A Félsziget Fesztiválról volt szó itthon. Hogy el tudnánk-e menni, vagyis, hogy hogyan tudnánk elmenni egy napra. (Van egy ígéretes nap: Within Temptation, Pokolgép és Hammerfall, egy nap alatt, sőt, úgy néz ki, hogy egymást követően.)
Mindebből csak az a lényeg, h elhangzott itthon a "Félsziget" szó, és Tibike el is kapta röptiben:
-A félsziget az csak egy lésze a szigetnek? Hol van a másik lésze?
2011. augusztus 9., kedd
2011. július 28., csütörtök
Eszmecsere az ugrálóban
Még a tavaly nyáron megörvendeztették a nagyszülők az unokákat egy trambulinnal. Már ezerszer megérte a pénzét, amennyire élvezik a fiúk.
Egy júliusi estefelé az ugrálás alatt zajlott a következő párbeszéd:
Tibike: -Laca! Te hová valósi vagy?
Laca tovább ugrál, egyértelmű, hogy nem érti a kérdést.
Tibike nagy hagyja annyiban: -Laca! Te honnan jöttél?
L: -Székelyhídról!
T: -Én Lengyelországból jöttem!
És folyt tovább vidáman a szökdécselés.
Magyarázat:
Az az alapfelállás, hogy Boróval, és a négy gyerekkel Sároson nyaraulnk, a szüleinknél. Az Apukák hétvégenként meglátogatnak, egyébként ők dolgoznak. Zalán, Laca apukája ezen a hétvégén nem jött, mert összejárta a fél országot, többek között Székelyhídon volt lakodalomban. Innen a Székelyhidi ötlet.
Mi, amikor a családi nyaralás alkalmával autóztunk át a Transfogarason, egy lengyel motroscsapattal többször is találkoztunk. Elhagytak ők minket, utána mi őket, aztán egyik megállónál utolértek és meg is álltak, tehát Tibike jól megbámulhatta motraikat. Kb 8 motorból állt a csapat, egy Honda és atöbbi hét mind egy szálig Harley Davidson.
Másik sztori: egyszer még amikor emlegette Tibike a lengyel motrosokat, kérdeztem Tőle, hogy milyen motorbiciklik voltak? Azt mondja:
-Volt egy Honda, és a többi, az háááá, ..., hááát, valami más.
Az anyatejről 26 hónapos szemmel
Hogyan kezdte el ez a két fiúcska nem tudom, de amikor bementem a szobába így találtam rájuk: Laca (ő a 26 hónapos) éppen felébredt; Tibike nem is aludt, de nagyon örült, hogy a Laca ébredésével vége lehet az ő pihenésének; és Nagymama, aki a fiúk hancúrozására éberdt a déliutáni pihiből. A két fiú pedig futnak-szökdösnek körbe-körbe a szobában és kiáltozzák, hogy „tejport kérünk!”
Megkérdeztem, hogy mit akarnak a tejporral, Nagymama már pisolygott, mert ő már tudta.
-Hogy tegyem be a mellembe! – világosít fel Tibike.
Ez még folyt egy darabig, mármint a szökdösés és a „tejpolt kélünk” kiabálás. Egyszercsak Laca rámnéz az ördögfióka tekintetivel (van Lacának angyalka-tekintete is és ördögfióka-tekintete is, mindkettő nagyon jól áll a gyönyörű-diónyi barna-fekete szeméhez) és kijelenti huncutul:
-Jéka nénnyinek savós a teje!
-Eriggy menj el, hát Borókának milyen a teje?
Válaszként érkezett egy angyalka-tekintet a fent említett szemekkel, és a szöveg:
-Bojókának naaaaaaaaaaaagyooon jóóóóóóóóóóóóó teje van!
2011. július 6., szerda
Négy
Bevágódtunk egy önkiszolgálóba Eugéniát venni. (Nem veszünk minden nap, de az utazásokkor kell valami unaloműző arra az esetre, ha Jutka alszik és Tibike nem. Különben Tibike rázza a Jutka ülését, vagy rikoltozik, vagy bármit elkövet, amivel úgy gondolja, h a huga felkölthető.)
Az üzletbe Tibike hozza a kis kosarat és bedob 2 Eugéniát. Mondom Neki, hogy tegyen még, mert 4et szeretnék venni. Kérdi, hogy "de hányat tegyek, anya?" Gondolom magamban, hogy "na most letesztellek, te gyerek!", és azt mondom, hogy "hát még annyit, hogy négy legyen". Erre Tibikém belenéz a kosárba, nézi a két, már-betett kekszet és nagy fontosan kijelenyi:
-Jó, akkor még teszek kettőt!
Csanna megültette a pulykamamát egy fészekaljnyi tojásra, de csak négy pulykafiú kelt ki. Kérdi Tőle Tibike:
-Nagymama! Hány kicsipulykád van?
-Négy!
-Pontosan annyi, mint ahány éves vagyok! - vonta le a következtetést a gyerek.
Az üzletbe Tibike hozza a kis kosarat és bedob 2 Eugéniát. Mondom Neki, hogy tegyen még, mert 4et szeretnék venni. Kérdi, hogy "de hányat tegyek, anya?" Gondolom magamban, hogy "na most letesztellek, te gyerek!", és azt mondom, hogy "hát még annyit, hogy négy legyen". Erre Tibikém belenéz a kosárba, nézi a két, már-betett kekszet és nagy fontosan kijelenyi:
-Jó, akkor még teszek kettőt!
***
Csanna megültette a pulykamamát egy fészekaljnyi tojásra, de csak négy pulykafiú kelt ki. Kérdi Tőle Tibike:
-Nagymama! Hány kicsipulykád van?
-Négy!
-Pontosan annyi, mint ahány éves vagyok! - vonta le a következtetést a gyerek.
2011. július 5., kedd
"Femeie la volan"
(Mona kedvéért (apropo Mona, hogy vagy????), a cím azt jelenti, hogy nő a volánnál.)
Remélem, hogy legközelebb nem gyerekestől fogom elütni a babakocsit... :)))
Egy szép hétfői napon elindulok a fogorvoshoz. Autóval kell mennem, mert messze van. Izgulok, mert ki kell húzzák egy fogamat. (Mielőtt bárki megkérdőjelezné: már legalább 10 éve mentik ezt a fogamat, tényleg ki kell húzni. Nem is fog, csak egy megromlott gyökér.)
Kitaszítom Jutkát babakocsistól. Tibikét volt akire rásóznom, de Jutkát muszáj volt magammal vinnem. Így alakult. Szóval kitaszítom a kis babakocsit, lekapom róla az autósülést babástól és ügyesen bekötöm a hátsó ülésre. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beülök és tolatni kezdek. Hallom-érzem, hogy valaminek nekimentem. Tudom, hogy semmi nem lehet a kocsi mögött, de azért megállok, szétnézek az összes tükörben, látom, hogy tényleg nincsen semmi és még tolatok egy kicsit. Megint hallom a valamit, de tudom, h tkp. nem hallhatok semmit. Nos, az utca végén eszembe jut, hogy biza a babakocsi "alját" nem tettem be. Egyből tudom, h azt ütöttem el. Visszafordulok, pléhpofával kiszállok (remélem, h senki nem látta), bedobom a "kerekeket" a csomagtartóba és elhúzok.
A fogorvosnál kiveszem a "kerekeket", aztán ki a gyereket, össze is rakom a babakocsit, s mire indulnék... hát az egyik kerék úgy áll, hogy a 100 éves lószekérnek sincs ennyire bedőlve a kereke. Megállapítom, hogy használhatatlan.
Aztán örülök, mert mégiscsak megúszom foghúzás nélkül. Pontosabban sikerült elhalasztani a dolgot.
Este Tibit megkérem, hogy renoválja meg a babakocsit, mert én, a hordozós, a kendős, mégiscsak használom nagyritkán ezt a kis kocsikát. Szét is szedi, és rájövünk, hogy az egyik tengelye meggörbült, de kiegyenesíteni nem tudjuk, mert kéne valami satu, vagy ilyesmi. El akartam vinni valami autószerelőhöz, csak két dolog tartott vissza. Egyik, hogy nemigen vlt időm ilyen extra járkálásra azokban a napokban, másik pedig az ego. Nem akartam látni az autószerelő pasik képét, amint éppen ecsetelem, h elütöttem a gyermekem babakocsiját. (pirulós szmájli)
Aztán Tibinek úgyis útja volt egy ilyen műhelybe, megkértem, s el is intézte, aztán még aznap össze is rakta. Tehát újra van praktikus-könnyű-kis-babakocsim. Minden jó, ha a vége jó, azóta roppant figyelek, hogy betegyem az autóba az "alját" is.
Remélem, hogy legközelebb nem gyerekestől fogom elütni a babakocsit... :)))
Egy szép hétfői napon elindulok a fogorvoshoz. Autóval kell mennem, mert messze van. Izgulok, mert ki kell húzzák egy fogamat. (Mielőtt bárki megkérdőjelezné: már legalább 10 éve mentik ezt a fogamat, tényleg ki kell húzni. Nem is fog, csak egy megromlott gyökér.)
Kitaszítom Jutkát babakocsistól. Tibikét volt akire rásóznom, de Jutkát muszáj volt magammal vinnem. Így alakult. Szóval kitaszítom a kis babakocsit, lekapom róla az autósülést babástól és ügyesen bekötöm a hátsó ülésre. Aztán, mint aki jól végezte dolgát, beülök és tolatni kezdek. Hallom-érzem, hogy valaminek nekimentem. Tudom, hogy semmi nem lehet a kocsi mögött, de azért megállok, szétnézek az összes tükörben, látom, hogy tényleg nincsen semmi és még tolatok egy kicsit. Megint hallom a valamit, de tudom, h tkp. nem hallhatok semmit. Nos, az utca végén eszembe jut, hogy biza a babakocsi "alját" nem tettem be. Egyből tudom, h azt ütöttem el. Visszafordulok, pléhpofával kiszállok (remélem, h senki nem látta), bedobom a "kerekeket" a csomagtartóba és elhúzok.
A fogorvosnál kiveszem a "kerekeket", aztán ki a gyereket, össze is rakom a babakocsit, s mire indulnék... hát az egyik kerék úgy áll, hogy a 100 éves lószekérnek sincs ennyire bedőlve a kereke. Megállapítom, hogy használhatatlan.
Aztán örülök, mert mégiscsak megúszom foghúzás nélkül. Pontosabban sikerült elhalasztani a dolgot.
Este Tibit megkérem, hogy renoválja meg a babakocsit, mert én, a hordozós, a kendős, mégiscsak használom nagyritkán ezt a kis kocsikát. Szét is szedi, és rájövünk, hogy az egyik tengelye meggörbült, de kiegyenesíteni nem tudjuk, mert kéne valami satu, vagy ilyesmi. El akartam vinni valami autószerelőhöz, csak két dolog tartott vissza. Egyik, hogy nemigen vlt időm ilyen extra járkálásra azokban a napokban, másik pedig az ego. Nem akartam látni az autószerelő pasik képét, amint éppen ecsetelem, h elütöttem a gyermekem babakocsiját. (pirulós szmájli)
Aztán Tibinek úgyis útja volt egy ilyen műhelybe, megkértem, s el is intézte, aztán még aznap össze is rakta. Tehát újra van praktikus-könnyű-kis-babakocsim. Minden jó, ha a vége jó, azóta roppant figyelek, hogy betegyem az autóba az "alját" is.
2011. május 30., hétfő
Hm
Sokáig azt hittem, hogy be fogom pótolni a hiányzó sztorikat. Most már tudom, h ez lehetetlen volna. Lehetetlen, mert sokminden történt azóta, hogy nem írtam, és amit az ember halogat, annak elszáll a "fíling"-je is egy idő után, így aztán egyre nehezebb az írás.
Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.
Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...
Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.
Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)
Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D
Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)
Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.
És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(
A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))
És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...
Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.
Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...
Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.
Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)
Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D
Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)
Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.
És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(
A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))
És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...
2011. május 8., vasárnap
Medgyesiek figyelébe
Kedves olvasóim.
Kérlek Benneteket, hogy minél több medgyesi emberkének hívjátok fel a figyelmét arra, hogy Véndiák találkozó szervezésére kerül sor, a Báthory István Iskola és a Pro Schola Mediensis Alapítvány jóvoltából.
Kérlek Benneteket, hogy minél több medgyesi emberkének hívjátok fel a figyelmét arra, hogy Véndiák találkozó szervezésére kerül sor, a Báthory István Iskola és a Pro Schola Mediensis Alapítvány jóvoltából.
 |
Részletekért klikk IDE. |
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)