Hát sokan várják ezt a bejegyzést... Megpróbálok mst pótolni.
Szóval egyik keddi kosarazás után mondják a kollégák, h mennek Szovátára bulizni egyet, nem-e megyünk mi is? Hát így első haláásra lett is volna kedvem, meg nem is. Tibinek ugyanúgy... De aztán mégis azt határoztuk, h elmegyünk. A Teleki központban nem drága a szállás sem, a kaja sem, egyet szocializálódunk a társasággal.
Aztán pénteken, mikor más mjdnem elindultunk és láttuk, h havazik, egy szempillants alatt elhatároztuk, hogy síléceket is viszünk. Szegények vagy 3 éve nem jártak le a negyedik emeleti lakásunk erkélyéről...
Na szóval pénteken valami fél 7 körül volt mire becuccoltunk s elindultunk. Gyerek persze extázisban, Tordáig arról mesélt, hogy
autó,
tete (teteje),
síí.
Havazott egész úton, de azért szerencsésen odaértünk. Azt hittük, h mi leszünk az utolsó érkezők, de nem, utánunk még 2 autó is érkezett és még egy szombaton reggel.
Hamar eltelt az este: vacsora, kis sörözés, amiből én kimaradtam, mert altattam. Azt hitem, h eléggé ki van ütve a gyerek s gyorsan elalszik, de nem: félt a pasastól, akit festmény ábrázolt...
Éjfél után feljött Tibi is és csak akkor sikerült elaludni midnenkinek. (Tibike vagy 2 órát már aludt a kocsiban.)
Szombaton 9től reggeli és megvolt fél 11 is, mire elindultunk. Akiknek sílécünk volt autóval, a sípálya felé. Aki túrázni szeretett volna az gyalog, páran meg otthon maradtak welness-ezni :)
7 km-re volt a szállásheyünktől a sípálya alja. Felültünk a felvonóra így:
én Tibikét magamra kötöttem kendőstől és nem vittem egyebet, csak a gyereket. Tibi lábán az ő lécei, kezében az enyémek. Kollégák hozták a botjainkat.
A székes felvonotól még fennebb van egy kisebb pálya, ilyen kezdőknek mint én, meg szánkózás az egyik szélében. Gyorsan béreltünk egy kis szánkót és Tibikével szánkóztunk egy csomót. Addig Tibi sízett. Eleinte csak itt fenn, később lemerészkedett a nagy pályán, ami elég meredeknek látszott a felvonóról.
Tibikével ketten beültünk a vendéglőbe és vettünk egy fuszulykalevest. Gondoltam kettőnknek elég lesz, de egyrészt nagyon finom volt, másrészt meg a fiam a szokásosnál frissebb levegőn volt, a szokásosnál több ideig és fárasztóbb módon. Alig hagyott nekem 2 falatot.
Aztán meg barátkozott a gyerekekkel. Rengeteg gyerek volt, valami tábor lehetett és szombaton ugyebár síverseny nekik. Tibike nagyon élvezte, hogy
baka (bakancsbn vannak) és a fejükön van
sisa(k).
Végre megjött Tibi a nagy pálya aljáról és elmehettem sízni. Hát így a felső részen, azon a kicsikén csúszkáltam, de a nagy pályán eszembe sem jutott volna beindulni. Itt fenn volt egy "kutyás" felvonó, biziten a karjaimban és a nyakizmaimban nagyobb volt az izomláz másnapra, mint a lábaimban, pedig elméletileg síztem... de ez a felvonó... (ebbe ugyanis kapaszkodni kell)
Aztán visszavonultam a fiúkhoz, de ők arra már kimentek...
Aztán bejöttek és csak vártuk, csak vártuk a kollégákat. Ugyanis az történt, hogy a túrázó csapat elindult és amikor odaértek a felvonó aljába, akkor 4-en közülük úgy döntöttek, h ők feljönnek a felvonóval, a többiek meg, hogy körbemennek gyalog és fenn a vendéglőben találkozunk. Tehát ez a 4 kolléga feljött és hozta a hírt, h találka van a többiekkel, várjunk.
Mivel a felvonó csak 5ig működött, ezért 5 előtt kicsivel lejöttünk vele, mármint én a gyerekkel és 3 kolléga, a negyedik szerencsére lesízett a léceimmel a lábán, ha nem, akkor nem tudom hogyan kerültek volna le a cuccaim... de minden megoldódott.
Semmilyen telefon nem működött, annyi jel nem volt, h bár SMS-ben lehessen értekezni (sem Vodafone, sem Orange), így a túrázó csapattal csak otthon találkoztunk és megtudtuk, h olyan ködben jártak, mint aki a tejesüvegben lépked, egymást is alig látták. És fel akartak hívni, h ne várjuk, mert elvesztették a jelzést és elkerülték a menedékházat balról, majd otthon találkozunk.
Hát így is lett, csak mi izgultuk, h eltévedtek, v mi lehet, reméljük nem zabálta fel őket a szovátai mackó :D
Megjegyzem, h fent a "hegyen" a sípály tetején csodálatosan sütött a nap, csodálatosan havazott. Egyszer leszállt a köd, de max. egy fél órát tartott, utána újabb gyönyörű napsütés, újabb havazás!
6-tól volt a finom estebéd a Telekiben. Utána meg a farsang. Tudniilik ezért jöttünk, ez a buli ugyanis farsangi buinak volt meghirdetve. Tibikének elvittük a rokker-felszerelését, csak a gitárt felejtettük itthon, na de anélkül is elég rokker volt. Az apja sokat nem kellett variáljon, h ő is rokkernek nézzen ki :))
Én meg utolsó percben kitaláljtam, h a hordozókendőt ha szari-ként magamra csavarom, akkor hindu nőcinek nézek ki. Csak egy nagy piros pontot rúzsoztunk az orrom fölé és készen is volt a jelmez. Erről remélem kapok képet, a kollégáknak volt fényképezőgépük. Mi ezúttal nem felejtettük itthon a gépet, csak a memóriakártyát belőle. hm...
Tibikét persze éppen csak bemutattuk és vittük is gyorsan lefeküdni, szegény olyan fáradt volt, reggel 8kor abban a pózban ébredt mint ahogy este elaludt. Én még buliztam kicsit, Tibi kicsit többet :)
Vasárnap reggeli után összejártuk a tavak környékét, megnéztük a Medve, a Mogyorósi, a Rigó és a "Piroska" tavakat. Majd vissza a menedékházhoz és mindenki elindult szépen hazafelé.
Csakhogy mi Szováta tulsó végében megálltunk Berniéknél.
Berni csoporttárasm volt az egyetemen, de Magdikát is jól ismerjük. Sőt: őt még Udvarhelyről ismerem! Van két fiacskájuk: Boti 5 éves lesz májusban, Huni a napokban töltötte a 2 évet. Rengeteg autójuk van, így hát Tibike is szuperül érezte magát.
Este fél8 körül indultunk haza. Nagyszerűen telt!
Summa summárum NAGYON örülünk, húgy döntöttünk, h megyünk és nemcsak, h megyünk, de hogy még sílécet is vittünk! ;) Egyik legprofibb 7végénk volt mostanában.
