Culpa comuna?

Aki ismeri a Pavlov utcát, Kolozsváron, annak nem kell magyarázni: járda, mellette egy sor parkoló, fizetős, persze, aztán az úttest két sávja, egyiken jönnek, másikon mennek az autók.
Nos, jöttem a Mozart cukrászda felől és elég elején megálltam (ahol még házak vannak, még nem a sétatér és a tó). A parkolóban, rendesen. Ezzel semmi gond nincsen, máskor is álltam fizetős parkolóban nem egyszer.

Hanem aztán dolgom végeztével, mennénk haza Tibikével.
Gyereket ölbeveszem.
Szétnézek, főleg balra, hogy nem-e jön valami.
Látom, h nem jön semmi, így aztán megkerülöm az autót, kinyitom a hátsóülést (sofőr mögötti, ugyebár), beteszem a gyereket az autóba, aztán kezdem kötözni: egyik kezecske, másik kezecske...
PUFF!

Miafene? :-o
Nézek hátra, hát megütötték az ajtót mögöttem!
Nem is hittem, h nincsen semmi bajom, amíg fel nem egyenesedtem, s rá nem jöttem, h biza, egy hajam szála sem görbült, hozzám nem ért semmi, "csak" az ajtóhoz.

Az Opel Corsat, amelyik megütött egy majdnem 60 éves nőci vezette, akinek 2 éve van hajtásija. És ez a nőci engem meg akart gyűzni, aztán meg is győzött, h én vagyok a hibás az egészben. Ő kikerült volna, ha nem jött volna szembe az a fehér duba.
Szerintem meg el is fért volna, csak biztosan megijedt a dubától, meg tőlem és annyira el akart férni, hogy rámhúzott. De persze én háttal voltam, derékig benne az autóban, csak a fenekem kilógatva az úttest felé...

Nem értem most sem, hogy lehetett volna úgy bekötni azt a gyermeket, h ne lógjon ki az ajtó az útra, mert annyira szűkre szabták azt a parkolósávot...

No, lényeg a lényeg, Tibi is meggyőzött, h ne törődjek azzal, h ki a hibás, menjünk a biztosítóhoz.
Ja: neki a jobb oldali első sárhányó, rajta a jelzőlámpa, első ajtó, tükör... mind mind megkárosodott.
A Solenzánknak pedig meggyűrődött az ajtója. Becsukható, bezárható, "csak" éppen dísztelenül néz ki.

A biztosító írtó egy praktikus dolog: egyetlen egy tag dolgozik ott, annak is 10 és 2 között van a "prigramja". Egy esettel eltölt vagy negyed órát... szegényt sajnáltam. Mi 3 órát álltunk sorba, mire elvette a papírjainkat. Kijött, h fotózza le az autókat. Az Opelt lefotózta, aztán mikor az enyémre került volna a sor, akkor kimúlt a fényképezőgépje. Akkor visszamentünk a szobácskába, kitöltötte a papíruszokat. Feltűnt neki, hogy valami nem tiszta és szerinte nem én vagyok a hibás, hanem ez egy "culpa comuna" nevű dolog. Holnap v holnapután felhívnak és megmondják, hogy ki a hibás és melyik biztosító mit fizet. A nő iszonyúan fel volt háborodva, hogy neki mi a hibája ebben? Én nem vagyok felháborodva, de nem érzem magam túlzottan "bűnösnek"...

Szóval várom, h felhívnak-e a napokban? Ha nem, akkor azt jelenti, h én voltam a hibás... Meglátjuk, na, erőst kíváncsi vagyok.
A nőcike erősen kérlelt adott pillanatban, hogy írjam oda, hogy "am parcat pe carosabil", de én mondtam neki, hogy nem és nem én egy kijelölt, filzetős parkolóban dekkoltam, tejesen OK-san...


Na, kíváncsi vagyok, h mit döntenek, de a legnagyobb lényeg az, hogy senkinek a haja szála sem görbült meg.
Dédnagymamámat csak Apukám meséléséből ismerem, Neki volt állítólag az a mondása, hogy "anyagi kár nem kár"...