Ovi 2 - a váltás

Nos, nyár végén néha megemlítettük, h kezdődik az ovi és máshová fog oviba menni, nem oda, ahová eddig járt. Hát a szájacska mindig legörbült: "de ott lesz-e olyan tűzoltó autó, mint a én óvodámban?" Vagy: "ott lesz-e András, Apor és Efraim?... és Kiszti?"

Summa summárum, az idén a Waldorf oviban kezdtünk. És persze annyit gondolkodtam a témán, h szörnyű:

• Legszívesebben nem is adnám oviba a gyermeket. Vajon kötelező az ovi? Úgyis otthon leszek most a hugicával... Mit terrorizáljam szegény gyermeket? Persze logikus, hogy kell a társaság egy 3 és fél évesnek. Így is elég anyás, stbstb...
  
• Vajon szegény gyermek, ha egyszerre kezdi az ovit és születik a testvérkéje, akkor nem-e fogja úgy érezni, hogy "megjött a lány, hát: gyermek ki a házból".
  
• Vajon tényleg adjuk most? Nem fog minden betegséget hazahordani az újszülött Hugicának? Tavaly hála Istennek írtó keveset volt beteg, eldöntöttem, h bízok a fiam immunrendszerében és kész.
  
• Egyből dobjam be hosszú programosba? Na neeeem! Ez már sok lenne. Egy kis délelőtti ovizás és Hugi érkezése abszolút elég egyszerre. Majd ott alszik novembertől, vagy januártól, vagy jövőtől.
  

Ne is mondjam, h az okoskodók tucatszámra beleszólnak, anélkül, h kérdzzünk tőlük valamit. Egyesek szerint nem kellett volna adjuk, csak tavasztól, a betegséget elkerülése végett. Mások szerint startból ott kéne altassam, mert ha megszokja, h nem alszik ott, akkor nem fog akarni ott aludni... Stbstb... Miért van az, h a legtöbb ember nem bírja felfogni, h minden csaáld más és más és midnenkinek más-más a megfelelő? Én annyira örülök, h a fiam hazajön és itthon alszik. És mondjak valamit: az első hét csütörtökjén és péntekjén már apropózott, h ne menjünk még el, mert a óvonéni mesét fog mondani és vajon milen mesét mond? Hallgassuk meg! Tehát az is lehet, h mesét fogunk hallgatni a napokban.

Hogy jól döntöttünk-e, az hosszú távon fog igazán kiderülni. Így elsőre azonban sokminden tetszik.
Tetszik az, hogy Waldorf ovi, és minden ami ezzel jár: hogy fából-gyapjúból vannak a játékok, porcelánból a tánérkák, hogy nincsen a hagyományos értelemben vett foglalkozások, hogy kézimunkáznak (festenek-sütnek, stb), szabadon játszanak, sokat vannak kint, hogy nincsen számítógép, nincsen TV...
Hogy a kaja minőségére is sokat adnak. Nincsenek felvágottak és egyéb mű dolgok.
Ja, és, h imádkoznak evés előtt-után.
Hogy az óvonénik velük együtt odaülnek ebédelni!
Igazi családias a hangulat, gyerekbarát a légkör. Jó érzés belépni az ajtón!

(Mindent nem soroltam fel, de nembaj.)