó, Malacka és Tigris vannak rajta.

Felült vele az ágyra és elkezdett vezetni. Mondta is: komány, veze. De ezen már nem csodálkoztunk.

Utána feltette a fejére és kijelentette: kaap. Ezen elszórakozott egy ideig, mert a tányér időnként leesett, de mindig visszatette. Sőt! Ha leesett az ágyról, akkor képes volt lemászni, felvenni, visszamászni vele és visszatenni a fejére.

Amikor ezt megunta, akkor leborította maga elé a tányért, elkezdte ütni-püfölni: dobo, mondja hozzá.

Mindezt úgy, hogy tudja, hogy az egy tájé.

Nagyon érdekes végignézni, ahogy egy gyerek egyre okosabban játszik. És amikor pár hósan sikerült megfognia a hattyúja nyakát annyira örültünk. De persze azzal a bizonyos hattyúval vigyázni kellett: ha úgy adtuk a kezébe, hogy a hattyú feje esett a szája felé, akkor a fejet-hosszú nyakat ledugta a torkán és nagyokat öklendezett tőle. Tehát mindig vigyáztunk, hogy úgy adjuk a hattyú-nyakat, h annak teste kerüljön a szája felé.
Ehhez képest mekkorát fejlődtünk...

Jó érzés, na :)

Mindigis tetszett a népzene...

... de mostmár el is tudja ezt mondani!

Minden napra minimum egy ledöbbenés jár. Itt a ma reggeli:

Szokás szerint reggel 8-10-ig rotyog a rádió, a kolozsvári rádióban ekkor (is) van magyar nyelvű adás, reggel a Hangoló!
Ma sincsen ez másként.

Aztán valaki nénivel és bácsival interjú... hogy ne legyen hosszú - biztos - közben benyomnak egy-egy kicsi népzenét. De ki figyelt arra? Beszélgettünk, pelenkát cseréltünk, Tibi mesélte, h milyen hülyeségeket álmodott...

Egyszer csak Tibike nagy beizgulva mutogat a rádió felé: bőőő, bőőő, edü, hedű, bácsi, bácsa. Mire megfejtettük majdnem le is járt a kis zene-betét. Felismerte, h ez olyan zene, azok a hengszerek, amit a gyermektáncházban szokott látni: bőgő, hegedű és brácsa!

Nagy zenerajongó a fiam, csak eddig nem tudja elmondani. Gyerektáncház sajnos ritkán van, még a havi egy sem jön ki átlagban. De azért lehetőleg mindenikre elmegyünk. A gyerekek nagyrésze táncol, meg gyerekjátékokt tanítanak. Tibike nem. Ő megáll a zenészekkel szemben, mutogatja a zenészeket, magyaráz és extázisban van. (Ja nem ő az egyetlen, vannak még zenerajongók, a multkor is valamelyik gyerkőc eltűzött a nagybőgő vonójával, a szülei alig bírták meggyőznzi, h adja vissza a bácsinak :)) )

Mindig elmondtam, h hegedű, brácsa, nagybőgő... Ő most előszőr mondta, hogy a rádióban meghallotta. Mit meghallotta? Felismerte!

:)