Apia, Zsiga és az AC/DC

Hosszú és húzós hétvége volt, de megérte.

Csütörtökön jelenésem volt Dícsőben az APIA-nál. Délben 1 óra 20 perckor Tibikét autóba beköt, gázpedált lenyom és meg is érkeztem 3 után a hivatalba. Csapja elém jött oda, a dolgot szerencsésen el tudtuk intézni. Onnan Sáros felé mentünk, de útba ejtettük a majorházat. Friss sajt volt, orda sajnos nem. Aztán végre Sárosra értünk.

Tibikének ott akkora élményt jelentettek a csirkék, hogy amíg ott voltunk végig azokat bámulta: "Né, a egyik ivott!" meg "Né, a egyik evett!" meg "Viszek nekik füvet!" (hordta is, mintha nem lett volna nekik odabenn füvük.)

Sárosról meg úgy indultunk este 7 órakor, h én egyedül Kolozsvárra, Tibike a nagyszüleivel Medgyesre.

Pénteken a szokásos suli, délután meg takarítás, gyorsan kihasználtam, hogy nincsen itthon a gyerek.

Szombaton volt Zsiga esküvője. Úgy kerültünk oda, h Zsiga és Tibi munkatársak, sőt projekttársak is voltak az utóbbi időben. Az érdekes az, h én Zsigát tanítottam egy évig, teljesen kezdő koromban, tehát 2000 őszén kezdték a XII. osztályt. Ott volt a fél ex-osztály, csodálkoztak ők is rajtam, én is rajtuk...
Beszélgettem is velük, azon szörnyülködtek, hogy én 22-23 éves voltam akkoriban, ők meg 18-19. Ők most 27-28 évesek, tehát _sokkal_ idősebbek mint én akkor, pedig milyen "nagynak" tűntem nekik akkor. Szószerint így mondták: nagynak. Aztán lehet, h "vénnek", gondolták :)))

Szombat este 12-kor lefeküdtünk (Kolozsváron déltől estig tartanak az esküvők), majd vasárnap reggel koránkelés (fél8) és irány (Sepsi)Szentgyörgy. Anyóséknál ebédeltünk, beültünk Andris audijába és meg sem álltunk jóformán Bukarestig, azon belül pedig valami "Unirii" nevű parkolóházig. Koncertre be. Utólag az ujságok azt írják, h 50-60ezer néző volt. Én ugyan nem tudom felmérni a tömeget, de tény, h ekkora közönséget nem tudom, h láttam-e más koncertken. A Parlament épületével szemben volt felhúzva a színpad. Volt két előzenekar, az elsőt lekéstük, (nem is igyekeztünk elérni), a második az Iris volt, egész ügyesen játszodtak. A hangulat csak fokozódott és fokozódott.
Iris után félóra szünet következett.
És rock-koncertekre nem éppen jellemző módon 9 előtt fél perccel lesötétedett a színpad és elcsendesedett minden, majd 9:00 -kor robbant, fények, stbstb és kezdődött!
Elmesélni nem lehet egy ilyen koncertet, ez olyan, mintha megkérdeznéd a hegymászótól, hogy milyen volt a Mount Everesten? Persze mesélhet és mutogathat képeket, de a fíling az csak az övé, csak azé, aki ott volt és átélte.
11:00 -kor lett vége a koncert után fellőtt tüzijátéknak. Ekkora pontosságot... hmmm...

Mire kikóvályogtunk Bukarestből, már éjfél elmúlt, és 2:40-kor Szentgyörgyön lefeküdtünk. Majd hétfőn déltájt indultunk Medgyesre, felvenni Tibikét Csannáéktól. Summa summárum hétfő este 9-re hazértünk Kolozsvárra.


A jegyeinket megvettük novemberben, a Pocaklakó létezése január végén derült ki. Tehát novemberben nem tudhattam, hogy 20 hetes lakóval utazom majd le az 1000 km-t. (500 oda, 500 vissza)
Ezen kívül pedig írtak egy jót az erdely.ma -n. "A rockernek olyan egy AC/DC-koncert, mint muzulmánnak Mekka: legalább egyszer az életben el kell oda zarándokolni."


És becsszó nem ment el az eszem, de hétfőn tudtuk meg, hogy Iron Maiden koncert lesz augusztus 15-én. Hmmm... arra már 7 és fél hónapos körül leszek... De tudjátok: Kolozsvárra jönnek! ;)