2010. szeptember 20., hétfő

Ovi 1 - tavalyi

Múlt hétfőn megkezdődött az ovi. Persze ez csalás, ámítás, mert Tibike nem most kezdte, hanem a tavaly ilyenkor. Érdekesen alakult ez a dolog...

Tavaly a szívem majdnem meghasadt, mert 2 éves és 5 hós fiamat benyomtam egy oviba. Muszáj volt. Mást azt tehettem volna, h a fizetésemet odaadom egy nénikének, aki vele marad és nem adom be sehová.

Lényeg, h így döntöttünk akkor és végigcsináltuk a tanévet, elég húzós volt, de nem bántuk meg. Az ovi, ahová járt, csak 4 órás, 8-12-ig programmal, hatalmas udvarral és egy nagyon ügyes óvonénivel. De azt első perctől tudtuk, hogy a rövid programos ovit nem fogjuk hosszú távon bírni és arra koncentráltunk, hogy egy évet valahogy kibütyköljünk így. (Na ja, mert 3 év alatt és pelenkásan nem vették volna fel máshová, a bölcsikben meg beszélnek ingyen románul, vagy rém-drágán magyarul.)
És sikerült.
Tibike kb napi 3 órát volt oviban, soha nem sírt! Első pár HÓNPBAN üldögélt egy sarokban és fgyelte a többieket. Ha pl. bábszínház érkezett, akkor igen, akkor sírt. Mert a sötétített termet, hirtelen hangokat soha életében nem bírta. Ezeket az "akciókat" az óvonéni öléből nézte végig.
Minden nap vitt 1-2 kisautót magávl és azzal játszodt egész áldott nap. Itthon sem mesélt az oviról, esetleg egy-egy keveset, de azt sokszor elmondta, h Kriszti (Kiszti) az ő barátja és ha Krszit hiányzott, akkor szomorú volt.

Aztán tavasz felé szóbaállt pár gyerekkel, persze nem mindenkivel.

Ja: az ünnepélyek-szereplések... eszébe sem jutott, h kiálljon! Az én öömből nézte végig a ceremóniát. Farsangkor az oroszlánjelmez a szatyorban maradt, évvégén is az ölömben hegedült, hogy a gyerekek tudjanak táncolni, a pedig énekeltek, akkor gitározott. És nem tévesztette össze. A végén kijelentette, h ha még lesz szerep, akkor dobolni fog! Midnenesetre nagyon élvezte. Az évvégi csoportkép készítésekor nem állt oda, ő az egyetlen, aki arról hiányzik.

Hát ez van. Nekem, szangvinikus anyának, elég furcsa egy introvertált, melankolikus fiúcska, de hát ha ilyen az én Tibikém... akkor ilyen és mi így szeretjük :)

Nincsenek megjegyzések :