Hm

Sokáig azt hittem, hogy be fogom pótolni a hiányzó sztorikat. Most már tudom, h ez lehetetlen volna. Lehetetlen, mert sokminden történt azóta, hogy nem írtam, és amit az ember halogat, annak elszáll a "fíling"-je is egy idő után, így aztán egyre nehezebb az írás.

Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.

Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...

Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.

Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)

Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D

Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)

Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.

És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(

A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))

És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...