Csanna shoppingol

(Ezt a bejegyzést főleg azért írom, h nehogy valaki rossz véleményt alakítson a fiamról, amiért nem akart a nagy pályán sízni.)

Csannánál kitört egy kis szakmai ártalom, de szerintem, a Waldorf-párti fejemmel mondom ezt, ennek az  ilyen formája belefér. Én magam is meglepődtem a dolgon. (Aki nem tudná, Csanna matektanárnéni volt, míg nyugdíjba nem volnult.)

Medgyesen Tibike egy veder játék építőkockát kirakott, az volt az ő boltja, és "gyere nagymama vásárolj!" Nagymama ment is hűségesen, cseresznyét, salátát és mindent vett. Egyikből többet, másikból kevesebbet. Tibike addig nyomkodta Csapja őshonos rádióján a gombokat, míg kinyílt az ajtója (ahová a kazettát kellett betenni, amikor még műlödött az a része is). Az volt a kasszagép, ami úgy kipattant. Megmondta, h 8 lej, vagy 13 lej vagy éppen mennyi. Csanna a markába nyomta a levegőpénzt és ment minden, mint a karikacsapás...

Az a bizonyos szakmai ártalom ez a boltos játék közben tört elő.

-Gyere Nagymama vásárolj valamit!
-Narancsot kérek!
-Mennyit?
-Annyit, h ahányan vagyunk, mindenkinek jusson egy.
-Hát Jutka egy, Csapja kettő, Anya három, Te vagy négy és én vagyok öt. Ötön vagyunk, Nagymama.
-Jó, akkor öt narancsot kérek!
(Jutka a másik szobában aludt, Csapja nem volt otthon, tehát nem lehetett mindenkire ránézni.)

***

-Gyere Nagymama vásárolni!
-Barackot kérek!
-Mennyit?
-Annyit, h mindenkinek kettő jusson!
A gyerek mit elmélkedett magában, mit nem, egyszercsak azt mondta, hogy:
-Akkor tízet adok!

***

Egyik következő alkalomkor valamire 9 lejt kért a boltosbácsi.
-Nekem csak 10 lejesem van, boltosbácsi, kérem adjon vissza!
-Jó!
-Na, mennyit ad vissza, boltos bácsi?
-Hát egy lejt!

***

Még volt egy ilyen visszaadásos próbálkozás, de 10 lejből kellett volna visszaadnia, amikor 8 lejbe került a dolog, de az már nem sikerült.


Teljesen ledöbbenve hallgattam a shoppingolási akciót, ti én soha még számolni sem tanítottam a fiamat. Most számol valameddig, felismeri a számjegyeket, és ezek szerint ért is valamit belőle.