Hm

Sokáig azt hittem, hogy be fogom pótolni a hiányzó sztorikat. Most már tudom, h ez lehetetlen volna. Lehetetlen, mert sokminden történt azóta, hogy nem írtam, és amit az ember halogat, annak elszáll a "fíling"-je is egy idő után, így aztán egyre nehezebb az írás.

Nagyvonalakban ezek történtek:
Az új autónkkal egy hétvégén elmentünk Szatmárra Bakiékhoz. Ott azt állapítottam meg, h megnőtt a fiam. A három gyerek bevegyült a gyerekszobába és nem is kellett rájuk gondunk legyen. Néha benéztem hozzuk, de csak úgy megszokásból.

Aztán március végén meglátogattuk Boróékat Temesváron, akkor volt Bálintka 6 hetes és akkor láttuk először. Boró mind mondta, h egy nyugodt baba ez a baba, azon a hétvégén mégis elég zaklatott volt szegény, levontuk a konklúziót: nem bírja a tömeget, a társaságot. Ez így is lehet, mert ezt azóta többször is bebizonyította szegényke. Ez a második gyerek sorsa...

Szentgyörgyre is elvonultunk, beirattuk a Volvot, és végre lett CV-s rendszáma.

Virágvasárnapra és a Tibike szülinapjára feljöttek Csannáék hozzánk. Tényleg: a szülinapról azért írhatnék, mert volt itt nagy-nagy hepaj, gyerekzsúr :)

Húsvét is szépen telt és nyugisan. Volt ünnepi menü töltöttbárány, meg tojásfestét, locsolás. Verset is mondott Tibikém a csajoknak. Engem pedig megöntözött AZ öntözőm, aki évek óta hűséges, egyetlen öntözőm :D

Aztán lejárt április és május a fergeteges Születés Hetével kezdődött. Jól sikerült az a hét, reméljük, h lesz jövőre is. :)

Utána való hetet Medgyesen töltöttük Boró, Laca, Bálintka és jómagam a két gyerkőccel. Eredetileg Sárosa készültünk volna, de hideg volt és rossz idő, nem mertük annyi gyermekkel bevállalni, hogy a fűtetlen házba töltsük a hetet.

És, hogy még egy héttel meghosszabbítsuk az együttlétünket, hát rákövetkező héten Boróék feljöttek hozzánk. Azt hittük, hogy dejó lesz együtt. Persze jó is volt, de nagyon nagyon robot. Folyamatosan etettünk, szoptattunk, pelenkáztunk, altattuk valakit. Egyszer aztán mindhárman elaludtak. (Hárman, mertTibike oviban volt.) Kábé így zajlott:
-Boró!!! Nézzük meg az órát, MIND alusznak. Tölthetem a KV-t?
-Persze! Mondta Boró és megnézte az órát.
Kitöltöttem a kotyogóból, merthogy már egy ideje le volt főve a KV, csak nem volt időnk meginni. És mire megtejeztük-cukroztuk volna, már fel is sírt valamelyik. Így történt, hogy egy hét alatt volt 1 perc 33 másodperc időnk CSAK MAGUNKRA!!! :)
De hát a gyerekek édesek, aranyosak, és még a hisztiket is röhögjük utólag... tehát jól telt és még mindig hiányoznak, pedig már rég hazamentek :(

A múlthét úgy is telt, Jutkával kettesben voltunk délelőttönként és Tibikével is együtt délutánonként... Éjjelente még Tibi is itthon van :)))

És próbálom újrakezdeni, vagyis folytatni a blogírást, mert erősen hiányzik...

Medgyesiek figyelébe

Kedves olvasóim.

Kérlek Benneteket, hogy minél több medgyesi emberkének hívjátok fel a figyelmét arra, hogy Véndiák találkozó szervezésére kerül sor, a Báthory István Iskola és a Pro Schola Mediensis Alapítvány jóvoltából.

 Részletekért klikk IDE.

Gyerekszáj

Jutka mondja: GE-GE
Tibike mondja: Anyaaaaaaa!!! Jutka úgy mondja a gesztenyének, hogy GE!

(Szilveszterkor téma volt, hogy Laca a galambnak azt mondja, hogy ga, Tibikének azt mondja, hogy Ti, Zalánnak pedig, hogy Za, stb...

***

Ez még egy őszi:
Tibike boldogan hintázik, Apa pedig hajtja a hintát.
-Lökjed, Apa, lökjed! A hintában egy lökött gyermek ül!

***

Tegnap estefelé az udvaron játszanak Tibike és a szomszéd gyerekek. Egyszer hallom a fiam nagy száját:
-Mondjuk, hogy mi tűzokádó sálkányok vagyunk!
-Jó! - egyezik bele a szomszéd gyerek.
-Gyere Áron, okádjunk!

A Volvo

Azon töprengek, hogy tudnám a lehető legrövidebben leírni a történetet?

Hát így: elmentünk Brassóba, megnéztük, tetszett és megvettük.

Amit föltétlenül tudni kell: a kedves férjem már legalább 2 éve (de sztem több) a fejibe vette, hogy vesz egy ilyen-s-ilyen Volvot. Pénze nem volt rá, de ha az emberem eldönt valamit... (csak győzze kivárni az ember - hehe)

Lényeg a lényeg: a pénz a tavaly év vége felé lett meg. Aztán ősz óta vadássza a hirdetéseket, mert mi tagadás: elég nehéz használt autót úgy venni, h az ember eldönti, hogy milyent szeretne, aztán esetleg csak a színről hajlandó kompromisszumot kötni, egyéb ügyben nem.

No, máris eluntam elmesélni, hogy nézett ő már Volvot Bukarestben, Árkoson, Temesváron... Aztán most úgy volt, hogy elmegy Budapestre kocsit nézni és egyúttal Psychotic Waltz koncertre. De aztán indulás előtti nap Andris telefonált, hogy szerinte vegyük meg a brassóit. Mert ő közben megnézte. Mert Tibi megkérte, h nézze meg, És Andris meg is nézte. (ezt most ne olvasd el, Andris, nem Neked írtam!!!) Andrist szeretjük is, de nem ezért, hanem mert ő olyan, akit az ember alapból szeret. :)

Aztán egy fél óra alatt Tibi eldöntötte, hogy holnap nem Pestre megy, hanem Szentgyörgyre. Aztán még egy fél óra alatt eldöntöttük, h nem egyedül megy, hanem négyen megyünk.

Tehát: vasárnap Sentgyörgy, hétfőn Brassó, és Brassóból már 2 autóval mentünk vissza Szentgyörgyre. Vigyorogva.

Kedden meg hazajöttünk. Ez volt eddig a legeslegnehezebb utunk, amióta utazunk. Na nem az autók miatt. Tibike édes volt, hozta a formáját és meg is szervezte: "én apával megyek a Volvoval, mert a Volvo fiús autó. Jutka anyával megy a Solenzával, mert a Solenza lányos autó!"
Így is jöttünk, csak az volt a baj, h Jutka gyakorlatilag végigbőgte az utat (nagyon kis kivétellel.)

Szopiszünetet tartottunk: Földváron, Segesváron, Balavásár után egy parkolóban, Nyárádtőn. Közben Tibike is kétszer bepisilt a gyerekülésébe... Ilyen utat még nem látott a világ. Persze Jutkát pont nem tudtam kivenni, mert vezettem (amúgy sem szeretek gyereket kivenni az üléséből mozgó autóban, de így lehetetlen). A gyerek pedig ha üvölt, akkor ilyen ősanya-problémákkal ütözök szembe: folyik a tejem és nem tudok koncentrálni. Mert én nem hagytam még eddig bőgni Jutkát, ezért aztán csak most tudtam meg, hogy mi történik, ha mégis hagyom. Jól elkényeztettem - hálistennek!

Lényeg a lényeg: megvan a Volvo V50 !

Szomorú dolgok

Én Szilvit nem ismerem személyesen, de Ramónát igen.

Rendőrmacska

Megérkezett Csanna hzozánk egy péntek este, és Tibike rögtön eléje állt, hogy aztán Csannával mi se állhassunk szóba, valamint Jutkára se vethessen Csanna egyetlen pillantást sem... Tehát Csanna le lett foglalva rendesen. Ott ugrabugrált Tibike előtte és mondta a nagyokat és a mégnagyobbakat. - Mert persze volt is akinek, Csanna mindent elhisz, mindenen csodálkozik, stbstb...

-Tudd, Csanna, megbeszéltük a balátaimmal az oviban, hogy ha nagy leszek, lendőlbácsi leszek! Zsolti tűzoltó lesz.
-Áron mi lesz?
-Álon nem volt ott, nem mondta meg, h mi lesz.
-S hát rendőrkutyád lesz-e?
-Igen! Lesz lendőlkutyám! És LENDŐLMACSKÁM is lesz!

Az oroszlán

Tibike oroszlán! Egy jó ideje az. Jó, na. Néha dinó vagy krokodil, de alapjába véve ő az oroszlán. A kicsi zöld úszógumit, mint sörényt a nyakába akasztja, úgy vonul négykézláb üvöltözve, hadd ijedjen meg mindenki, hiszen ő az állatok királya (amikor eltéveszti, akkor az oroszlánok királya).

Ma pedig farsang van az oviban. Reggeltől alvásig vannak jelmezben a gyerekek.

Már rég megmondta a drágám, h ő nem öltözik fel semminek. Ő az oroszlán, de nem öltözik fel semminek. Nos, apropóztam, h varrok a blúzára egy oroszlánt, hogy mégiscsak lássa mindenki, h ő oroszlán. Ebbe beleegyezett.

Nos, a héten minden nap csináltunk valamit: kiválasztottuk, h melyik legyen az a blúz, elmentünk venni sörény színű cérnát, a neten oroszlánokról kerestünk mindenféle képeket, kiszabtuk sárga anyagból a testét (el is futott a maradék anyaggal Tibike, h "ez a bundám" és csavargatta magára), aztán varrtam. Kézzel, mert polóra géppel varrni lehetetlen. Vagyis lehet, h lehet, de én nem vagyok egy túl profi varrónő azért...

Végül ilyen lett az oroszlán:

 

Reggel fel is vette Tibike az oroszlános blúzot (amiben adott pillanatban nem voltam biztos, hogy fel fogja :)) 

Itt hencegett egy ideig, h ő milyen bátor oroszlán, aztán rájött, h mi nem leszünk vele ma egész nap, ebben viszont csalódott és bömbölt is egy jónagyot. De aztán mégiscsak folytatta a hencegést, hogy ő micsoda bátol oloszlán.

Tudtam, h ma korán kell mennünk. Egyszerűen azért, mert a gyermekem nem fog bevegyülni a színes tömegbe. Neki elsők közt kell ott lenni, s akkor majd szép lassan "feltelik a terem", az mégsem annyira félelmetes.
Igen ám, de hiába mentünk 3diknak, Betmen már ott volt! Fekete palást, fekete álarc... hát ennyi kellett  mi orszlánunknak, a bátorsága rögtön az inába szállt.

Úgy hozzámsimult, h szeritem legszívesebben hazajött volna velünk. (Mert tekintettel a rendkívüli helyzetre ma mindketten mentünk Apával az oviba.)

De aztán Éva ovónéni behívta, becsalta, mi meg leléptünk.

Nem hiszem, h a következő 1-2 hétben mesél valamit Tibike a farsangról, de addigis más anyukáktól megtudok ezt-azt.
Hát kíváncsian várom.