Családi stafétafutás

December elsején nagyon jó ötletnek tűnt beíratkozni az idei kolozsvári Wizz Air Maratonra. Volt már szó róla az elmúlt években is, de valamiért mindig elnapoltuk. Most együtt töltöttük ezt a hétvégét (húgom és én meg a férjeink) és megbeszéltük, hogy lesz ami lesz, most még legolcsóbb is a nevezés, aztán április 6-áig valahogy felkészülünk. 

Kértem, hogy elsőnek szaladhassak én, legfőképpen azért, mert nem bírom a meleget és az áprilisi wizz air-en már elég meleg szokott lenni. Meg aztán eddig mindig a Szamos parti részen szaladtam (az egyéni 10 km-sek útvonalán), kíváncsi voltam a városi, központi szakaszra is. Mindenki bemondta a kívánságait, végül ez lett a sorrend, Zsuzsi fel is rajzolta a táblára:

Elől Réka, utána Boró, azután Tibi, végül Zalán, (a hajszínekből és frizurákból, valamint a szemszínekből egyértelműen látható) 

Mikor év elején nálunk is kezdett menni a mozikban a Futni mentem, többen is kérdezték, hogy a filmből vettük az ötletet? Nem, nem a filmből, de valahogy mégis néhány dolog végül hasonlított.

Nem volt beszámítva, hogy mennyi minden közbe fog jönni. Kiderült, hogy Bálint konfirmálásától kezdve, egy csomó minden arra a periódusra esik. Vártam, hogy Boró azt mondja, ha már ennyi minden összejött, sajnos mégsem tudunk menni a versenyre. De Boró nem mondta ezt, mindegyre azt hajtogatta, hogy ha beíratkoztunk, immár muszáj résztvenni.

Közeledett a hétvége és kiderült, hogy nagy logisztikára lesz szükség. Az is kiderült, hogy borzasztó hideg lesz aznap.  Elkezdtük tehát időben az „organizálást”. Zalán szombaton megérkezett Temesvárról Kolozsvárra hozzánk, két fiúval. Megfőztem ebédre a finom vegán ebédet, és együtt ebédeltünk mi 5-en és ők 3-an. Ebéd után aztán nemsokára elment Tibor, a nagyfiúnk egy szülinapi bulira valamelyik szomszéd faluba, ahonnan csak vasárnap jönnek majd haza. És ez a délután eltelt: Tibi Zalánnal elmentek valamerre a városba, a lányok Lacával csatangoltak egyet a környéken. Mivel én Milánkával otthonmaradtam, kihasználtam az időt, s főztem valami kaját másnapra, evidens volt, hogy másnap senki nem fog főzéssel foglalkozni.

Aztán korán feküdtünk, mert másnap futni kellett a hidegben.

Eközben Boró Bálinttal Sároson készültek. Ők vasárnap reggel 7kor már autóba szálltak és elindultak Kolozsvár felé. Nem bízta Boró a véletlenre, ő futó cuccba öltözve ült kormányhoz.

Engem Zalán-sógor lekísért a starthoz. Hideg volt, de hát én akartam elkerülni a déli meleget! Igaz nem 0 fok körülre gondoltam. (Előtte való napokban ragyogó tavasz volt, ezért nehéz volt elviselni.) Végül fél 9-kor elstartoltam úgy, hogy Boróval csak telefonon egyeztük meg, hol kell majd átvegye a stafétát, de amikor én startoltam, ő még nem volt Kolozsváron. (Apropo Futni mentem film.) Zalánnál maradt hátizsákban a telefonom, a kabátom, Tibi közben kifogta Boróékat, kezébe adta a „rendszámát” a biztostűkkel, a Polar óráját (ami nálunk volt valamiért) és közelebb hozta hugit a helyszínhez.

0 fok körül van és perceken belül indulok

Ezalatt én futottam 70-72 percen keresztül. Futás közben hálistennek nem fáztam. De szél volt, az már kellemetlenebbül érintett. Nem a hideg miatt, megfelelően voltam öltözve, nem fáztam. A szél zavarhatta az órámat is, a pace-t összevissza mutatta. Szerintem még a gps jelet is elfújta, mivel mással magyarázzátok, hogy a tűpontos Polar órám cikkcakkot mért? Esküszöm, én egyenesen futottam. 😊

recésre fújta a szél a gps jelet

Mielőtt beszaladtam a Sétatérre, szembeszaladt Boró. Hajrá Réka! - kiabálta. Ekkortól nekem még volt 1,5 km-em hátra. Végre kiértem a parkból, sietve tettem volna át Boró lábára a stafétát, de azt mondta, egyszer egy jó ölelést! Ezt egy jelenlévő barátnő meg is örökítette, látszik, hogy majdnem bugyogok már össze. Borónál volt a táskám a kabáttal, telefonnal. Megkaptam a saját cuccaimat, és a Boróét is. Boró el.

Ekkor átsétáltam a Garibaldi híd felé, hogy majd én is drukkoljak neki, amikor arrafelé szalad. Közben egyezkedtem Tibivel, hogy pontosan hánykor startolt Boró, s ő mikorra jöjjön le és álljon be a staféla következő átadási pontjára. Boró is egy óránál többet szaladt, neki jutott a havazás, végig havazásban.

Várjuk Borót

Megjött Boró, elindult Tibi

Mire végzett, ott vártuk Borót Tibivel ketten, a cuccaival. Staféta átadása és Tibi elindulása megtörtént. Hívtuk Zalánt telefonon, hogy kb egy óra múlva legyen ott.  Igen ám, de a nagyobb gyerekeink elmentek csatangolni, Milánka pedig otthon volt Zalánnal. Na akkor ők ketten autóval közel jöttek (a forgalom mindenfelé le volt zárva, a starthoz nem lehetett túl közel jönni autóval.) Mi gyalogolunk kifelé, hogy átvegyük  Milánt és az autót... igenám, de hív Zalán, hogy a garázsajtónk nem engedelmeskedik a távirányítónak, nem csukódik, mit tegyen? Pánik, most ne gyere, kérlek. Zalán, figyu, lépj vissza, a kulcstartóknál meglátod, van egy másik garázskulcsunk is. Ha az zárja, oké, ha nem, akkor hagyd nyitva a garázsunkat. Csak gyere gyorsan, mert Tibi 1 óra alatt biztosan megteszi a 10,5 km-jét. A garázsajtó hálistennek a másik kulcsnak szót fogadott, becsukódott. A Tibi cuccát Zalánnál hagytuk, hogy meg ne fagyjon Tibi, mikor megáll. Akkor szépen 3-an hazaautóztunk. 

Tibi átadja a stafétát Zalánnak, és Zalán átadja a "téli bundáját" Tibinek

Ekkorra már elég rendesen átfáztam, otthon végre zuhanyoztam, meleg teát ittam, beöltöztem mint a hokikapus, nem akartam többet fázni aznap. Lassan kellene induljunk vissza, de Milánnal mit is csináljunk? Vigyük? Hazaérnek a nagyok? Aztán utolsó pillanatban beesett az ajtón Tibor, aki gyakorlatilag átmulatta az éjszakát, mégiscsak egy 18 éves szülinapon volt az éccaka. Gyorsan rásóztuk a 6 éves unokatesóját, mi pedig elindultunk visszafelé.

Tudtuk, hogy Zalán beérkezett, mert egy másik valakitől már whatsappon képet kaptunk a fiúkról. 😊

Ismerőstől kapott fotó, amiről kiderül, hogy Zalán befutott a célba.

Miután elkészítettük a kötelező csoportképet, 

kötelező csaoportkép

beültünk az Aréna alatti cukrászdába forrócsokizni. Onnan Zalán hazasietett direkt Temesvárra, mert neki időre kellett hazaérni. Tibi bringára szállt, ő azzal közlekedik a városban, azzal is jött le, vagyis azzal melegített be az ő 10 km-ére, most azzal is megy haza. Mi Boróval hazavonszoltuk magunkat.

Eddigre hazaértek a gyerekek mind és egy nagyon szívmelengető jelenet fogadott: A nappaliban ültek körben a szőnyegen mind a 6-on. Ebből 5-n nagy egyetértésben társasoztak valamit és Milánka ott teszegette a legóit és mondigált körülöttük. Meghitt, családi, nyugodt hangulat volt.

Hálistennek főztem tegnap, gyorsan megebédeltünk, majd Boró és a fiai szintén hazaintultak Temesvárra, én pedig lejöttem Csapjához Sárosra. Így már kezdődhetett a következő hét.

Mindenesetre összesen 4 és fél óra alatt lefutottuk a maratont, igaz másnak egyedül is elég annyi, vagy esetleg még annyi sem kell. De nem az a lényeg, hanem az, hogy sikerült összehozni ezt a bulit!

A bajnokok, akik leginkább önmagukat, az időt, az időjárást és az egyéb kihívásokat győzték le