Családi blog: Dreiländerecke - vagyis három ország sarka

kilátás Sella Nevea-ból

Szeretném most elmesélni, hogy én időtlen idők óta sízek, már úgy születtem, léccel a lábamon, de ez nem így van. Sízni (nem, én nem síelek, én sízek!) felnőtt koromban tanultam, a férjem úgyszintén. Annyira nem is tudtunk, hogy a gyermekeinket meg tudjuk tanítani mi magunk, ezért beírattuk őket több évben is az Ebihalak sítáborba. Nagyszerű táborok voltak, jól teltek felnőttnek-gyermeknek. Hálásan köszönöm itt is Lillának, Andrásnak és az egész Ebihalak csapatnak! Jut eszembe írtam is ezekről a táborokról itt a blogon.

A sízés helyszíne a Madarasi Hargita. Ez egyértelmű. Szeretek oda járni és nem akartam máshová menni. Voltam náhányszor másfelé is: Kapnikbányán, Borsabányán, Vârtopon, Kisbányán, de az igazi, az a Madarasi Hargita, kár is a szóért. Aztán tavaly télen nem foglaltunk időben szállást, így lemaradtunk a Hargitáról a februári vakációban, s végül Sztrázsára mentünk, Lupényba. Jól telt ott is, de ha választanom kell, akkor én a Madarasira megyek ezután is, s kész.

Na de Tibi néhány éve emlegeti, hogy kipróbálna külföldi sízést, sokan járnak s lelkendeznek, hogy jajjdejó külföldön sízni, s „meg fogjuk látni”, hogy a Hargita egy kis porfészek. (Ezt így senki sem mondta szó szerint, de beszéltek már lenézően róla néhányan.)

Addig-addig, hogy idén, egy másik családdal közösen felkerekedtünk, hogy meghódítsuk az olaszországi Tarvisio síközpontot.

Tarvisio síközpont

Kíváncsiak voltunk, hogy mennyibe kerül („meglátjátok, olcsóbb, mintha itthon síznétek” – mondták egyesek), hogy tényleg annyival több és jobb a sípálya egy ilyen helyen („rá fogtok jönni, hogy itthon nincsen egyetlen normális síző hely sem”), hogy tényleg nem fog kelleni sokat állni a felvonóknál („itthon nem lehet sízni, az időd ¾ részében lent várakozol a felvonóra”)… szóval nem tudtuk mit kell elhinni, s mit nem, ezért aztán úgy döntöttük: kipróbáljuk. De csak 4en vágtunk bele, mert a nagyfiúnknak más dolga akadt a vakáció hetében.

Hogy hová megyünk, azt az apukák rendezték. Foglaltak szállást Ausztriában (Faak am See nevű településen,) és sízni 30 km-rel arrébb jártunk, Olaszországba.

Egy házban laktunk a két család, de külön apartmanokban. Úgy voltunk egyezve, hogy napi 1x főzünk, de felváltva, így mindenki 2naponta jut sorra (összesen 3x).

Vasárnap hajnali 6kor indultunk és 12 óra múlva érkeztünk meg a szállásra, 800+ km. Hát, gondoltam, olyan messzire eljöttünk, remélem, hogy tényleg meg fogja érni.

Hétfőn reggel elmentünk sízni: elég hideg volt és elég borús, sőt magasabban kicsit ködös is. Többször is be kellett üljünk teázgatni, kávézgatni a melegbe, főleg a gyerekeknek a keze/lába fagyott meg. Fedeztük fel a pályákat, próbálgattuk a felvonókat, egy ilyen bevezető-ismerkedő nap volt.

Kedden már jobban tudtuk, hogy mi merre. Volt aki csak lent a könnyebb pályákon akart sízni, mások felmentek volna magasabbra, de megosztottuk egymást, kettesével, hogy senki ne maradjon egyedül valamelyik pályán jöttünk-mentünk síztünk mindenfelé. Mondták a haverok, hogy menjünk fel „a faluba”, mert milyen vagány, de valahogy még nem került sorra az a bizonyos falu.

Szerdán végre mindenki eléggé belejött már. Felültünk a gondolára, hogy menjünk fel a Monte Lussari-ra. A ködtől alig láttuk a falut, de végig gyalogoltunk rajta, léccel a hátunkon (nem kell megijedni, vagy 7-8 házból s egy templomból áll. Nagy volt a köd, alig láttunk valamit. Na de fent síztünk a 13-as pályán, s elmondhatom, hogy ez volt a kedvenc pályám Tarvisioban. 😊
*este eszembe jutott, hogy hogyan szánkóztunk a lányainkkal 10 évvel ezelőtt. Jelentem: ugyanúgy síznek most, 10 évre rá.

Mikor megfáztunk kávé-teáztunk egyet egy Refuggio Alpino Meschnik nevű helyen. Még a kávéscsészén is ezt írta <3

a kávéscsésze

Majd a következő megfázásnál beültünk pizzázni, hogy együnk egy „pizza artizanale”-t, ha már Olaszországban vagyunk, és ha már Zsuzsa névnap van! Aznap, ha nem lett volna olyan hideg s olyan reménytelenséget sugárzó köd, lehetett volna többet is sízni, de ilyen körülmények között ez így nagyon jó volt. A végén, aki nem akart lesízni a gondola alatt az lejött gondolával, s aki sízni akart, az sízve. Az autónál találkoztunk és visszamentünk Faak am See-be.

Csütörtökön is felmentünk a faluba, Monte Lussari-ba.

Monte Lussari

És láss csodát: véééégre megláttuk, hogy hol is vagyunk valójában! Köröskörül gyönyörű sziklák, havas fenyvesek, csodálatos széles sípályák, mesebeli táj! Ma végigsíztünk minden létező pályát (csak azt a 2t nem, amelyik le volt zárva). A pihenúket ma nem bent, hanem napsütötte teraszokon töltöttük. Közelebb merészkedtünk ahhoz a templomhoz, megcsodáltuk belülről is, de akkor hatódtam meg igazán, amikor felfedeztem rajta a táblát.

3nyelvű emléktábla a templomon

Szégyen – nem szégyen: én, a Romániában, magyarként, a szászok földjén született Réka, ott álltam és rendesen meghatódtam. Néztem a táblát, értettem a 3 nyelvű feliratból kettőt, többször is elolvastam és lefolyt a könnyem: az „unsere Väter”-nak a kívánsága, akik azért „bauten eine Kirche”, hogy „die Völker nicht trennt, sondern verbindet”. Aztán hosszan elnéztem a tábla másik sarkát, ahogy ugyanazt írta valamennyire értettem, hogy a „I nostri antenati” azért „construito”, hogy „non divide ma unisce i popoli”. Nagyon meghatónak találtam. A híreket a héten csak félszemmel követtem, de ott helyben úgy éreztem, hogy a popoli, a Völker, az istenadta népek bizony most is jobban tennék, ha verbindet lennének, unisce. Merre tartunk, Istenem? Vajon mi milyen jeleket hagyunk mi a gyermekeinkre, amiből tudni fogják, hogy a helyes irány nem a divide, nem a trennt, hanem az unisce, a verbindet. Évszázadok óta egyértelmű kellene legyen… Mi az, amit tenni tudok én, egyszerű ember, aki úgy gondolom megértettem ezeknek a Völker-nek a Väter-jainak az üzenetét…

Na de letöröltem a könnyeimet, kifújtam az orromat és beszippantottam az Alpok nyújtotta látványt és a csodálatos friss levegőt, és kis családom társaságában bátran tovasíklottam a síléceimen.

Ez volt a legsízősebb, legjobb napom.

Pénteken, az utolsó napon elhatároztuk, hogy nem Tarvisioba megyünk, hanem Sella Nevea nevű helyre, ez nincsen onnan messze és érvényes a skipass-unk az ottani pályarendszerre is. Ismét gyönyörű idő, gyönyörű táj, jókedv, kevés ember, sok hó, friss levegő… Ezen a napon együtt síztünk a haverokkal. Eddig máshol-máshol voltunk, mert nem egyforma szinten sízünk és ez így alakult. De ez teljesen rendben volt így, a délutánokat töltöttük együtt és 2naponta megkínáltuk egymást vacsorával.

Az ott már Szlovénia

Szombaton pedig 12 órát utaztunk, hogy hazaérjünk.

Nagyon jó kiruccanás volt. Nem mondom, hogy minden évben fogok járni külföldi nagy sízésekre, de örvendek, hogy kiróbáltuk. Az egyetlen olyan igazi nagy negatívum, hogy írtó messze van. Szeretném kipróbálni egyszer felnőttesen is, persze a gyermekeim már nagyon, önállóak, feltalálják magukat, angolul bárhol meg tudják értetni magukat, tehát nem foglal úgy le a pesztrálás, mint bébi korukban, mégis elmennék egyszer csak felnőtt társasággal. Vagy amikor már olyan nagyok, hogy még arra se kelljen odafigyeljek, hogy mennyire öltöztek vastagon vagy vékonyan, van-e ajakír a zsebükben, stb…

Arra gondoltam, hogy közzéteszem a kiruccánunk költségeit, hátha van akinek segít valamit az infó.

Összen 9376 lejbe került ez a „buli“ 4ünknek.

Ebből az összegből

-a szállás 2032 lej volt (4 személy részére, 6 éjszaka. Elosztva kevesebb, mint 100 lej/éjszaka/fő!).

-utazások (benzin Kolozsvártól Kolozsvárig, ott naponta 60-80 km, + autópályadíjak + parkolások) 1609 lej.

-sízés 2585 lej (4 bérlet 5 napra: 2 gyerek + 2 felnőtt; és ott kötelező a balesetbiztosítás minden személynek a sípályákon, az is bele van számolva. Felnőttnek 182 euró volt 5 napra, 18 év alattiaknak pedig 50 euró)

-sífelszerelések 1159 lej (felnőtteknek volt felszerelése, gyermekek kinőtték a tavalyit, Síkarcsinál kellett kicserélni dolgokat, + megfenettük a léceket + síszemüveg s egyéb apróságok, amik hiányoztak még)

-kaja/pia – 1991 lej (Ide bele vannak számolva a sípálya széli kávécskák, teácskák, + amiket ott vettünk meg a Billában/Sparban. Nincsen beleszámolva, amiket itthonról vittem, hideg kaja és főzni való, de 2-300 lejnél biztosan nem lett volna több. Azt nem tudtam pontosan összeszámolni, mert konzerveket, ezt-azt találtam itthon a kamrában + vásároltam az itthonmaradó gyereknek is, hogy ne haljon éhen, míg hazajövünk…)

Még boldogítlak a receptekkel, hogy milyen 3 kaját főztem én 6 nap alatt:

1. tocăniță de năut, vagyis csicsriborsó tokány. Ezt egy román szakács-blogról vettem, írtó finom és tápláló: hagymát és kápiát, felkarikázott murkot és zellerdarabokat (a zellert itthon felejtettem, úh az kimaradt) dínsztelünk, majd beleborítjuk a paradicsomkonzervet (cuburi rosii), ha fellobban, akkor a csicserikonzervet is beleborítjuk. Fűszerek: só, bors, petrezselyemzöld. Esetleg még vizet… ennyi. Tokányszerű állagúra szeretem csinálni. Köretnek rizset főztünk, nem akármilyent. A haver Indiából egyenesen a sízésre érkezett (munkahelyi ügyben volt ott) s hozott onnan rizset! Nyamii! – 9 embernek az adag (10-nek is elég lett volna): 2 hagyma, 2 murok, 2 paradicsomkonzerv és 2 csicseri konzerv.

2. bolognai szósz spagettivel. Nyilván nem kezdek őrölt húst utaztatni országokon keresztül, úh ez egy vegán változat. Recept, adagokkal: 2 fel hagymát, valamennyi fokhagymát kockára, dínsztelni picike olajban (vittem egy másfél decis üvegben olajat, elég is volt mindenre, de ha nem elég, picike vízben meg lehet párolni a hagymát s az íze ugyanolyan, keep calm!), belereszeltem egy murkot is, úgy emlékszem. Aztán beleborítottam egy fél kg vöröslencsét, azt ott főzögettem egy darabig, azután beletöltöttem egy fél liter paradicsomlevet. (Megbírt volna többet is, de ennyi volt.). Ebbe kell: só, bors, oregánó, bazsalikom. Ez mellé főztem 1 kg spagettit, de nem fogyott mind el, nem bírtuk 9-en megenni.

3. Úgy mentem a Billába, hogy nem tudtam mi legyen. Ott le volt árazva a csirkemáj. Hühnerleber. Megvettem kb egy fél kg-t. S akkor a megmaradt 2 hagymát megdínszteltem (minden kaja így kezdődik, vágod?), bele a felkarikázott murkot is. Aztán a felkockázott májat, mikor majdnem készen, akkor 750 gr fagyasztott zöldborsót is bele. Főzögeted, fűszerezgeted, ennyi. Só, bors, petrezselyemzöld. Köretet nem készítettem, multkori spagettivel, kenyérrel… mindenki evett mellé valamit. Csak az nem kóstolta, aki alapból nem szereti a májat, mindenki más nagyon szerette.

Sízni/nemsízni, külföldre/belföldre... kb mindegy. A lényeg: menjünk ki a téli természetbe! Csodaszép, csodafriss, nyugtató, pihentető.