Ez már régebben történt, de csak most jutottam ide, h megírjam.
Ezelőtt 3 héttel kezdődött az érettségi, felhívtak, behívtak, elvállaltam. Így hát Tibikét Sároson hagytam nagyszülőzni és visszamentem Kolozsvárra.
Most nem részletezem, h mennyire hiányzott a fiúnk, lényeg a lényeg, h valahogy eltelt a 2 hét és mentük Hozzá! :)
Háááát. A gyerekünkkel nem tudjuk, h két hét alatt mit műveltek és mit nem, de:
Evésekkor beindul, h ő teríti az asztalt. Hordja ki a konyhából a sótartót, a lapítókat vagy tányékorat, (attól függően, hogy éppen mire van szükség) a villákat, a késeket, a hűtőből midnenféle kaját. Hihetetlen! Asztalt terít!!!
Ha ez nem lenne elég: el is szedi a végén az asztalt. Mindezt nagy lelkesedéssel: most a sótaltót viszem a helyile! Beviszem a sajtot a hűtőszeklénybe! És mondja-mondja-cseverészik nonstop.
A kertben megmutatja, h melyik a csípős csihány, melyik az árva csihány, amitől nem kell félni, mert nem csíp! A torma levelét is megmutatja!
A madarak közül is ismer párat. Teljesen felfoghatatlan számomra... Például mindig szól, amikor észreveszi, hogy a mátyás-madár megérkezett epret enni az eperfára. (báttyás-madár :) )
A csirkéknek egész áldott nap hordaná a kaját és a vizet, alig tudjuk meggyőzni, h most nem éhesek. :))
Az, hogy egyedül eszik kanállal, villával, az már nem is cikk. Most sem értem, h a nagyszülők mit tudnak vajon, amit mi nem?
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése