Amióta Tibike helyváltoztatásra képes, azóta nagyon ügyelünk az ajtókra. Mert ugye nem tudni hová mászik, hová támaszkodik, nehogy az istenért becsípjük valahová a kicsi kezecskéjét.
Bezzeg ő nem ügyel ennyire. És a rendmániás gyerekem... Indulni készültünk. Én éppen támaszkodtam az ajtófélfában s közben léptem bele a cipőmbe. Tibike meg nem tűrhette, h nyitva hagyjuk a budiajtót, s úgy megyünk el otthonról. Becsukja! - mondja, azzal szépen ráhúzta a gyűrüs ujjamra. Akkorát üvöltöttem, mint a sakál, ő erre megijedt és elkezdett bőgni. Én féllábon szökdösve sziszegtem, szoptam az ujjam s közben nyugodt hangon próbáltam vigasztalni a gyermeket. Furcsa egy jelenet volt.
Ritkán nézek filmet, de láttam és tetszett egy rádiósról szóló film. Abban volt egy jelenet, h egyik tag káromkodik, csapkod, valósággal tombol, majd pittyen a rádió, arra leül és felülmúlhatatlanul nyájas hangon köszönti a hallgatókat s kezdi mondani a híreket :)))
Hát valami hasonló lehetett ez is :))) - csak ez nem film volt.
Most az ujjam köszöni, jól van, kicsit megduzzadva és kicsit megkékülve az ujjbegyem, de abszolút túléltem, szóval csak nyugi :)
2009. május 14., csütörtök
2009. május 11., hétfő
Pibi KE
Hát elég régóta már, hogy a fiúnk Pibi-nek nevezi magát. Csütörtökön-pénteken gyakorlatozni kezdett: Pigike, Pikike... Végül sikerült kimondani, hogy Pibike és annyira boldog. Ő is tudja, hogy így vagy ez jól: PIBIKE. Ma a játszótéren legalább 100-szor elmondta és mosolygot hozzá: Pibike. :)
Bemutatom az unokaöcsémet
Az én fiam is tudott így nézni rám. Emlékszem!
Na de ekkora fekete szemöldököt? :-o
Milyen szééééééééééép fiúcska. Kész átverés, h én még nem láthattam. De! Ami késik nem múlik! Hamarosan...
2009. május 10., vasárnap
Agraria 2009
Hát erről sokat nincsen amit mesélni. Utolsó nap mentünk be, vasárnap (ma), mert azelőtt egyszerűen nem volt időnk.
Azt hittem, h nagy szám lesz a juhok-bárányok, tehenek-bocik, bivalyok és kicsinyeik... Ehhez képest Tibike félt az állatoktól, Tibi ölbe kellett vegye, gyalog el sem jött előttük (be voltak kerítve, persze.
DE! Legalább 10 traktorra felmászott és fel volt háborodva ahányszor becsukott ajtós traktort talált. És eleinte leszállni sem akart, de rájött, h fel lehet ülni a következőre. Egyszóval: extázisba esett a gyerek.
***
***
***
***
***
Azt mondja ma Tibike, hogy: kaszagép. Azt hittem hátraesek meglepődésemben és nem is hittem, h jól értettem. Bár Tibi is ezt értette. Mit mondtál, Tibike? És ő készségesen ismétli: kaszagép. Kinek van kaszagépje, szivem? Nagytata.
Hogy ezt honnan radarozta össze? Egyébként tényleg van.
És ma azt is mondta, h eltörött. De ezt úgy ejti: etölött. Mi törött el, szivem? Kaap. Kapott egy piros reklámkalapot és kicsit összegyűrődött. Azt mutatta nagy szomorúan és mondta: etölött.
Azt hittem, h nagy szám lesz a juhok-bárányok, tehenek-bocik, bivalyok és kicsinyeik... Ehhez képest Tibike félt az állatoktól, Tibi ölbe kellett vegye, gyalog el sem jött előttük (be voltak kerítve, persze.
DE! Legalább 10 traktorra felmászott és fel volt háborodva ahányszor becsukott ajtós traktort talált. És eleinte leszállni sem akart, de rájött, h fel lehet ülni a következőre. Egyszóval: extázisba esett a gyerek.
***
***
***
***
***
Azt mondja ma Tibike, hogy: kaszagép. Azt hittem hátraesek meglepődésemben és nem is hittem, h jól értettem. Bár Tibi is ezt értette. Mit mondtál, Tibike? És ő készségesen ismétli: kaszagép. Kinek van kaszagépje, szivem? Nagytata.
Hogy ezt honnan radarozta össze? Egyébként tényleg van.
És ma azt is mondta, h eltörött. De ezt úgy ejti: etölött. Mi törött el, szivem? Kaap. Kapott egy piros reklámkalapot és kicsit összegyűrődött. Azt mutatta nagy szomorúan és mondta: etölött.
2009. május 5., kedd
Sajnos
-Ne légy rossz fiú, Tibike!
...vigyor...
-Rossz fiú vagy?
-Nem!... Sajnos!
*******
-Kérsz még tejet, Tibike?
-Nem!... Sajnos!
...vigyor...
-Rossz fiú vagy?
-Nem!... Sajnos!
*******
-Kérsz még tejet, Tibike?
-Nem!... Sajnos!
2009. május 1., péntek
Újdonság: hordozókendők a vásárban
Sikerült kideríteni, hogy ki a Szent György Napok (a sepsiszentgyörgyiről van szó) szervezője és azután, hogy ki a vásár szervezője.
(Be akartam linkelni, de a www.sepsiszentgyorgy.ro -n már mintha el is felejtették volna... Jó lenne bár egy összefoglaló. Van valahol?)
Egy kicsit bizonygatnom kellett, hogy a babahordozás az népi "műfaj", meg ilyenek, de végülis megkaptam a meghívót.
Pénteken reggel felhúztuk a sátrat (köszi Lehel, köszi Kati) és három napig árultuk a kendőket. És pár erszény is volt, Csilla jóvoltából.
A tapasztalatok: rengetegen mosolyognak és foggalmuk sincsen, h miaz. A legoptimistábbak ezek közül azt mondják, hogy "milyen ötletes dolog" (ezeknek magyarázzuk, hogy nem mi találtuk ki, ááá, dehogyis...), de biza egyesek olyan bizalmatlanul nézik, hogy az embernek elmegy az életkedve. Az ilyeneknek aztán hiába is magyarázza az ember, hogy mennyire egészséges, praktikus, kényelmes... úgysem hiszik. Azt hiszem az a leghihetetlenebb, hogy kényelmes a hordozónak.
Aztán hálistennek ilyen reakciók is voltak:
"van egy telefonszáma? 2 biztos klienst küldök"
"vééééééééééééééégre!!! véééégre Romániában is létezik ilyensmi. Én annakidején Magyarországról kellett hozassam"
"adjon egy telefonszámot. Biztos fog kelleni, de babonás vagyok és semmit nem veszek meg előre és még csak X hetes terhes vagyok"
És nem utolsó sorban páran vásároltak is. Tényleg csak páran...
A képek nemhogy nem jók, hanem rém rosszak, de hát én sose tudtam fotózni. Azért megmutatom.
Ja, a műnőről annyit, hogy a vásár előtti nap a barátnőmmel készítettünk egy karton-babát, ragasztottunk rá polisztirént is, hogy jobb tartása legyen. Aztán felöltöztettük és felkötöttük rá Tibikének a babáját, hogy látszodjon messziről, h miről is van szó. Nem abrosz, nem falvédő, nem szőnyeg, neeem... hanem babahordozó kendő :)
A műnő:
A sátor:
(Be akartam linkelni, de a www.sepsiszentgyorgy.ro -n már mintha el is felejtették volna... Jó lenne bár egy összefoglaló. Van valahol?)
Egy kicsit bizonygatnom kellett, hogy a babahordozás az népi "műfaj", meg ilyenek, de végülis megkaptam a meghívót.
Pénteken reggel felhúztuk a sátrat (köszi Lehel, köszi Kati) és három napig árultuk a kendőket. És pár erszény is volt, Csilla jóvoltából.
A tapasztalatok: rengetegen mosolyognak és foggalmuk sincsen, h miaz. A legoptimistábbak ezek közül azt mondják, hogy "milyen ötletes dolog" (ezeknek magyarázzuk, hogy nem mi találtuk ki, ááá, dehogyis...), de biza egyesek olyan bizalmatlanul nézik, hogy az embernek elmegy az életkedve. Az ilyeneknek aztán hiába is magyarázza az ember, hogy mennyire egészséges, praktikus, kényelmes... úgysem hiszik. Azt hiszem az a leghihetetlenebb, hogy kényelmes a hordozónak.
Aztán hálistennek ilyen reakciók is voltak:
"van egy telefonszáma? 2 biztos klienst küldök"
"vééééééééééééééégre!!! véééégre Romániában is létezik ilyensmi. Én annakidején Magyarországról kellett hozassam"
"adjon egy telefonszámot. Biztos fog kelleni, de babonás vagyok és semmit nem veszek meg előre és még csak X hetes terhes vagyok"
És nem utolsó sorban páran vásároltak is. Tényleg csak páran...
A képek nemhogy nem jók, hanem rém rosszak, de hát én sose tudtam fotózni. Azért megmutatom.
Ja, a műnőről annyit, hogy a vásár előtti nap a barátnőmmel készítettünk egy karton-babát, ragasztottunk rá polisztirént is, hogy jobb tartása legyen. Aztán felöltöztettük és felkötöttük rá Tibikének a babáját, hogy látszodjon messziről, h miről is van szó. Nem abrosz, nem falvédő, nem szőnyeg, neeem... hanem babahordozó kendő :)
A műnő:
A sátor:
Lemaradás pótolása
Hát ennyire elmaradni, tiszta szégyen. De hát sem idő, sem energia nem marad sokszor. Sajnos. Azért sajnos, mert igazából nagyon szeretk blogolni :)
Húsvétról egy szót sem szóltam. Röviden így történt: nagypénteken ment a fiacskánknak a gyomra. Egész áldott nap csak penekáztam. Szombaton dettó. Szombat estére gondoltuk, h már a végét járjuk a dolognak. Errefel vasárnap egy véres székletet találtunk egyik pelusban. Irány gyorsan a sűrgősség. A III.-as gyerekklínikára mentünk, de onnan elküldtek a "boli infectioase"-ra (fertőző betegségek). Ott pedig azzal volt szerencsénk, h Húsvét volt, de egybként a dr.nő nagyon meg akart győzni, h maradjak bent a gyerekkel. Végül a kompromisszum: itt egy recept. Vegyük meg ezeket a pirulákat és adjuk. Ha nem javul, vagy neaggyisten rosszabbodik a gyerek állapota, akkor menjünk vissza aznap délután, vagy másnap. Hát hála Istennek, javult és javult.
Vasárnap, Húsvét első napján déli 1kor fogtam neki az ünnepi ebéd elkészítésének, s már nem emlékszem, h mikor, de jó későn lett meg. És még tojást is aznap festettem.
Na de ragaszkodtunk a hagyományokhoz, és készült:
-nyuszihúsból húsleves
-töltöttbárány
-mákos bejgli (ez szombat este készült el)
A gyerek persze semmit meg sem kóstolhatott, dugiban ettünk :(
Aztán vasárnap estére Tibike írtó jól lett és hétfőn el is mentek apjostól öntözni. Négy helyen voltak: Virágnál, Rékánál, a három lányos családnál: Nóra, Panni, Villő és Sárinál. Azt meséli mindenki, h Tibike kisebb-nagyobb cirkuszt csinált a kék tojásért...
Na de lényeg a lényeg: meggyógyult! Tibi kapta el a nyavalyát, de nála sokkal egyszerűbb lefolyása volt, szerencsére.
Rá egy hétre, az ortodox húsvét kellős közepén betöltötte csemeténk a 2 évet, ezt említettem az előző bejegyzésekben...
Aztán a következő hét szerdáján, 22-én hazautaztunk anyósékhoz, Szentgyörgyre (Sepsi). Ott 5 napot töltöttünk, amiből 3 alatt árultunk. Azért nagyszerű volt, hogy eljött egy csomó haver Erdély mindenféle városaiból és jót buliztunk együtt, akárcsak az egyetemista évek alatt :)
Sajnos a sok nemalvásnak-hidegnek-minek az eredménye az lett, h mire hazajöttünk, arra jól lebetegedtünk ketten Tibikével. Én szerda estére 38,4 fokos lázat hoztam össze, plusz kemény torokfájás. Tibike is fájtatja a torkát és köhög, neki csak mára lett láza (péntek)...
Írtó rossz érzés, hogy a távolság miatt nem rohanhatok rögtön oda a hugicámhoz, akinek két napja született babája... de ilyen állapotban akkor sem mehetnék a közelébe, ha a szomszédos épületben lenne. Na, majdcsak kigyógyulok, mire sor kerül rám pesztrálás ügyben :)
El akartunk menni májusegyezni Szatmárra, Bakiékhoz. Több dolog is van: egyrészt legalább december óta készülünk hozzuk s még nem jutottunk el, másrészt pedig a komáink is most mennek, tehát még hatékonyabb találkozó lett volna! Na de ilyen betegen... no chance :(
Szóval itt májusegyezünk itthon, hármasban.
Na, kb ezek történtek mostanában... nem szoktunk betegek lenni, remélem visszajön ez a régi jó szokásunk, mert úgy tűnik, h ez az április nem éppen kedvező számunkra :(
Húsvétról egy szót sem szóltam. Röviden így történt: nagypénteken ment a fiacskánknak a gyomra. Egész áldott nap csak penekáztam. Szombaton dettó. Szombat estére gondoltuk, h már a végét járjuk a dolognak. Errefel vasárnap egy véres székletet találtunk egyik pelusban. Irány gyorsan a sűrgősség. A III.-as gyerekklínikára mentünk, de onnan elküldtek a "boli infectioase"-ra (fertőző betegségek). Ott pedig azzal volt szerencsénk, h Húsvét volt, de egybként a dr.nő nagyon meg akart győzni, h maradjak bent a gyerekkel. Végül a kompromisszum: itt egy recept. Vegyük meg ezeket a pirulákat és adjuk. Ha nem javul, vagy neaggyisten rosszabbodik a gyerek állapota, akkor menjünk vissza aznap délután, vagy másnap. Hát hála Istennek, javult és javult.
Vasárnap, Húsvét első napján déli 1kor fogtam neki az ünnepi ebéd elkészítésének, s már nem emlékszem, h mikor, de jó későn lett meg. És még tojást is aznap festettem.
Na de ragaszkodtunk a hagyományokhoz, és készült:
-nyuszihúsból húsleves
-töltöttbárány
-mákos bejgli (ez szombat este készült el)
A gyerek persze semmit meg sem kóstolhatott, dugiban ettünk :(
Aztán vasárnap estére Tibike írtó jól lett és hétfőn el is mentek apjostól öntözni. Négy helyen voltak: Virágnál, Rékánál, a három lányos családnál: Nóra, Panni, Villő és Sárinál. Azt meséli mindenki, h Tibike kisebb-nagyobb cirkuszt csinált a kék tojásért...
Na de lényeg a lényeg: meggyógyult! Tibi kapta el a nyavalyát, de nála sokkal egyszerűbb lefolyása volt, szerencsére.
Rá egy hétre, az ortodox húsvét kellős közepén betöltötte csemeténk a 2 évet, ezt említettem az előző bejegyzésekben...
Aztán a következő hét szerdáján, 22-én hazautaztunk anyósékhoz, Szentgyörgyre (Sepsi). Ott 5 napot töltöttünk, amiből 3 alatt árultunk. Azért nagyszerű volt, hogy eljött egy csomó haver Erdély mindenféle városaiból és jót buliztunk együtt, akárcsak az egyetemista évek alatt :)
Sajnos a sok nemalvásnak-hidegnek-minek az eredménye az lett, h mire hazajöttünk, arra jól lebetegedtünk ketten Tibikével. Én szerda estére 38,4 fokos lázat hoztam össze, plusz kemény torokfájás. Tibike is fájtatja a torkát és köhög, neki csak mára lett láza (péntek)...
Írtó rossz érzés, hogy a távolság miatt nem rohanhatok rögtön oda a hugicámhoz, akinek két napja született babája... de ilyen állapotban akkor sem mehetnék a közelébe, ha a szomszédos épületben lenne. Na, majdcsak kigyógyulok, mire sor kerül rám pesztrálás ügyben :)
El akartunk menni májusegyezni Szatmárra, Bakiékhoz. Több dolog is van: egyrészt legalább december óta készülünk hozzuk s még nem jutottunk el, másrészt pedig a komáink is most mennek, tehát még hatékonyabb találkozó lett volna! Na de ilyen betegen... no chance :(
Szóval itt májusegyezünk itthon, hármasban.
Na, kb ezek történtek mostanában... nem szoktunk betegek lenni, remélem visszajön ez a régi jó szokásunk, mert úgy tűnik, h ez az április nem éppen kedvező számunkra :(
Feliratkozás:
Megjegyzések
(
Atom
)