2009. június 27., szombat

Balaton

Nem vesztünk el :)

FBI-nak volt az ötlete, h nyaraljunk egyet együtt. Eredetileg ősszel akarták, de miattam aztán június lett, ugyanis szeptember 1-től élesben dolgozni kezdek.
(FBI-nak a beceneve a monogramjából származik.)

13 felnőtt és 10 gyerek gyűltünk össze. A legidősebb gyerek is csak augusztusban lesz 4 éves. Amikor beindultak a gyerekek, úgy éreztük, h kb 70-en lehetnek.

Ott volt:

  • Ádám, aki augusztusban,
  • Ajna, szeptemberben,
  • Alizka pedig novemberben lesznek 4 évesek.
  • Lilla, szeptemberben lesz 3 éves,
  • Dorka, ő olyan 2 és fél éves körüli
  • Tibike, 2 év 2 hónap
  • Lenke, októberben lesz 2 éves
  • Noémi, 1-et töltött májusban
  • Tamáska és
  • Dávid, akik kb 7 hósak mindketten


Akik a legkorábban kezdték, már hétfő reggel odamentek. Mi szerda dél körül érkeztünk meg Balatonföldvárra. Megtaláltuk a See Panziót, senki sehol, csak Puki ül egyedül a teraszon és buverálja a laptopját. Ti. ő éppen dolgozott :D

Szerda eltelt lötyögéssel, miccs-sütéssel...

Csütörtökön strandoltunk egyet. Tibike nem volt hajlandó elengedni a kezünket a neki térdig sem érő vízben. Ebédeltünk egyet ott a strandon. Nagyon finom volt minden, különösen a spagetti. Délután megint miccseztünk, Szöki nagyon finomra tudja sütni, becsszó!

Pénteken ismét strandolás. Ezen a napon volt akkora kánikula, h azt hittem a fejem is kettéhasad. Pedig azt hiszem elmondhatom, h a bandából én és Tibike ücsörögtünk legtöbbet az árnyékban. Tibikénk már mert pár lépést tenni a vízben kézfogás nélkül. Labdáztunk, de direkt úgy dobtuk neki a labdát, h kelljen vagy 2-t-3-at lépnie míg eléri. Vízibiciklizni meg nem ment el, visított, h az apja nehogy fel tudja rakni a vizibicajra, amivel egyébként a gyerkőcök nagyrésze elment. Fux vitte őket.

Hazafelé kivettük a tortát, FBI szülinapja volt és titokban rendeltünk Neki egy szép, gyerekbarát túrókrémes tortát. Aztán délután Szöki elkészítette a bográcsost. Sokan közreműködtünk, de Ő volt a főszakács. Nagyon finom lett. A gyerekek is nagyjából szerették, pedig enyhén pikánsra sikeredett.
Aznap este vártuk a vihart, ami egy ideg nem jött, de lett hatalmas nagy szélfúvás egy idő után.

Szombaton átkompoztunk a Balatonon, Tihanyba. Levendulafesztivál zajlott aznap. Be is vásároltunk levendulából: szappant, tusfürdőt, olajat és még egy szép szivet is készítettem levendulavirágból az egyik kézműves sátorban.
Aztán kisvonattal kimentünk a levendularétre.

Olyant életemben nem láttam: amíg a szem ellát: lila mező. És az illat!!! Pedig állítólag akkor érzik jól az illata, amikor süt a nap, hogy most elfújta a szél. Hát nem tudom elképzelni milyen lehet, mert ebben a szeles időben is csodás illat szállt mindenfelé.
Majd komppal „haza”. Tibike egyébként nagyon élvezte a kompozást: „hajó, viszi, autót! nagy-nagy vizen!”

Szombaton délután-estefelé elkészítettük a csoportképet. Nem gondoltam, hogy ez egy ekkora szervezést igénylő projekt lesz. :))
A gyerekeket próbáljuk meggyőzni, h üljenek szépen sorba:


Aztán készült több kép is, egyiken sem látszik mindenki tökéletesen, ezért mutatok kettőt :)
Egyik:


Másik:



Vasárnap már kellett is hazajönni. 10re kipakoltunk a szobákból, majd elkocsikáztunk Siófokig, ti. egész héten Siófokra készültünk, csak nem jutottunk el. A siófokozás kimerült annyiban, h a gyerekek találtak egy játszóteret és mint egy sáskahad, úgy megszállták. Majd ebédeltünk az Öreg Halász nevű vendéglőben... Szegény vendéglősöket kicsit sajnáltam... 11 felnőtt és 9 gyerek... majd szétszedtük a helyet...

Aztán az autópályán el Budapestre, Szökiékhez. Ott is lézengtünk pár órát, majd 6kor indultunk hazafelé. Nagyon álmosan értünk haza, kb Váradtól már abszolút ki voltunk merülve, de hálistennek szerencsésen hazaértünk. Fél 2kor szálltunk ki az autóból itthon. Minden ok, csak az a kérdés, h mi mikor fogjuk kipihenni a nyaralás fáradalmait?

Édes beköpések:
Menet, alig léptük át a határt, hátulról megszólal Tibike: menjünk haza!

Berettyóújfalu körül valamikor hátraszólok:
-Mi a pálya, Tibike?
-Autópálya! – jött a válasz.

-Adsz puszit apának?
-Nem, szúlós apa!
-S anya milyen?
-Pettyes! (Nagyon igaza van: szeplős is – főleg nyáron és pattanásos pcos-s kép is)

Dorka: -Tibike, te huncut vagy!

Uchan reklámot látott Dorka:
-Csirkepiac!

És végül, de nem utolsó sorban, amit Tibike itt tanut a gyerekektől: AKALOM és NEM AKALOM!

No, legyen egy bónuszkép is. Íme a kis családunk Tihanyban:

3 megjegyzés :

Vass Lehel írta...

Na vgre valami jo kis story es nehany mellékelt jo kis fotok. Amugy mi is keszulunk nyaralni agusztus elejen. Egy kis Dél Balkán- Montenegro tura jo kis kiruccanas lesz.

Freemam írta...

Szívet melengető képek! De jó látni ilyen összetartó csapatot!
Tibik tényleg huncut !

reka írta...

Lehölke: a storit én írtam, de a képeket nyilván nem én csináltam. Azt hiszem, h rajtunk kívül mindenkinek volt fényképezőgépje.

Freemam: összetartó, csak sajnos a világ összes tájára szét vagyunk szóródva, úh ennyiben kimerül az összetartás...