Jászótérről jövet meglátunk egy hatalmas autót, ami mossa az utat. Tibikének természetesen hatalmasra kerekedik a szeme és csodálkozva-lelkesen kérdi:
-Mi az, Anyja?
-Szemetesautó, szivem (Na jó, tudom, h nem az, de nem tudom mi a neve s hirtelen ezt böktem ki.)
-Micsinál?
-Mossa az utat.
-Mélt?
-Hogy ne legyen mocskos.
-Mivel mossa?
-Vízzel.
Közben elhalad mellettünk az autó, s minthogy a járda legszéléről bámultuk, hát lespriccolta a lábunkat. De Tibike ettől csak még boldogabb lett:
-A szemetesautó lepiccolta a lábamat, ezt a kettőt. - ez mutatja mindkét lábát :)
Nos, a fenti sztori akkora élmény volt, h megbeszéltük: Apjának is el fogjuk mesélni!
Délután valamikor beszélek Tibivel telefonon, hát jön a gyerek és mutogatja a fülit:
-Idetenni a telefont!
Odatartom és:
-A szemetesautó lepiccolta a lábunkat! Ezt a kettőt!
Napközben Borókának és Csapjának is elújságolta az esetet, utolsó volt Nagymama, (Mamama - ahogy Ő nevezi) aki tudomást szerezhetett róla.
Neki is elhősködte, h:
-A szemetesautó lepiccolta a lábunkat! Ezt a kettőt! (Mert ez nagy hőstett ám!)
Aztán beszélek tovább Csannával, már búcsuzkodunk, amikor Tibike elkezd kiabálni, hogy:
-Még akalok beszélni Mamamával!
-Hallod Csanna? Tibike még valamit akar mondani. - ezzel oda is tartom a fülecskéjéhez a telefonot és:
-Pülámülábábibó!!! - kiáltja bele jó hangosan.
-Mit mondtál nekem, Tibike? - kérdi Nagymama.
-Vicceltem, - biggyeszti oda huncutkodva.
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése