Eresz alatt fecskefészek

A fecskefészek, amiről most szó van, nem is eresz alatt volt, hanem bent a pajtában, egy gerenda és a plafon között, Tóth Jóska bácsiéknál, az ők tehenük és lovuk lakott abban a pajtában.

A kép csupán illusztráció...

 Náluk játszodtunk az udvaron a húgommal, Jóska bácsi unokáival és más falubeli gyermekekkel.
A tehén ki volt hajtva a csordával, Jóska bácsi pedig befogta a lovat és elszekerezett valamerre. Üres a pajta, a lányok indítványozták, hogy menjünk be és nézzük meg a fecskefiókákat! Bevagánykodott hát a gyereksereg a pajtába, és tádáám: tényleg ott a fészek, benne 4 fecskefiú. Azt mondták a lányok, hogy a nagytatájuk néha kivesz egy fecskefiút, hogy megsímogassák. Kiderült, hogy egyedül én érem fel a fészket, ki is vettem egy fiókát, hogy hát akkor nosza, símogassuk! Közben megjött az anyjuk, nem mert bejönni, kétségbeesve csipogott a pajta ajtójából...
Keveset volt a kezemben a fecskefiú, mert persze mindent elkövetett, hogy kiszabaduljon a fogságomból. Ki is szabadult és elrepült... volna... de ott volt a macska, s abban a szempillantásban elkapta és elvitte...

Lett nagy sírás-rívás, jajjveszékelés... Ez több, mint 30 éve történt, és még nem múlt el a lelkiismeretfurdalásom... Szegény Jóska bácsit Isten nyugtassa, nem tudom, hogy valaha megtudta-e ezt a történetet...

Vannak dolgok, amibe utólag derül ki, hogy nem kellett volna beleszólni-belenyúlni... Vannak!
És van olyan is, amikor nem csak egy rongyos fecskeélet bánja a beleavatkozást...