Jutka

Hááát, szegény kis csajom a háttérbe van szorulva rendesen, de megsúgom, hogy csak ezen a blogon van így, a gyakorlatban nagyon nem. Majdnem másfél éves, egész pontosan 1 éves és 4 és fél hónapos, és még nem is nagyon írtam Róla. Egyszer bemutathatnám. Például pár szóban most. :)

Baba korában...
vagy szopott, vagy üvöltött. De ugyebár a Tibike szoptatása nem úgy sikerült, ahogy elterveztem, ezért azt gondoltam, h nem érdekel mi az ára: én szoptatok!

Csak egy hétig keltem éjszaka fel a lányhoz, annyiszor óhajtotta éjszaka is az odabújást, hogy egyszerűen képtelen voltam annyiszor talpra állni. De nem csak a talpraállás a gond ilyenkor: felveri az ember a munkábajáró házurát, az ovibajáró nagyfiát... Jobbnak láttuk máshogy megoldani ezt. A megoldás az lett, h összetaszítottunk két ágyat és így ... egy fél szobányi ágyon elfért az egész család. Mai napig így alszunk. Tibike legbelül. Egész pontosan a nagyhalom plüssállat legbelül és mellettük-közöttük Tibike.
Azután következünk mi ketten Jutkával, a sorrend függ a szoptatástól.
Apa legkívül. Ez volt az egyetlen hozzáfűznivalója az együttalváshoz: lehessen ő legkívül. :)

Az együttalvásos szoptatásról csak áradozni tudok. Az ember nem felébred ezerszer, hanem csak kómásan kinyitja a szemét, betömi a nyávógó gyerek száját és mindenki tovább alszik. Az anyukának nem kell lábraállni és felébredni. A baba olyan gyorsan kapja, h nincsen ideje megébredni és dühbe gurulni, h aztán hosszú percekig kelljen vigasztalni. A nagytesó sem nagyon féltékeny, hiszen ő is odabújhatott a csládhoz. Biztosan nem jut eszembe minden előny, de ezek a legfontosabbak.

Reggel nem emlékszünk, hogy hány is tkp az az ezer, de hát kit érdekel. Az már annál inkább, hogy reggel mindenki pihent.

Hátrány: mindenki, aki ezt megtudja (szomszéd, rokon, vagy csak a játszótéren a szupernayu), kiosztja az észt, hogy micsoda elkényeztetés, majd meglátom, h nem fogom tudni kirakni. Úgyis az lesz a végee, h drasztikus módszerekkel írtjuk ki a gyerekeket a hitvesi ágyból. Szóval ezeket végig kell hallgatni. Általában minden "jótanácsot" unok, és ez az együttalvás téma, ez nagyon vonzza azokat a bizonyos idézőjeles jótanácsosztókat.


Na szóval nonstopszoptatás folyt kb 4 hónapig tutti. Négy hónaposan talán egy kicsikét lazább lett, aztán fél éves volt Jutka, amikor rájöttem, h bizony már van olyan, hogy eltelik 15-20 perc azzal, hogy egyedül elmatat a játékaival.

Enni elég későre kezdett el. Fél évig, sőt, 6 és fél hónapig kizárólag csak szopit kapott. Aztán kezdődtek a pépek. Eléggé kétségbe estem, hogy a lányka semmit sem akar enni, de aztán rájöttem, hogy megeszi ő, csak ne adjak pépet, azt útálna, adjak darabokat, azt a kis kezével ő maga teszi a szájába és úgy megeszi. Azóta is elég disznó módon eszik, de igazán nem panaszkodhatok, jóétvágyú kicsi léányka, nem válogat, nagyjából mindent megeszik.

Egyéves korára annyira kis csendes baba lett, hogy nem igazán akartam hinni a szememnek.

Nagyon szééép, aranyos, kedves, stb. Objektív anyai véleényem szerint...
Ha Zalán ideadja majd azt a jólsikerült fotót, akkor majd felteszem, h mindenki megcsodálhassa :)


Most a legújabb az, hogy a "csöcsöncsüngő" lányomat szombaton reggel 10-kor megszoptattam, majd elmentünk Homoródra. Lásd a multkori bejegyzést. Vasárnap délután 4kor visszaértünk, és a lányka nagyon örült nekünk, tapsolt, kacagott, rittyegtetett, de nem kért szopit. Azóta nem is adtam. Nagyon ritkán jutott eszébe, de nagyon könnyű leszerelni.
Cuci barátnémnak volt igaza: nagyon önnyű lesz, ha határozott leszel. A hugom is megmondta: a legelső lépés az, hogy én nagyon határozottan el kell döntsem, hogy tényleg le akarom szoktatni.

Nos, az igazság az, hogy én tkp csak az éjszakairól akartam leszoktatni, pontosabban reménykedtem, h arról le tudjuk. Hogy ez így fog alakulni, azt nem tudtam.

Tehát az elmúlt hétvégét, ha még nem lelkendeztem róla eleget, nagyon szok szempontból jól sült el.
Megadta a löketet a szopi abbahagyásához.

És arról még nem is beszéltem, hogy Tibikének, nekem és a kettőnk kapcsolatának mennyire-de-mennyire jó volt ez a kis együttlét. Tehát mindenki jól járt! :)


Most így utólag jöttem rá, hogy a cím ez kellett volna legyen: Jutka szoptatásának története. :)