Amikor Tibikét vártuk, akkor minden egyes UH-ra eljött velem Tibi. (UH=ultrahang)
(Nemcsak arra, mert már előtte arra a rengeteg tüszőleső UH-ra, s egyéb marhaságra. Csodálatos társ ez az ember.)
Nos, most nem. Most eddig mindig egyedül mentem, de nem azért mert ne lenne ideje a családra, hanem azért, mert általában ebéd vagy alvásidőre van időpontom, így hazajön és ebédeltet, altat, amíg megjárom a rendelőt.
Na de most, a 18 hetesre, amikor reméltük a baba nemét is megtudni, hát erre el akart jönni. Tibikét meg elvittük, mert hát kire is hagytuk volna? Persze elmagyaráztuk neki, hogy hogyan kell majd viselkedni, hová megyünk, mit fogunk ott csinálni, stbstb...
(Szerintem egyébként azt várta, mint a TV-ben, hogy meglátja a tesókáját.)
Roppant meglepődtem, hogy mekkora türelme van ennek a "mi dokinknak" a gyerekhez. Még egy UH-képet is kapott a gyerek, a tesóka kezéről, hogy "nézd csak, Tibike, Neked integet".
És a meglepetés: kislánynak néz ki!
Mindenki roppant örül, csak Tibike csalódott. Mondta is a doktorbácsinak, legalább háromszor: "én azt hiszem, hogy fiúcska". A doktorbácsi meg: "én pedig azt hiszem, hogy kislányocska".
Este itthon aztán nagy szomorúan: "Anya! Mélt mondta a doktolbácsi, hogy kislány legyen a tesvélem? Én akalom, hogy fiúcska legyen, melt én a fiúcskákat szeletem!"
Egyébként mondott ennél SOKKAL jobb híreket is, például, hogy négy kamrás a szíve és OK-san dobog és az aorta is jól látszik és minden egyéb OK. Mérete megfelel a korának, stbstb...
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése