Végre egy nyugis hétvége...

amikor nem utazunk sehová.

Gondoltuk ezt pénteken reggel.
Péntek délelőtt Tibi elment az egyetemre a "curs festiv"-re. Ő román tagozatra járt, akkor még nem volt magyarul közgáz, ezért mondom ilyen jó "magyarosan". :)

Aztán este együtt mentünk a "buliba". Ide Tibike is nagyon készült, és hősiesen bírta is a gyűrődést, csak a zene nem tetszett neki, ezt többször is elmondta nekem. (Nem Iron Maiden volt és nem is Halász Judit Csiribiri-je.)

Szombat reggel komolyan elkezdtem gondolkodni azon, amit Boró mondott a héten. Hogy Zalánt elküldik Németországba 2 hónapra, és úgy döntöttek, h elmennek mind a hárman... Hmm... És kezdtem realizálni, hogy a hugommal augusztusban fogok leközelebb találkozni, hacsak... hacsak... hacsak nem ugrunk haza Medgyesre ezen a hétvégén. Eldöntttük, s egy óra múlva már megreggelizve és felöltözve és bepakolva útnak voltunk indulva. Csak Boró s Laca voltak ott Medgyesen, Csannáék ugyanis elmentek Keresztúrra és Martonosba. Csannának most volt a 15 éves (hihi) érettségi találkozója. (Ha jól számolok, akkor 1965-ben érettségizhetett.)

Este megérkezett Zalán a tigrissel. Érdekes kis napj volt, reggel Vielingen-ben kelt fel, No-ban, közben elrepült Temesvárig, ott egyet fürdött, ebédelt, és elmotorozott Medgyesig, este ott itta nyugisan a pohár vörösbort. :)
Az esti fürdetés különösen jól sikerült. Tibike hajlandó volt Lacával fürödni. Eleinte egy öntözővel locsolta, hogy "Lacála esik a eső". Aztán a szappantartót úsztatta olyan szöveggel, hogy "úszik a halacska, úszik a halacska a tengelenciában!" Miután Laca kiszállt (hangot is adott dühének, hogy képzeli Boró, h csak úgy kiveszi a fürdővízből, ezzel megszakítva a bulit???) azután Tibike a csapot locsolta, hogy "nehogy elhelvadjon".

Vasárnap megérkeztek Gabi néni és Jóska bácsi (Zalán szülei), finom ebédet hoztak mindannyiunknak. (Köszönjük az ebédet ezúttal is! :) )

Később Csanna és Csapja is. Jó kis csaádi ünnep alakult ki, mindenki azért futott össze, mert "ezek" le akarnak lépni 2 hónapra!

De hogy Laca mennyire édeske lett, amióta utoljára láttuk, ezt nem hagyhatom szó nélkül. Tibikével roppant szeretik egymást (csak osztozkodni ne kelljen, a többi simán megy). Tibikét alig lehet meggyőzni, hogy ne üsse le, ne borítsa fel, ne a lábát ölelgesse, mert úgy leesik, ne szedje ki az utolsó darab ruhacsíptetőt is a Laca kezéből, stbstb...
Szóval ezeket leszámítva nagy a szeretet. :)


Vasárnap este 7re haza is értünk, Kolozsvárra...
Este, a Tibi által mondott sárkányos mese után valami elment az utcánkon, valami írtó hangs jármű. Tibike kiszól a szobájából: "Anya! Elment valami fulcsa és megzavalt!"
Később egy autó is elment, újabb megjegyzés következett: "A előbb elment egy fulcsa valami és megzavalt! Utána elment egy autó és nem zavalt meg!"

És ma... ma ünnepeljük a 7 éves házassági évforduónkat. Az ünnep, annak ellenére, h ma mindketten szabadnaposak vagyunk abból áll, h felváltva őrizzük a gyereket :))))

Én reggel próbálni voltam az iskolában, délben haza, együttebéd Tibivel (gyerek már ebédelt és elaludt). Aztán Tibi gyorsan elhúzott, hogy pótolja be a pénteken osziórára "vesztegetett" mínusz óráit. Esétre pedig várjuk Anikó keresztanyámat, aki kisegít a héten, mivel éppen Brassai hét zajlik, ez roppant nagy jövésmenés, rengeteg dolog, stb. S hogy Tibinek ne gyűljön túl sok minusz órja megint a gyerekfelügyelet miatt, hát megkértem Anikót, h jöjjön el erre a hétre. És Anikó jön is :)

Nos, ahhoz képest, h mennyire örültünk, h végre egy nyugis 7vége, amikor sehová sem utazunk, ahhoz képest bepattant az ötlet és elhúztunk. De természetesen a családdal töltött idő mindig megéri, jól is telt, és nem bánjuk egyáltalán. Sőt!