Készülünk a kistesó érkezésére. Egyik legnagyobb "gondot" az okozza, hogy vajon Tibikét hogyan fogja érinteni? Hogyan tudnánk minél jobban felkészíteni a húga érkezésére?
Persze mesélték többgyerekes szülők az ő történetüket és a tanulság: mint mindent, ezt is mindenki másképp csinálja. Tehát többnyire ösztöneinkre hallgatva zajlik a készülés, készítés.
A Bartos Erika könyvei közül sokan ajánlották a Kistestvér érkezik címűt. Meg is vettük és be is vetettük és úgy tűnik, egyelőre legalábbis, h megérte.
A morfondírozásom nem a testvérvárással kapcsolatos. Hanem ezzel a meséskönyvvel. Több mese van benne, édesek, aranyosak, Tibike mindeniket szereti, minden nap kéri, hogy olvassunk belőle. Azt, amelyikben hóembelt építenek! Most a Libegőst!
No, de van benne 2 mese, egyik a Húsvétos, másik a Karácsonyos...
Húsvét attól van, (a mese szerint legalábbis,) hogy festik a tojást, öntözik a fiúk a lányokat és ajándékot kapnak a gyerekek. Karácsony pedig attól, h díszítik a házat, mézespogácsát sütnek, finomat ebédelnek, szép ruhákba öltöznek és ajándékot kapnak.
Örülök annak, h nem taglalja, h ki hozta a karácsonyfát, az ajándékokat, mert van ahol az Angyal jár, máshol a Jézuska, aztán van mindenféle variáció. Van ahol a karácsonyfát a család díszíti és csak az ajándékot hozza az Angyal, van ahol midnent az Angyal hoz, stbstb.
Nos, mi nem vagyunk egy kimondottan vallásos família, de engedje meg a világ...
Ebben a két mesében elmehetnének legalább a templomba, vagy megemlíthette volna Jézust a szerző valamilyen formában. Mert Jézus nélkül miért ünnepeljük a Húsvétot? Jó buli a tojásfestés? És a Karácsony? Azt írja a mese: "megölelték egymást és boldog karácsonyt kívántak egymásnak".
No mindegy, én nem értem, de erősen csodálkozom. Vagy ünnepeljünk azért, amiért "kitalálták" az adott ünnepet, vagy ne ünnepeljünk. De ha nem is azért ünnepelünk, mint hitbuzgó keresztény társaink, hanem csak úgy megszokásból, akkor is tudni kell, h mi ez az ünnep és megtanítani a gyermekeinknek.
No, csak ennyit akartam elmorfondírozni.
2010. szeptember 6., hétfő
2010. augusztus 31., kedd
Bilibiznisz
Nagyon nagy hír következik ebben a bejegyzésben!
A lényeg, h a fiam bizniszelt egy fehér bilit magának és azóta használja!
Most akkor a sztori hosszan kifejtve:
Aug.13.-án, pénteken, Tibi elvitte Tibikét Sárosra a szüleimhez, és otthagyta. Ő meg hazajött (csak közben megnézte az Artmania fesztivált Szebenben. Camelot koncert és egyebek.)
Szombaton henyéltünk, vasárnap megjöttek a vendégek és este a nagybetűs és várvavárt IM koncert.
De közben otthon, vasárnap, megérkeztek a hugomék is Sárosra. Hozták a cuccaikat és közte Lacának a vadonatúj fehér bilijét. Tibike egyszerűen szemet tett rá, elkunyerálta Borótól, helyette adta nagylelkűen az ő rózsaszínjét. Miután a biznisz létrejött, rögtön letépte magáról a nadrágot és bugyit, majd belepisilt. Aztán kijelentette a jelen levő társaságnak (Csanna, Csapja, Boró, Zalán és Laca), hogy "el fogom mondani anyának és apának, melt nagyon fognak ölvendeni".
Hétfőn, a koncert másnapján mi szépen hazaengedtük a vendégeinket és estefelé hazamentünk mi is Sárosra. Otthon meg Tibikének volt még egy bilibepisikálási akciója aznap.
Hétfő este a nagy találkozáskor ez volt a téma!
Aztán kedd óta a gyerek szobatiszta!
Gyenge idegzetűek hagyják abba az olvasást! Most! (Én szóltam...)
Ha pisikál, akkor elmondja, h sok jött, vagy kevés. Ha kakál, akkor azt sem tudjuk, h merre nézzünk a röhögéstől. Mert akkor elújságolja lelkesen, hogy "giliszta alakú lett", vagy "kolbász alakú lett". De ez még semmi, mert volt már "fagyi alakú kaka" is, amihez a kommentár: "a kakaembelek eszik meg a kakafagylaltot". Aztán volt már "tolony alakú, majdnem megszúlta a popsimat".
Tehát nagy buli ez a bilizés.
Alcím: A bilizés hátrányai.
Igen, én, aki annyit rinyáltam ez a bilizés téma fölött, most kifejtem a hátrányait a dolognak!
Elmentünk Báznára családostól. (Nagycsaládostól, vagyis 9-en.)
Oda elvittük a fehér bilit egy zacskóban. Amikor pedig vendéglőzés közben Tibike megkérdezte, hogy "anya, kell pisikáljak, hová pisikáljak?", akkor az apja, ölbekapva őt száguldott a bili felé. De ez csak az első eset volt, mert az ebéd utáni fagyi közben azt kérdezte, hogy "anya, hová kakáljak?". Na, akkor a második száguldása is meglett Tibinek, ölében a fiával...
Tehát most bili rulez! Mindenhová visszük.
Tegnapelőtt jöttünk Sárosról haza. 100-110 km. Közben azon filóztunk Tibivel, h pelenkában, vagy pelenka nélkül utaztassuk a gyereket? Hát végül így sikerült: pelenka nélkül, és kéznél a fehér bili, zacskóban.
Aztán 10 km után, Dícső központjában szólt a gyerek, h kell pisikálni. Le is pisilte a park végében a bokrot.
Radnóton megint szólt. Akkor is megálltunk, kiszálltunk, de nem kellett.
Aztán 3 faluval arrább megint szólt, h kell kakálni. Hopp, ott volt egy benzinkút. Érdekes látvány lehettünk.
Én, alől a hatalmas pocakom, bal kezemben a zacskó a fehér bilivel, jobb kezemben a gyermekemet húzom magam után: bemehetünk a wc-re?
A nő vigyorog: beee-beeee, peeeersze :D
Sikerült a dolog!
Aztán Tordán újabb benzinkút, ugyanaz a jelenet: benzinkút wc-jében bilibe.
Másik hátrány a városban: na, kell-e bilizni, mert ha nem, akkor csak itt meg ott fog lehetni... Eddig még ment a dolog, de ma megvolt az első állvaspisikálás wc-be! Mert nem volt nálunk a bili és a központban kellett. Beszaladtunk a suliba... Mit tehettünk volna mást?
De hát annyira büszkék vagyunk a 3 éves és 4 hós fiúnkra, hogy ha másfél évesen csinálná ezt, akkor sem lehetnénk büszkébbek :D
És el is mondta: "Anya! Képzeld el! Nekem mál nem is kell pelenka! Csak amikol alszom! Melt amikol alszom, nem élzem, h jön a pisika."
Megjegyzés:
Ugye Sároson az elmúlt 2 hétben Boró is ott volt Lacával. Laca kakás pelenkáját látva, Tibike egyetlen alkalommal sem mulasztotta el megjegyezni, persze megbotránkozott arckifejezéssel: "Laca! Nem szabad a pelenkába kakálni! A bilibe keleltt volna!"
Még amire ügyelnem kell: hogy ébredés után, délután is és reggel is, rögtön szemkinyílás után le kell zserelnem a gyerekről a pelust. Mert ha rajta van, akkor rögtön kihasználja :D
No, ez a legnagyobb esemény, az elmúlt 2 hétből :D
A kirándulás
Szombaton a fiúk kirándulni mentek: Csapja, Tibi és Tibike, Zalán és Laca (ő még kendőben), no meg Attila. Jártak egy jót a közeli erdőben.
Tibikével megbeszéltük előre, h a bilit nem viszik, majd szól apának, hogy ha szükséges és majd a fűbe.
-De hogy kakáljak a fűbe, anya, hátha valaki belelépik?
Valahogy meggyőztük, h az erdőben szabad a fűbe.
Sikerült is a dolog az erdőben. Igen ám, de másnap egyszercsak szól a hugom, h nézzek sze rá a fiamra. Nézem, s hááát, csóré fenékkel gugol a csirkék mellett, a fűben.
Kérdem is, hogy "mit csinálsz, Tibikém". Azt mondja: "kakálok, melt a fűbe szabad kakálni".
Tehát még vannak tisztáznivalók. :))))))
Jelszó: Csak önállóan!
Úgy kell elképzelni, hogy Tibike, amikor úgy érzi, akkor tolja le a nadrgáját és a bugyikáját, intézi egyedül a dolgát. Ha csak pisika, akkor nem is szól, arra is volt már példa, hogy egyszerűen fogta a bilit, elvitte és kiöntötte, majd helyretette. Igen, a fehér bilit!
Ilyenkor az öltözékéről jövök rá, h lehetett valami, mert a nagy önállósága még elég mazlag és sokszor úgy öltözik vissza... hogy enyhén fejezzem ki magam: fiúsan.
Kakáláskor más a helyzet, mert ott kiabál utánam, h jöhetek popsit törölni. :)) Ez a kiváltság nekem jár, másnak nemigen engedte meg, esetleg az apjának, (feltéve, h kéznél volt Apa).
Ma pedig beszereztem tréninggatyákat, mert gombos-zipzáros gatya szóba sem jöhet, mert nem tud velük egyedül boldogulni. S majd az oviban is tudja menedzselni magát önállóan :D
Szóval ha mostanában látjátok Tibikét, valószínűleg olyan nadrágban lesz, aminek gumis a dereka :D
A lényeg, h a fiam bizniszelt egy fehér bilit magának és azóta használja!
Most akkor a sztori hosszan kifejtve:
Aug.13.-án, pénteken, Tibi elvitte Tibikét Sárosra a szüleimhez, és otthagyta. Ő meg hazajött (csak közben megnézte az Artmania fesztivált Szebenben. Camelot koncert és egyebek.)
Szombaton henyéltünk, vasárnap megjöttek a vendégek és este a nagybetűs és várvavárt IM koncert.
De közben otthon, vasárnap, megérkeztek a hugomék is Sárosra. Hozták a cuccaikat és közte Lacának a vadonatúj fehér bilijét. Tibike egyszerűen szemet tett rá, elkunyerálta Borótól, helyette adta nagylelkűen az ő rózsaszínjét. Miután a biznisz létrejött, rögtön letépte magáról a nadrágot és bugyit, majd belepisilt. Aztán kijelentette a jelen levő társaságnak (Csanna, Csapja, Boró, Zalán és Laca), hogy "el fogom mondani anyának és apának, melt nagyon fognak ölvendeni".
Hétfőn, a koncert másnapján mi szépen hazaengedtük a vendégeinket és estefelé hazamentünk mi is Sárosra. Otthon meg Tibikének volt még egy bilibepisikálási akciója aznap.
Hétfő este a nagy találkozáskor ez volt a téma!
Aztán kedd óta a gyerek szobatiszta!
Gyenge idegzetűek hagyják abba az olvasást! Most! (Én szóltam...)
Ha pisikál, akkor elmondja, h sok jött, vagy kevés. Ha kakál, akkor azt sem tudjuk, h merre nézzünk a röhögéstől. Mert akkor elújságolja lelkesen, hogy "giliszta alakú lett", vagy "kolbász alakú lett". De ez még semmi, mert volt már "fagyi alakú kaka" is, amihez a kommentár: "a kakaembelek eszik meg a kakafagylaltot". Aztán volt már "tolony alakú, majdnem megszúlta a popsimat".
Tehát nagy buli ez a bilizés.
Alcím: A bilizés hátrányai.
Igen, én, aki annyit rinyáltam ez a bilizés téma fölött, most kifejtem a hátrányait a dolognak!
Elmentünk Báznára családostól. (Nagycsaládostól, vagyis 9-en.)
Oda elvittük a fehér bilit egy zacskóban. Amikor pedig vendéglőzés közben Tibike megkérdezte, hogy "anya, kell pisikáljak, hová pisikáljak?", akkor az apja, ölbekapva őt száguldott a bili felé. De ez csak az első eset volt, mert az ebéd utáni fagyi közben azt kérdezte, hogy "anya, hová kakáljak?". Na, akkor a második száguldása is meglett Tibinek, ölében a fiával...
Tehát most bili rulez! Mindenhová visszük.
Tegnapelőtt jöttünk Sárosról haza. 100-110 km. Közben azon filóztunk Tibivel, h pelenkában, vagy pelenka nélkül utaztassuk a gyereket? Hát végül így sikerült: pelenka nélkül, és kéznél a fehér bili, zacskóban.
Aztán 10 km után, Dícső központjában szólt a gyerek, h kell pisikálni. Le is pisilte a park végében a bokrot.
Radnóton megint szólt. Akkor is megálltunk, kiszálltunk, de nem kellett.
Aztán 3 faluval arrább megint szólt, h kell kakálni. Hopp, ott volt egy benzinkút. Érdekes látvány lehettünk.
Én, alől a hatalmas pocakom, bal kezemben a zacskó a fehér bilivel, jobb kezemben a gyermekemet húzom magam után: bemehetünk a wc-re?
A nő vigyorog: beee-beeee, peeeersze :D
Sikerült a dolog!
Aztán Tordán újabb benzinkút, ugyanaz a jelenet: benzinkút wc-jében bilibe.
Másik hátrány a városban: na, kell-e bilizni, mert ha nem, akkor csak itt meg ott fog lehetni... Eddig még ment a dolog, de ma megvolt az első állvaspisikálás wc-be! Mert nem volt nálunk a bili és a központban kellett. Beszaladtunk a suliba... Mit tehettünk volna mást?
De hát annyira büszkék vagyunk a 3 éves és 4 hós fiúnkra, hogy ha másfél évesen csinálná ezt, akkor sem lehetnénk büszkébbek :D
És el is mondta: "Anya! Képzeld el! Nekem mál nem is kell pelenka! Csak amikol alszom! Melt amikol alszom, nem élzem, h jön a pisika."
Megjegyzés:
Ugye Sároson az elmúlt 2 hétben Boró is ott volt Lacával. Laca kakás pelenkáját látva, Tibike egyetlen alkalommal sem mulasztotta el megjegyezni, persze megbotránkozott arckifejezéssel: "Laca! Nem szabad a pelenkába kakálni! A bilibe keleltt volna!"
Még amire ügyelnem kell: hogy ébredés után, délután is és reggel is, rögtön szemkinyílás után le kell zserelnem a gyerekről a pelust. Mert ha rajta van, akkor rögtön kihasználja :D
No, ez a legnagyobb esemény, az elmúlt 2 hétből :D
A kirándulás
Szombaton a fiúk kirándulni mentek: Csapja, Tibi és Tibike, Zalán és Laca (ő még kendőben), no meg Attila. Jártak egy jót a közeli erdőben.
Tibikével megbeszéltük előre, h a bilit nem viszik, majd szól apának, hogy ha szükséges és majd a fűbe.
-De hogy kakáljak a fűbe, anya, hátha valaki belelépik?
Valahogy meggyőztük, h az erdőben szabad a fűbe.
Sikerült is a dolog az erdőben. Igen ám, de másnap egyszercsak szól a hugom, h nézzek sze rá a fiamra. Nézem, s hááát, csóré fenékkel gugol a csirkék mellett, a fűben.
Kérdem is, hogy "mit csinálsz, Tibikém". Azt mondja: "kakálok, melt a fűbe szabad kakálni".
Tehát még vannak tisztáznivalók. :))))))
Jelszó: Csak önállóan!
Úgy kell elképzelni, hogy Tibike, amikor úgy érzi, akkor tolja le a nadrgáját és a bugyikáját, intézi egyedül a dolgát. Ha csak pisika, akkor nem is szól, arra is volt már példa, hogy egyszerűen fogta a bilit, elvitte és kiöntötte, majd helyretette. Igen, a fehér bilit!
Ilyenkor az öltözékéről jövök rá, h lehetett valami, mert a nagy önállósága még elég mazlag és sokszor úgy öltözik vissza... hogy enyhén fejezzem ki magam: fiúsan.
Kakáláskor más a helyzet, mert ott kiabál utánam, h jöhetek popsit törölni. :)) Ez a kiváltság nekem jár, másnak nemigen engedte meg, esetleg az apjának, (feltéve, h kéznél volt Apa).
Ma pedig beszereztem tréninggatyákat, mert gombos-zipzáros gatya szóba sem jöhet, mert nem tud velük egyedül boldogulni. S majd az oviban is tudja menedzselni magát önállóan :D
Szóval ha mostanában látjátok Tibikét, valószínűleg olyan nadrágban lesz, aminek gumis a dereka :D
2010. augusztus 15., vasárnap
Házhoz jön az Iron Maiden
Ezt a képet úgy loptam valami román oldalról (popcorn.ro), a cikk címe az volt, hogy
"Greii heavy-metal-ului mondial zguduie inima Transilvaniei"
Múlt heti történet: biciklizik Tibike felfelé, a Predeal utcai játszótér felé, én loholok utána. Egyszercsak megáll egy autó mellett és perel, hogy "Anya, miélt itt van a kolmánya ennek a autónak? Másik felin kell legyen a kolmány!"
Először kicsodálkoztam magam, hogy a fenébe vehette észre a gyermek, hiszen a biciklin elég alacsonyan ül, ez meg egy terepjáró, jó magasan az ablakai...
Utána gondolkodni kezdtem, hogy mi a fenét válaszoljak? Hogy az igazsághoz is közel álljon és a gyermek is értsen belőle valamit.
Végül így sikerült a válasz:
-Ez az autó messziről jött. Angliából. És Angliában ilyen autók vannak, ezen a felén van a kormányuk.
Gyerek szeme felragyog!
-Andiából? Ott énekel Búszdikinszon! És vezeti a fehél lepülőgépet!
Hát igen, ennek a gépnek volt ő a pilótája a 2008-as turnéjukon:
(szintén netről lopott kép, bocs)
Emlékszem, a AC/DC koncertről autóztunk hazafelé ketten Tibivel, amikor telefonált Andris. Két dolgot mondott. Meghalt Dio.
És, hogy Iron Maiden koncert lesz KOLOZSVÁRON!
Hideg zuhany-meleg zuhany.
És olyan távolinak tűnt, akkor, májusban ez az aug. 15. És íme: eljött. Itt van, ma van. :)
2010. augusztus 14., szombat
Egy napos beutalás
Valami ilyensmi neve lehet annak, hogy "Spitalizare pentru p zi".
Nos, ilyenbe szottyantam. Az orvosnő rendes volt, mert enélkül nem lehetett volna ingyen megcisnáltatni az nalíziseket. Ehhez szükség volt pár dologra: küldőpapír a háziorvostól és igazolás a munkahelyről, hogy igenis, fizetem "cséászé"-t(CAS).
Tudtam, h mennem kell nőgyógyászatra, laborba és szemészetre. A nőgyógyász pedig előre mondta, hogy ő 8 és 10 között lesz ott, akkor menjek, először Hozzá, utána a laborba, harmadikra a szemészetre. Ezért nem is siettem túl korán, de azért már fél8 kürül ott voltam, mert tudtam, h sorszámot kell kérnem midenhová.
És megérkeztem optimistán a "fişier"-hez, fél8 után pár perccel. Benyújtom a 3 küldőpapíromat, amiket a házidokitól kértem előtte egy nappal.
1. A nőgyógyászhoz, 3-as számot kapok, IV. emelet, 105-ös szoba.
2. A laborba nem kell szám, II. emelet, 59-es szoba, ott majd regisztrálnak.
3. Szemészhez ma nem lehet menni, majd aug 20-ra ad egy időpontot. (A szemészhez nem is kartam menni, mert szerintem annak ellenére, h rövidlátó vagyok és -4,5 -es szemüveget viselek, de ha már egy szülésen túlestem szrencséesen, ráadásul aránylag könnyen, akkor most mit féltjük a retinámat? Persze Tibike születése előtt is meg volt vizsgálava a szemfenék, nem vagyok egy öngyilkos típus, az akkori szemorvos mondta, h nem sebes a szemfenék, és nem a dioptriától függ és nyugodtan szülhetek természetesen. Más dolog, h amilyen állapotban a kórházba értem, úgysem tudott volna már senki megcsászárolni, mert a gyermek feje majdhogynem már kinn volt...)
Felmegyek a IV.-re, fellépcsőzök, látom, h ki van írva, h az orvosnő 7-14-ig van ott. Na de ő megmondta, h 8 után jöjjek. Állt az eszem, hogy lemenjek a laborba, de - gondoltam - biztosan nem hiába mondta, h Nála kezdjek. Kijött egyszercsak az aszisztensnő és megnézte, h kinek milyen papírja van, ki mire vár... Engem egy cédulával leküldött az alagsorba, h fizessek 8 lejt, mert ezért amit itt ír, ennyit kell fizetni. Mondta, h az orvosnő még nem érkezett meg, kéri, h türelmesen várjunk...
És itt szeretném ha tudná mindenki, hogy ezt csak tényként közlöm, az én munkám is olyan, h sokszor hiszik azt, h henyélek, pedig nagyonis nem henyélek. Szóval meg vagyok győződve, h biztosan dolga volt valamerre a klínikákon, vagy szülésen volt vagy mittudomén, de biztosan nem lustaságból jött később, ebben teljesen biztos vagyok!
Megjárom az alagsort, 5 emelet le - 5 fel, visszajövök.
9 előtt pár perccel meg is érkezik az orvosnő.
No, kivárom az 1-es és 2-es számmal rendelkezőket. Kicsit unalmas volt, de igyekeztem türelmes maradni, hát nem körülöttem forog a világ, mi a szösz? Közben elmentem párszor a wc-re, hát az a poliklínikás buldi!!! Alig férek be! Ha már befértem, alig tudom becsukni az ajtót. De ha már becsuktam, akkor alig tudom kinyitani. Jobb, ha az ember nem kell menjen, de én most sokat jártam...
Végre bejutok. Megnézik a küldőpapíromat. Buletinmásolatom van? Miért kéne? Hát kéne. Hát nem mondta senki, h hozzak, nem tudtam. Na nem baj, de hát nekem beutalóm van, egy napos. Menjek le a II. emeletre, a 63-as szobába, ott beutalnak. (és csinálnak másolatot a személyimről). Lemegyek szépen, látok 2 pasast az ajtó előtt. Kérdem, h ide várnak? Ide. Na jó, akkor várok türelmesen. Elteleik egy csomó idő nem jön ki senki, nem megy be senki. Aztán mégiscsak jön egy fehérköpenyes, bemegy, látom, h nincsen bent senki. Kérdem a pasiktól, h hová is várnak? Jaaaa, az EKG-re, a mellette terembe! Na jó, bemehetek? Mondják, h igen. Itt lehettt volna egy negyed órát spórolni, ha értik ezek, h miről van szó. Na mindegy.
Itt a 63-as teremben van 2 számítógép, mindeniknél 1-1 nőci és egy informatikus. A szövegükből rájövök, hogy valami újabb fajta infós rendszerük lehet, valamik még mindig tisztázatlanok. Hogyan kell beutalni, kiutalni a pacienseket. No, végre beutalnak. Egy napra. Hogy ne kelljen fizessek a vizsgálatokért, azért. Kezdem érteni a dolgokat!
Visszamegyek a nődokihoz, végre vizsgálatra kerülök. Megvizsgált az orvosnő, elmondta, h a méhszáj meg van rövidülve és a baba feje lennebb, mint kéne, legyek szíves többet vigyázzak magamra!!! (Ezen meg sem lepődtem, az elmúlt napokban éreztem, h roppant kifáradok, kissé túlerőltettem magam.) Ezen kívül kaptam egy dobozkát, benne üveglapot... ezt vigyem fel az V. emeletre a laborba, h vizsgálják ki.
Felmegyek, csengetek, beveszik, várjak a padon, minnyár kész.
Nem is kellett sokat várnom. Adják az eredményt, valami fertőzés van. Vissza a doinőhöz. Kaptam receptet. A fertőzésre is valamiket és magnéziumot dögivel izomlaítóként.
Mondom a dr.nőnek, h szemészhez ma nem tudok menni. Áh, dehogynem, felhívja a kolléganőjét. Elmondja, h mi a helyzet, küld egy terhest. Na de a vizsgálat alapján azt mondja, hogy szerinte fog menni a dolog, babának van helye, már szültem, stbstb, ne menjünk császárra emiatt. Persze a baba diktál, ha szülés közben fellépik valami probléma, akkor császár, de a szemem miatt nem. De azért menjek át a szemészhez. No, kezdek megnyugodni, h nem akarnak megcsászárolni midnenképpen.
Nade előtte a laborba.
Levonulok a laborba. Vannak páran, sorbaállok a regisztrálásnál. Két idősebb hölgy... a számítógépeiket úgy nézik, mint én ahogy néznék, ha vonatot kéne vezessek. Gondolom, h tényleg lehet, h nemrégiben lett meg ez az ők soft-juk és most tanulják. Hát láttam én még kezdőt, türelmesen várakozok és nem idegeskedek azon, h egymástól olyanokat kérdeznek, h "unde apăs acuma, tu?"(mit nyomjak meg, te?). Másik feltápászkodik, odamegy, akkor az egérrel köröznek-köröznek, majd közös megegyezéssel klikkelnek egyet, aztán a sikerélmény leolvasható az arcukról: jesssz! sikerült! Eltalálták!
No, sorrakerülök végre. A nevemet nem tudja rámásolni a papírra, a Z-t kihagyja. Mondom neki, h legyen szíves szúrjon be egy Z betűt.
-N-are importanţă, numai acest număr contează. (Nincsen jelentősége, csak ez a szám számít.)
-Cum să n-aibă importanţă? Nu vă supăraţi, dar eu nu sunt un număr, am nume. Mie numele îmi este mult mai important decât orice număr. (Hogyhogy nincsen jelentősége? Ne haragudjon, de én nem egy szám vagyok! Van nevem! Számomra a nevem bármilyen számnál fontosabb!)
-Dar în sistemul calculatorului... (De ebben a programban...)
Végül nem kötekedtem, de becsszó, ennyi várakozás után jólesett egy ennyicske. Ekkor már 10 óra is el volt múlva. Nem érti amit a gép ír. Voltam ma már a laborban? Mert olyan számot ad, ami már lehetett valainek. Nem, nem voltam. Jaaa, voltam az V. emeleten abban a laborban. No, akkor megint hívja a kolléganőt, h akkor most velem mit kezdjen? Mert ez a számítógép tudja, h én ma már voltam és nem akar más számot adni. Hát kiderül, h én ilyen egy napra beutalt vagyok, ja, akkor még jó is, h ugyanaz a számom egész nap! Ő nem érti, h miért jó, de legalább a másik nőnek elhiszi. Ez persze mind időbe kerül, mire ezt kibogozzák.
Végre beérek a vérvevő székbe. A nőcike kedves volt, de kezdtem levegő után kapkodni és mondtam, h adjanak vizet, mert kiájulok. No, adtak. Hát mi a baj? Mondom az, h fél 11 és én még nem ettem semmit, mert mondták, h vérvétel előtt ne egyek, de mászom fel s le a lépcsőket és várakozok az ajtók előtt és nem éppen élvezetes számomra ez az állapot.
-Nu vă faceţi griji pentru scări, măcar o să naşteţi mai uşor! (Ne aggódjon a lépcsőzés miatt, legalább könnyebben fog szülni!)
Hát kedves, kössz.
Ezt poénnak szánta-e v mi, nem tudom, de aki emlékszik a Tibike születésének történetére... én becsszó nem szeretnék gyorsabban szülni, mert szegény gyermek akkor a kocsiban fog megszületni!
Na, kezdi nézni a karomat, jajjgat, h nincsen vénám. Végül szúr a jobb karomba. Nem talált, de a tűt nem veszi ki, hanem kavargat vele körbe, mintha puliszkát akarna főzni. Nem talál és nem talál. A tűt kihúzza, erre spriccol a vér, de még fröcsköl bele. No, szeszes vatta, nyomkodás, stbstb...
Végül a bal kezemből tankönyvszerűen sikerül vért venni.
Na, hoztam-e a reggeli első vizeletemet? Hoztam, persze. Egy szobával arrébb küld, odaadom és azon gondolkodok, h ha reggel 6kor fogtam ki, akkor fél 11-ig vajon nem történt vele semmi? Gondolom már egy csomó minden kilötyögött/elpárolgott belőle...
Majdnem 11 óra volt, mire végeztem és visszamásztam a IV. emeletre, mert a szemészet is ott volt. 4-en voltak előttem, de egy órába belekerült, mire behívtak. Közben már nem tudtam ülni sem, állni sem, hanem sétálgattam a folyósón, mint akinek jobb dolga sincsen.
Kutattam a táskámban és találtam a tegnapi játszóterezés morzsái közül... pár szem mandulát, egy barackot és egy deci vizet. Ezeket megreggeliztem.
Bemegyek, ez kezdi, h takarjam le a szemem és mondjam a számokat a tábláról. Hááát, itt már nagyonnagyon türelmetlen és ideges lettem. Látok én szemüveggel, és TUDOM, h nem ettől függ a császár kérdés. De egyetlen szót sem szólok, mert ugyebár hálásnak kéne lennem, h bevett programon kívül. :((
No, kapok cseppet a szemembe és menjek ki legyek szíves, várjuk, amíg hat. Még vártam egy végtelenséget, akkor már jött, h bőgjek. A látásom kezdett furcsa lenni, gondoltam, h hat a csepp. Gyermekkoromban csepegtettek utoljára...
No, visszahívnak, megvizsgálnak valami géppel, bevilágít, stb, kezd hasonlítani a vizsgálat a Tibike születése előttihez.
Végül ezt mondja: 90-95%, h nem lenne semmi baj szülés közben. Figyelembe véve, h második szülés, hát még több, mint 95%, h nem lenne baj. "Dar eu nu-mi permit, să-mi asum răspunderea, pentru orice risc minim". (Nem vállalhatok felelősséget, bármilyen kicsi is a kockázat.) És a lapra szépen felírta, hogy "Se recomandă naştere prin cezariană". (Ajánlott a császár.)
Akkor már csak a Synevo magánlaborhoz kellett átmennem. Nem is mondtam, h a nődokitól kaptam egy kémcsőféleséget és küldőpapírt, h vigyem el a poliklínika melletti magánlaborba, mert ezt az államinál nem végzik el. Sztreptokókusz B - ről van szó.
És így, 12 után, fél 1 környékén már készen is voltam! Ha jól megszémolom, egy fél óra alatt is készen lehettem volna, a többi az lépcsőzéssel és ajtók előtti várakozással telt.
És próbálok megértő lenni emberileg. Az egész bandának most vonták le a fél fizetését, milyen munkakedvük lehet... De az a megérzésem, h ez nem amiatt van így!!! Neeeem! Ez azért van így, mert így szoktuk meg. És mert új a softver-ük. És mert... nemtom...
Az igaz, h egy magánklínikán nekem félóra-óra alatt mindenzt megcsinálták volna. De annyi pénzbe belekerült volna, hogy annyit úgysem tudnék keresni egy fél nap alatt.
Ebben még benne van az is, hogy reggel, amikor elmentem, mondtam Tibinek, h legyen szíves maradjon a gyerekkel, szerintem 10 körül hazaövök s akkor majd mehet a céghez. No, Tibi aznap 1-re ért be! Még úgy is, hogy a gyereket odahozta mire végeztem, s gyorsan lelépett.
A hazafelé út volt érdekes, mert én autóval mentem, h hamarbb járjak, de ettől a hülye szemcsepptől alig láttam. Mondta is a dokinő, h lehetőleg ne vezessek aznap. Na kössz. Aztán hazajöttünk Tibikével szép óvatosan...
Így volt, hálistennek megvan és elfelejthetem már.
Még hétfőn lesz egy kör az eredmények begyűjtésekor, de remélem, hogy az is nem kerül bele egy fél napba.
Éljen a román egészségügy!
Nos, ilyenbe szottyantam. Az orvosnő rendes volt, mert enélkül nem lehetett volna ingyen megcisnáltatni az nalíziseket. Ehhez szükség volt pár dologra: küldőpapír a háziorvostól és igazolás a munkahelyről, hogy igenis, fizetem "cséászé"-t(CAS).
Tudtam, h mennem kell nőgyógyászatra, laborba és szemészetre. A nőgyógyász pedig előre mondta, hogy ő 8 és 10 között lesz ott, akkor menjek, először Hozzá, utána a laborba, harmadikra a szemészetre. Ezért nem is siettem túl korán, de azért már fél8 kürül ott voltam, mert tudtam, h sorszámot kell kérnem midenhová.
És megérkeztem optimistán a "fişier"-hez, fél8 után pár perccel. Benyújtom a 3 küldőpapíromat, amiket a házidokitól kértem előtte egy nappal.
1. A nőgyógyászhoz, 3-as számot kapok, IV. emelet, 105-ös szoba.
2. A laborba nem kell szám, II. emelet, 59-es szoba, ott majd regisztrálnak.
3. Szemészhez ma nem lehet menni, majd aug 20-ra ad egy időpontot. (A szemészhez nem is kartam menni, mert szerintem annak ellenére, h rövidlátó vagyok és -4,5 -es szemüveget viselek, de ha már egy szülésen túlestem szrencséesen, ráadásul aránylag könnyen, akkor most mit féltjük a retinámat? Persze Tibike születése előtt is meg volt vizsgálava a szemfenék, nem vagyok egy öngyilkos típus, az akkori szemorvos mondta, h nem sebes a szemfenék, és nem a dioptriától függ és nyugodtan szülhetek természetesen. Más dolog, h amilyen állapotban a kórházba értem, úgysem tudott volna már senki megcsászárolni, mert a gyermek feje majdhogynem már kinn volt...)
Felmegyek a IV.-re, fellépcsőzök, látom, h ki van írva, h az orvosnő 7-14-ig van ott. Na de ő megmondta, h 8 után jöjjek. Állt az eszem, hogy lemenjek a laborba, de - gondoltam - biztosan nem hiába mondta, h Nála kezdjek. Kijött egyszercsak az aszisztensnő és megnézte, h kinek milyen papírja van, ki mire vár... Engem egy cédulával leküldött az alagsorba, h fizessek 8 lejt, mert ezért amit itt ír, ennyit kell fizetni. Mondta, h az orvosnő még nem érkezett meg, kéri, h türelmesen várjunk...
És itt szeretném ha tudná mindenki, hogy ezt csak tényként közlöm, az én munkám is olyan, h sokszor hiszik azt, h henyélek, pedig nagyonis nem henyélek. Szóval meg vagyok győződve, h biztosan dolga volt valamerre a klínikákon, vagy szülésen volt vagy mittudomén, de biztosan nem lustaságból jött később, ebben teljesen biztos vagyok!
Megjárom az alagsort, 5 emelet le - 5 fel, visszajövök.
9 előtt pár perccel meg is érkezik az orvosnő.
No, kivárom az 1-es és 2-es számmal rendelkezőket. Kicsit unalmas volt, de igyekeztem türelmes maradni, hát nem körülöttem forog a világ, mi a szösz? Közben elmentem párszor a wc-re, hát az a poliklínikás buldi!!! Alig férek be! Ha már befértem, alig tudom becsukni az ajtót. De ha már becsuktam, akkor alig tudom kinyitani. Jobb, ha az ember nem kell menjen, de én most sokat jártam...
Végre bejutok. Megnézik a küldőpapíromat. Buletinmásolatom van? Miért kéne? Hát kéne. Hát nem mondta senki, h hozzak, nem tudtam. Na nem baj, de hát nekem beutalóm van, egy napos. Menjek le a II. emeletre, a 63-as szobába, ott beutalnak. (és csinálnak másolatot a személyimről). Lemegyek szépen, látok 2 pasast az ajtó előtt. Kérdem, h ide várnak? Ide. Na jó, akkor várok türelmesen. Elteleik egy csomó idő nem jön ki senki, nem megy be senki. Aztán mégiscsak jön egy fehérköpenyes, bemegy, látom, h nincsen bent senki. Kérdem a pasiktól, h hová is várnak? Jaaaa, az EKG-re, a mellette terembe! Na jó, bemehetek? Mondják, h igen. Itt lehettt volna egy negyed órát spórolni, ha értik ezek, h miről van szó. Na mindegy.
Itt a 63-as teremben van 2 számítógép, mindeniknél 1-1 nőci és egy informatikus. A szövegükből rájövök, hogy valami újabb fajta infós rendszerük lehet, valamik még mindig tisztázatlanok. Hogyan kell beutalni, kiutalni a pacienseket. No, végre beutalnak. Egy napra. Hogy ne kelljen fizessek a vizsgálatokért, azért. Kezdem érteni a dolgokat!
Visszamegyek a nődokihoz, végre vizsgálatra kerülök. Megvizsgált az orvosnő, elmondta, h a méhszáj meg van rövidülve és a baba feje lennebb, mint kéne, legyek szíves többet vigyázzak magamra!!! (Ezen meg sem lepődtem, az elmúlt napokban éreztem, h roppant kifáradok, kissé túlerőltettem magam.) Ezen kívül kaptam egy dobozkát, benne üveglapot... ezt vigyem fel az V. emeletre a laborba, h vizsgálják ki.
Felmegyek, csengetek, beveszik, várjak a padon, minnyár kész.
Nem is kellett sokat várnom. Adják az eredményt, valami fertőzés van. Vissza a doinőhöz. Kaptam receptet. A fertőzésre is valamiket és magnéziumot dögivel izomlaítóként.
Mondom a dr.nőnek, h szemészhez ma nem tudok menni. Áh, dehogynem, felhívja a kolléganőjét. Elmondja, h mi a helyzet, küld egy terhest. Na de a vizsgálat alapján azt mondja, hogy szerinte fog menni a dolog, babának van helye, már szültem, stbstb, ne menjünk császárra emiatt. Persze a baba diktál, ha szülés közben fellépik valami probléma, akkor császár, de a szemem miatt nem. De azért menjek át a szemészhez. No, kezdek megnyugodni, h nem akarnak megcsászárolni midnenképpen.
Nade előtte a laborba.
Levonulok a laborba. Vannak páran, sorbaállok a regisztrálásnál. Két idősebb hölgy... a számítógépeiket úgy nézik, mint én ahogy néznék, ha vonatot kéne vezessek. Gondolom, h tényleg lehet, h nemrégiben lett meg ez az ők soft-juk és most tanulják. Hát láttam én még kezdőt, türelmesen várakozok és nem idegeskedek azon, h egymástól olyanokat kérdeznek, h "unde apăs acuma, tu?"(mit nyomjak meg, te?). Másik feltápászkodik, odamegy, akkor az egérrel köröznek-köröznek, majd közös megegyezéssel klikkelnek egyet, aztán a sikerélmény leolvasható az arcukról: jesssz! sikerült! Eltalálták!
No, sorrakerülök végre. A nevemet nem tudja rámásolni a papírra, a Z-t kihagyja. Mondom neki, h legyen szíves szúrjon be egy Z betűt.
-N-are importanţă, numai acest număr contează. (Nincsen jelentősége, csak ez a szám számít.)
-Cum să n-aibă importanţă? Nu vă supăraţi, dar eu nu sunt un număr, am nume. Mie numele îmi este mult mai important decât orice număr. (Hogyhogy nincsen jelentősége? Ne haragudjon, de én nem egy szám vagyok! Van nevem! Számomra a nevem bármilyen számnál fontosabb!)
-Dar în sistemul calculatorului... (De ebben a programban...)
Végül nem kötekedtem, de becsszó, ennyi várakozás után jólesett egy ennyicske. Ekkor már 10 óra is el volt múlva. Nem érti amit a gép ír. Voltam ma már a laborban? Mert olyan számot ad, ami már lehetett valainek. Nem, nem voltam. Jaaa, voltam az V. emeleten abban a laborban. No, akkor megint hívja a kolléganőt, h akkor most velem mit kezdjen? Mert ez a számítógép tudja, h én ma már voltam és nem akar más számot adni. Hát kiderül, h én ilyen egy napra beutalt vagyok, ja, akkor még jó is, h ugyanaz a számom egész nap! Ő nem érti, h miért jó, de legalább a másik nőnek elhiszi. Ez persze mind időbe kerül, mire ezt kibogozzák.
Végre beérek a vérvevő székbe. A nőcike kedves volt, de kezdtem levegő után kapkodni és mondtam, h adjanak vizet, mert kiájulok. No, adtak. Hát mi a baj? Mondom az, h fél 11 és én még nem ettem semmit, mert mondták, h vérvétel előtt ne egyek, de mászom fel s le a lépcsőket és várakozok az ajtók előtt és nem éppen élvezetes számomra ez az állapot.
-Nu vă faceţi griji pentru scări, măcar o să naşteţi mai uşor! (Ne aggódjon a lépcsőzés miatt, legalább könnyebben fog szülni!)
Hát kedves, kössz.
Ezt poénnak szánta-e v mi, nem tudom, de aki emlékszik a Tibike születésének történetére... én becsszó nem szeretnék gyorsabban szülni, mert szegény gyermek akkor a kocsiban fog megszületni!
Na, kezdi nézni a karomat, jajjgat, h nincsen vénám. Végül szúr a jobb karomba. Nem talált, de a tűt nem veszi ki, hanem kavargat vele körbe, mintha puliszkát akarna főzni. Nem talál és nem talál. A tűt kihúzza, erre spriccol a vér, de még fröcsköl bele. No, szeszes vatta, nyomkodás, stbstb...
Végül a bal kezemből tankönyvszerűen sikerül vért venni.
Na, hoztam-e a reggeli első vizeletemet? Hoztam, persze. Egy szobával arrébb küld, odaadom és azon gondolkodok, h ha reggel 6kor fogtam ki, akkor fél 11-ig vajon nem történt vele semmi? Gondolom már egy csomó minden kilötyögött/elpárolgott belőle...
Majdnem 11 óra volt, mire végeztem és visszamásztam a IV. emeletre, mert a szemészet is ott volt. 4-en voltak előttem, de egy órába belekerült, mire behívtak. Közben már nem tudtam ülni sem, állni sem, hanem sétálgattam a folyósón, mint akinek jobb dolga sincsen.
Kutattam a táskámban és találtam a tegnapi játszóterezés morzsái közül... pár szem mandulát, egy barackot és egy deci vizet. Ezeket megreggeliztem.
Bemegyek, ez kezdi, h takarjam le a szemem és mondjam a számokat a tábláról. Hááát, itt már nagyonnagyon türelmetlen és ideges lettem. Látok én szemüveggel, és TUDOM, h nem ettől függ a császár kérdés. De egyetlen szót sem szólok, mert ugyebár hálásnak kéne lennem, h bevett programon kívül. :((
No, kapok cseppet a szemembe és menjek ki legyek szíves, várjuk, amíg hat. Még vártam egy végtelenséget, akkor már jött, h bőgjek. A látásom kezdett furcsa lenni, gondoltam, h hat a csepp. Gyermekkoromban csepegtettek utoljára...
No, visszahívnak, megvizsgálnak valami géppel, bevilágít, stb, kezd hasonlítani a vizsgálat a Tibike születése előttihez.
Végül ezt mondja: 90-95%, h nem lenne semmi baj szülés közben. Figyelembe véve, h második szülés, hát még több, mint 95%, h nem lenne baj. "Dar eu nu-mi permit, să-mi asum răspunderea, pentru orice risc minim". (Nem vállalhatok felelősséget, bármilyen kicsi is a kockázat.) És a lapra szépen felírta, hogy "Se recomandă naştere prin cezariană". (Ajánlott a császár.)
Akkor már csak a Synevo magánlaborhoz kellett átmennem. Nem is mondtam, h a nődokitól kaptam egy kémcsőféleséget és küldőpapírt, h vigyem el a poliklínika melletti magánlaborba, mert ezt az államinál nem végzik el. Sztreptokókusz B - ről van szó.
És így, 12 után, fél 1 környékén már készen is voltam! Ha jól megszémolom, egy fél óra alatt is készen lehettem volna, a többi az lépcsőzéssel és ajtók előtti várakozással telt.
És próbálok megértő lenni emberileg. Az egész bandának most vonták le a fél fizetését, milyen munkakedvük lehet... De az a megérzésem, h ez nem amiatt van így!!! Neeeem! Ez azért van így, mert így szoktuk meg. És mert új a softver-ük. És mert... nemtom...
Az igaz, h egy magánklínikán nekem félóra-óra alatt mindenzt megcsinálták volna. De annyi pénzbe belekerült volna, hogy annyit úgysem tudnék keresni egy fél nap alatt.
Ebben még benne van az is, hogy reggel, amikor elmentem, mondtam Tibinek, h legyen szíves maradjon a gyerekkel, szerintem 10 körül hazaövök s akkor majd mehet a céghez. No, Tibi aznap 1-re ért be! Még úgy is, hogy a gyereket odahozta mire végeztem, s gyorsan lelépett.
A hazafelé út volt érdekes, mert én autóval mentem, h hamarbb járjak, de ettől a hülye szemcsepptől alig láttam. Mondta is a dokinő, h lehetőleg ne vezessek aznap. Na kössz. Aztán hazajöttünk Tibikével szép óvatosan...
Így volt, hálistennek megvan és elfelejthetem már.
Még hétfőn lesz egy kör az eredmények begyűjtésekor, de remélem, hogy az is nem kerül bele egy fél napba.
Éljen a román egészségügy!
2010. augusztus 11., szerda
Peluskészlet
Gondoltam leírom. Ez csak felsorolás, tapasztalatok nélkül, de akit közelebbről érdekel, kérdezhet, szívesen válaszolok.
Ezek mind egyméretesek. Ezeket viseli Tibike. Ezeken kívül van még:
És amik picike mérettel rendelkeznek, ezért még nem próbáltam, csak Péter babára :)
Wonderoos, zsebes. Polár a külső belső része, és mikrószálasok a betétei. 8 drb van belőle- BumGenius, zsebes. Ez is polár, és mikrós betétei vannak. Ebből van 3.
- BumGenius, AIO, organic, pamut béléssel - 2 ilyen van
- TotBots: AIO, zsebes-szerű, bambusz béléssel. Ebből csak 1 van.
- PopIn: bambuszos betétekkel. 5 drb
Ezek mind egyméretesek. Ezeket viseli Tibike. Ezeken kívül van még:
- Monapel, AIO, 2 drb.
- Monapel nadrágpelus 2 drb + egy külső (valami nagy méret)
- Van egy LittleLamb, zsebes. Ez Tibikének kicsike, azt írja rajta, h 9-16 kg-ig jó.
És amik picike mérettel rendelkeznek, ezért még nem próbáltam, csak Péter babára :)
- 2 drb Carolino prefold és egy Carolino külső.
- 2 drb Bummis PUL külső, és
- egy Bummis Polár külső
- 6 drb Bumis prefold, kicsi méret.
2010. augusztus 10., kedd
Kislány, kisfiú
Sokszor van szó a nevekről. A lánynév nehezen akar(t?) megszületni. De ha Tibike rájön, h erről van szó, midnen egyes alkalommal hozzáfűzi:
-Én azt választottam, h fiúcska legyen és elnevezzük Andisnak! (az r nem hallatszik)
De ma aztán szeget ütött valami a fejében.
-Tudtátok, h én kislány leszek?
-Nem! Tudtuk, h fiúcska leszel.
-Hát igen, fiúcska lettem! - summázta mosolyogva és elégedetten.
-Én azt választottam, h fiúcska legyen és elnevezzük Andisnak! (az r nem hallatszik)
De ma aztán szeget ütött valami a fejében.
-Tudtátok, h én kislány leszek?
-Nem! Tudtuk, h fiúcska leszel.
-Hát igen, fiúcska lettem! - summázta mosolyogva és elégedetten.
Pétel baba háziszoba!
Beszereztem a mosható pelusozáshoz a kellékeket, úgy számolva, hogy ha két gyermeket kell majd egyszerre pelusozzak, ami nagyon-nagyon valószínűnek látszik, akkor is legyen kellő mennyiség. Olyan szépek és kellemesek és profik ezek a pelusok, h máris bánom, h nem évekkel ezelőtt álltam át.
Ma reggel Péter babára próbáltam Bummis prefoldot és külsőt. Jól állt neki a kis méret :)
Tibike megébredt, nemsokára észrevette és levettette!!
Egész pontosan ezt mondta:
-Anya, vedd le Pétel babálól a pelenkát! Pétel baba háziszoba, nem kell neki pelenka! A fűbe pisikál, állva, melt fiúcska és a bilibe kakál! Vedd le lóla a pelenkát.
És akkor levettük.
(háziszoba=szobatiszta)
Ma reggel Péter babára próbáltam Bummis prefoldot és külsőt. Jól állt neki a kis méret :)
Tibike megébredt, nemsokára észrevette és levettette!!
Egész pontosan ezt mondta:
-Anya, vedd le Pétel babálól a pelenkát! Pétel baba háziszoba, nem kell neki pelenka! A fűbe pisikál, állva, melt fiúcska és a bilibe kakál! Vedd le lóla a pelenkát.
És akkor levettük.
(háziszoba=szobatiszta)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)