Ovi 3 - az első hét

Tibikém kicsit ellágyulva lépett ki az ajtón. Amikor puszit adtam, enyhén legörbült a szája, de nem kezdett sírni. Apa vitte át, ugyanis tavalyi tapasztalatunk alapján Apától könnyebb az elválás. Kicsit elbújt Apa mögé, de aztán kezet fogott az óvonénivel és rögtön leült játszani azzal a nagy autóval, amelyiknek "fele pilos és fele fából van" (ezt Ő mesélte így).

Délben fél1-kor, az ebéd után mentem érte. Nagyon-nagyon várhatott, éreztem ezt abból, ahogy odaszaladt, ahogy megölelt, puszit is kaptam, anélkül, h kértem volna! Mondta óvonéni, h nem volt sírás, de a gyerek csendes, nem beszélget senkivel, bent egyedül elautózgatott, kint egyedül ült egy padon és a többieket figyelte.
Hazajöttünk és... rögtön telepisikálta a bilit! Egyből tudtam: ez a nyári csel! Tartogatta! Kérdeztem is, h pisikált-e az oviban, de hősiesen és büszkén kijelentette, h nem kellett!

Kedden vidáman szökkelt ki az ajtón, alig tudtam megpuszilni.
Fél1-kor kiderült, h kicsit sírt, de csak együttérzésből, mert mások is sírtak. Itthon persze nekem azt mondta, h ő nem sírt, csak Áron sírt. És, hogy neki a barátja a sárgablúzos fiúcska, akinek a nevét nem tudja, de vele autózott.
Megint ugyanaz, s egyébként egész héten ugyanaz: bent eljátszik, többnyire egyedül, mindenki mást lefigyel. Kint az udvaron viszont egyedül üldögél egy padon, onnan figyelőzik.
Ja és otthon megint telibili - megint "nem kellett" pisikálni.

Szerdán reggel kicsit sírt itthon az ölömben, h ő inkább velem szeretne lenni, mintsem az oviban, de inkább csak prünnyögésnek nevezném a dolgot, nem sírásnak. Apával viszont már minden rendben volt, simán ottmaradt. Kézfogás ovónénikkel, stb.
Apával megnézték, h hol a wc, hogy ha érzi, h jön a pisika, akkor gyorsan oda menjen...
Délben bepisikálva találom! Itthon bevallotta, h ebéd közben szalad be a pisika és "anya! amikor felálltam, akkol gyolsan benyomtam a széket, h ne lássa meg senki!" (szegénykém, micsoda kínban lehetett... sajnáltam nagyon).

Csütörtökön is beszaladt a pisika. Megyek érte, hát messziről látom, h az a cucc van rajta, amit én nem rá adtam, hanem a zsákocskába tettem. Elmesélte, h beszaladt a pisika és az óvonéni segített átöltözni.

Pénteken reggel, indulás előtt vidám volt a gyerek. És én is. Nem szidtuk meg a pisikálási nehézségekért, de minden nap egyszer elmondtam, h szeretném, ha belepisikálna a wc-be. Próbálkozott, hogy vigyük el a bilit az óvodába, meg, h tegyünk pelenkát, és úgy megy. De az óvonéni tanácsára még próbálkoztunk "szépszóval".
Nos, pénteken reggel, a derűs hangulatban kérdezem:
-Tibikém! Ha érzed, h jön a pisika, hová fogsz pisikálni?
Vigyorog, vigyorog, halogatja a választ, aztán kiböki nagy huncutul:
-Abba a kicsi wc-be fogok, Anya, hogy múljon el a szomolúságod!

Mi tagadás: meghatódtam.
És péntek délben azzal várt, hogy "ANYAAAAAAAAAA!!!!!!!!!! Ma kétszel pisikáltam abba a kicsi wc-be!"


De ez a pisikálás csak többedrendű probléma.
Amin erősen csodálkoztam, hogy minden nap rengeteg mesélnivalója van az oviról. A tavaly ti. soha semmit nem mondott, még ha kérdeztük sem. Most kérdezés nélkül nyomja a szöveget, meséli, h micsoda autók vannak, tányérok, kályha, babakocsi, stbstb.

De amikor a legnagyobb boldogság kiül az arcára, az mindig az éneklésről szól.
Első nap: "ANYAAAAAAAAAAA!!!!!!!!!!! azt énekelte a óvonéni, hogy világok vagyunk. Mindenki megmondta, h milyen világ. Én azt mondtam, h kald. De nem is kald, anya, hanem inkább labdavilág!" - és ehhez jót nevetett, h micsoda poénosat mondott :D

Másik nap "ma is énekelt a óvonéni. Ma azt énekelte, h gyümölcsöt öltetünk! Én paladicsomot ültettem!" - Kár, h nem lehet leírni a boldogságot, ami ilyenkor kiül a kicsi arcocskájára, h ő paradicsom lehetett abban az énekben (amiből egyébként én totál semmit sem értek :)) )

Aztán még volt egy hasonló gyümölcs-ültetős nap, amikor "én banánt ültettem!"

"Ma az énekelte a ovónéni, hogy mindenkinek a tenyeléből kibújt egy háziállat! Én azt mondtam, h a tehén bújt elő". Még mindig ugyanaz a lelkesedés, ugynaz a boldogság.

Pénteken: "megint világok voltunk a énekben. Én voltam a pilos tulipán. Anya! PILOS!!!"


El is döntöttem, h megkérdem az óvonénitől, h milyen énekekről van itt szó? :) Mindenesetre Tibikének NAGYON tetszik :)


Az étkezésről:
mondtuk előre, h ez olyan óvoda, ahol esznek is a gyerekek. Reggeliznek és ebédelnek is. Tibike megmondta jó előre és utána többször is, hogy ő nem fog egyedül enni! Gondolom, h ez volt a zsarolás, h nehogy oda merjük vinni. Ehhez képest ő az egyike azoknak, aki mindent megeszik. Ráadásul egyedül!

Sőt: itthon a kajáról midnen nap külön lelkendezés van. Hogy milyen finom volt!

Az egyedüli amit nem evett meg: kedden a húst. "Tartsa fel a kezét aki nem kér húst". És Tibike olyan bükszén mesélte itthon, h ő feltartotta a kezét és neki nem adtak húst és ő csak pirét evett... hogy szentül meg voltam győződve, h félreértett valamit. De nem, kiderült, h nagyonis jól értette a dolgot.
Az az érzésem, hogy az volt benne az élvezet, h ő dönthetett. Hogy kifejthette a véleményét és azt figyelembe vették.
Aztán megbeszéltük, h máskor kérjen húst is. És azután kért is :)


Most ennyi midnen jutott eszembe, remélem nem hagytam ki semmi fontosat. Izgalommal várjuk a második hét alakulását...
és a Hugica érkezését. :)
Közben beléptem a 39-dik hétbe, tehát már komolyan elkezdődött a visszaszámlálás :)