Az új lakásunkban még mindig nincsen Internet, a suliban pedig egy percnyi időm sincsen semmire.
Elmesélem kb hogy néz ki egy napom:
8ra elfutok a suliba és 12ig lenyomok 4 órát.
12kor hanyat-homlok rohanok az oviba, a gyereket fél1ig ki kell venni. Hálistennek 5 perc csak a sulitól, de ugye pontban 12kor csengetnek ki, naplót levinni, kondikát aláírni, stbstb... Szóval 1:15-re, 1:20-ra érek oda.
Gyerekkel hazasétálni (20 perc, egyedül kb 10 lenne).
Otthon ebédeltetés.
Altatás.
Alvás alatt MINDENT megcsinálni, házimunka, készülés a holnapi órákra, stb.
Ébredés után uzsonnázás.
Játszóterezés.
Haza.
Vacsora.
Fürösztés.
Esti mese.
Altatás.
És ekkor már érzem, h ha nem fekszem le rögtön, akkor holnap nem lesz aki 8ra beérjen a suliba. (Az elmúlt másfél évben sztem fél9-9 előtt nem keltem.)
Nos, hétfő volt az első ovis nap. Eleinte, a "szoktatás" fázisban csak 2 órát van ott a drága. Reggel én úgy megyek el, h még mindketten alusznak, de legalábbis ágyban vannak. Aztán csak hírből tudm, h mi folyik: ébredés, "Anya hol van?"
"Suliban."
Aztán pelenkázás, öltöztetés, reggelizés és elbattyogás az oviig. :)
Mit nem adnék, ha egyszer megleshetném őket :)
A két Tibi taszítja az oviig a nagy biciklit. Tibi elvihetné ülésben is a gyereket, csak szerintem unja utána egész nap az üres üléssel bicajozni.
NagyTibi a bicikli egyik oldalán, fogja a kormányt. KicsiTibi a bicikli másik oldalán, fogja a palacktartót és így taszítják ketten az oviig. Ja: hallom, h minden reggel le kell beszélni róla, h az ő biciklijét nem viszik.
Az oviban ahogy beszabadul, rögtön bemegy játszani és még az sem biztos, h van ideje puszit adni Apának a rengeteg dolog közepette. Első nap kapott puszit, azóta már azt sem nagyon.
Szóval semmi sírás, semmi pánik.
12 után, amikor én érkezek, akkor már az egész csoport kint van az udvaron, az ovónéni ül egy padocskán a szélén, Tibike a környékén áll, ül, mindegy, de ő mindig az ovónéni 2-3 méteres körzetében van, nem játszik senkivel. A többiek, nagyobbak (ő a legfiatalabb a csoportban) rohangásznak, hintáznak, csúszdáznak, stb.
Akkor kis hiszti, h nem jön haza "még egy kicsit játszok, Anyja", "vigyük haza ezt a autót", meg ilyenek. Szóval nem igaz, h nem sír a gyerek az oviban! Akkor sír, amikor én megjelenek és haza akarom vinni!
Első nap azt mesélte, hogy "ettünk diót".
Másnap azt, h a "nagyfiúcskák kiabáltak a udvalon". Mit kiabáltak? És megmutatja üvöltve: "Ne menj oda a csúszdála!!!" - hozzá kacag. Kinek kiabálták? "A kislányoknak."
Még volt egy sztorija: "Lugtam a nagy pizsos labdát!" Kinek rúgtad? "A ovónéninek. A óvonéni dobta nekem a nagy pizsos labdát."
Harmadnap megint, h ettek diót. Ezzel várt az udvaron. Már kíváncsi voltam, hogy miféle diót, s akkor látom, h egy hatalmas diófa áll az udvar közepén, csak eddig én nem vettem észre :)))
Aztan megtudtam, hogy aki diót talál a földön, az viszi és az ovónéni kővel megtöri nekik. Persze mindenkinek jut dió :)
Nos, eddig olyan simán ment minden, h minden várakozásomat fölülmúlta. Aztán várom, h lesz-e olyan, hogy rájön a gyerek, h hoppá! ez mindennapos? És ellenkezik...
Egyébként azzal fenyegetett, h ő sírni fog, ha ott merjük hagyni az oviban. És minden este elmondja, hogy "Anyja, többet ne menj a iskolába."
Mondtam már, h írtó büszke vagyok a fiamra? :D:D:D
2 megjegyzés :
Valóban zsufi napok, de gondolj bele, ha nem aludna délután, az alatt sem haladnál egyébbel. Nálunk már közel 1 éve nincs nappali alvás...
Egyébként gratula! Tényleg ügyesen hozzászokott az óvodához.
Ildi
Én is azt hittem hogy Nóri lesz a kivétel....
Aztán ma már rívókázott egész délelőtt! :(
De tudod mit? Tibike sokkal nagyobb, sokkal pasibb, szóval ő sosem fog sírni az ovi miatt!
Megjegyzés küldése