Ebihalak sítábor - 2017 december

Tavasszal, márciusban voltunk először az Ebihalak által szervezett sítáborban. Akkor nagyon megbántam, h nem írtam meg a történteket. Az is rendkívül jól telt! S hogy el ne felejtődjenek a dolgok, röviden mégis összefoglalom, hogy volt akkor:

-Tibor nagyobb fiúkkal volt haladóbb csoportban, nagyszerűen síztek a Csillagösvény, és a Kismihály nevű pályákon, de amikor az edző elvitte őket a Súgó aljára, az ún falra, ott eléggé megijedt és alig mert lejönni. Többet volt a földön, mint lábon, már azt hittem, h kicsikanállal kell felvakarni a gyermeket a hóból. Hogy ne legyen elég, miután végre leérkezett, a csákányos felvonóra felültették, hogy azzal menjen fel, de arról majdnem leesett, s a sízéstől a kedve jó alaposan elment.

-Laca első nap folyt szét, mint a hígpuliszka, többet volt a földön, mint lábon. Mire felállt, arra ismét szétfolyt. Az edző mind magyarázta, hogy a léceket hóekében, vagyis "pizzaszelet" formában kell tartani, neki futottak egymásra a lécei, bugyogott össze. Aztán kezdtek kanyargózni, széttárt kezekkel "pilótáztak". Egyszer aztán a mi Lacánk fogta magát, felállt, összevonta a tanulságot: "ÉRTEM!! Ez egy olyan repülő, amelyiknek a pilótája pizzaszeletet eszik!!" - És ettől a pillanattól kezdve Laca többet nem bugyogott össze, hanem tudott sízni! Sikerült is lecsúszni, lent megállni, akkor felemelte a karjait, mint a bajnokok, és elrikkantotta magát: "Ez az én tudományom!!"

-Jutka első nap sízett, de estére belázasodott, így neki hamar vége lett a sízésének. Hála a bébivel is rendelkező Brém családnak, Jutkának volt akivel bent maradni, így én ki-ki tudtam menni kicsit csúszkálni.

-Bálintka sízgetett. Egyik alkalommal nagyon nagyon sírt, mert nagyon átfázott, amikor átvitték őket a Súgóról a Csillagösvényre, elég bátortalanul ereszkedett. De azért ereszkedett.

-Zsuzsi? Zsuzsi már első alkalommal is megmondta Lilunak, az oktatónak, hogy álljon félre, mert ő nem tud sízni, ha zavarják. Lilu félreállt és Zsuzsi sízett. Tavaly még a babyfelvonó volt a kicsi Súgón, azt Zsuzsi elkapta, felhúzatta magát rajta, és le és fel és le és fel. Utolsó nap a Csillagösvényen is élvezettel száguldozott lefelé.

Ez volt márciusban és mivel összességében nagyon sikeresnek éreztük a tábort, idén is beneveztünk Zalán-sógorral ketten, négy gyermekkel. Tibor nem volt oda a sízős ötletért, nekem pedig nem volt energiám erőszakoskodni, ezért megbeszéltük, hogy lesz neki egy apás hétvégéje, én pedig a lányokkal, Zalánnal és a fiaival megyünk a Madarasi Hargitára, Ebihalak táborba. Végül mégis kellett Tibornak jönnie, mert Tibi tata folyamatosan súlyosbodó állapota miatt Tibi-apa haza utazott a szüleihez. Ez persze azt is jelenti, hogy én egyedül pakoltam fel a 3 gyermeket, vezettem el Ivóig, ott hóláncot szereltem a szürkületben (nem panaszkodhatok, a gyermekek odatartották a fejlámpát, h jobban lássak). Felvezettem a hegyre, majd vasárnap levezettem, Ivóban leszereltem a hóláncot, s a töksötétben-havasesőben hazavezettem Kolozsvárra. Mielőtt bárki is hősnek látna, elmondom, h voltak más anyukák is egyedül 2-3 gyermekkel. Mi, a XXI. század hősanyái, a gyermekeink sízését is (és persze a sajátunkat is :) ) meg tudják oldani egyedül, ha éppen úgy alakul.

És akkor a mostani sítáborban így alakult gyermekeink síző pályafutása:

-Tibort nem tudtam meggyőzni, hogy sílécet kössön a lábára. Megmondta, hogy nem azért jött, h sízzen, hanem azért, mert én őt ide elhurcoltam. Elhozta magával a 7-es Harry Pottert, és a 3 nap alatt eljutott a 400valahányadik oldalig.

A többiek 4-en péntek reggel a legkezdőbb csoportban kezdtek, de a végén Lilu mondta, hogy délután már a haladóbbakkal menjenek. Zsuzsi meg is jegyezte, hogy "anya, én most már nem a kezdőkkel kell menjek, hanem a folytatókkal!"

Íme a folytató csoport:

A két lányommal beszélgettünk ebédkor:

-Anya! Tudod mi vitt le engem a dombon? - kérdezte Jutka!

-Mi?

-A bátorság! - felelte büszkén.

-S engem tudod mi? - csatlakozott rögtön Zsuzsi?

-Téged mi?

-Engem a hó és a síléc! - bőcsködte Zsuzsi, aki soha semmiről le nem maradna!

-Jutka egyetlen csúszás után önszátából visszament a legkezdőbbekhez. Nem akart felvonózni, és inkább a legkezdőbbekkel próbálgatta a lépegetést, kanyarodást, stb. Ott sízgetett egész nap. Aztán vasárnap megmondta Lilunak, h ő egyedül akar sízni. Egyedül leereszkedett a kicsi Súgón, felmászott lépegetve, mert felvonózni nem volt hajlandó. Amúgy is félt tőle, de ráadásul egy gyereket szombaton a hegyimentők kellett elvigyenek, mert leesett a felvonóról és nagyon megütötte a lábát (nem tudtuk meg, h mi lett a lábával), és ezt Jutka végignézte. Szóval azóta mégjobban fél, és véleménye szerint soha életében nem fog felvonózni...

Utolsó nap ketten felültünk a Kicsimihály és Csillagösvény közöti tányéros felvonóra, de nem tudtam eléggé tartani és kiestünk. A Kismihály alján kellett volna leereszkedjünk onnan, amit egyáltalán nem mert, de szerencsére éppen arra síztek András és Kinga (oktatók) és végül Kinga lehozta a léánykát, aki iszonyúan félt, annak ellenére, hogy írtó lassan jövögettek.

Jutka

-A húgom fiai, Laca és Bálint, és a mi Zsuzsink péntek délutántól a tábor végéig, vasárnapig a Zsolt csoportjában voltak, nagyon élvezték, és valahányszor vége volt az órának, ők még maradtak Zalánnal és csúszkáltak. Úgy ereszkedenk be a lejtőn, h öröm nézni.

Zsuzsi és Bálint

Föltétlen említenem kell az esti sízést, ami inkább felnőttes volt. Tartottak oktatást a gyerekeknek, mert a szombat délutáni elmaradt az eső miatt. Igen, nem elírás: szombat délben zuhogni kezdett az eső. Az enyémek közül csak Zsuzsi ment volna, de végül bent maradt Jutkával. Zalán viszont kiküldte a "bentülninemtudó" fiait, ami nagyon  jó ötletnek is bizonyult.

Az esti sízés úgy indult, hogy amikor kiértünk a pályára azon elmélkedtünk, h vajon mit keresünk itt? A pálya le volt fagyva, inkább volt korcsolyapálya, mint sí, és a szél is fújt rendesen.

Na de legtöbben gyerek nélkül síztünk kint és élveztük a szabad életet, a száguldást és örültünk, hogy nem vagyunk puhányok. Belejöttünk és roppant jól éreztük magunkat. (egyik apukánál volt laposüveg, de psszt ezt ne mondjátok meg senkinek! :) )

Ilyen kivilágított sípályán egy havas-jeges (gyermekmentes) téli este igazán nagyon feltöltő tud lenni. :)

Vacsora és gyerekfektetés után a rock'n'roll-anyukák bemutatkozására került sor. :))))

KobraZoli (a házibácsi) tette a cigányzenét és táncikált rá. Azt mondta, hogy ő nagyon szereti a néptáncot, csak olyan nép nincsen, ahogy ő táncol. :) Így kezdődött, de aztán jöttek sorban az AC/DC, Tankcsapda, Bagossy, Quimby és ki tudja, hogy még milyen számok. A rock'n'roll-anyukák ropták, persze voltak rock'n'roll-apukák és rock'n'roll-edzők is, sőt: rock'n'roll házibácsi is. :)

Vasárnap aztán volt sízés, pakolás, ebéd és hazavezetés.

Hullafáradtan, de mégis feltöltődve értünk haza. Ha valaki érdeklődik, hogy lehet karácsony előtt sítáborba menni, azt szeretném megnyugtatni: minden dolog megvárt. Semmi nem lett meg nélkülem, tényleg SEMMI! Úgyhogy nyugisan folytathatom tovább az ünnep előtti rohangálást. :)