2011. március 24., csütörtök

A Volvo

Azon töprengek, hogy tudnám a lehető legrövidebben leírni a történetet?

Hát így: elmentünk Brassóba, megnéztük, tetszett és megvettük.

Amit föltétlenül tudni kell: a kedves férjem már legalább 2 éve (de sztem több) a fejibe vette, hogy vesz egy ilyen-s-ilyen Volvot. Pénze nem volt rá, de ha az emberem eldönt valamit... (csak győzze kivárni az ember - hehe)

Lényeg a lényeg: a pénz a tavaly év vége felé lett meg. Aztán ősz óta vadássza a hirdetéseket, mert mi tagadás: elég nehéz használt autót úgy venni, h az ember eldönti, hogy milyent szeretne, aztán esetleg csak a színről hajlandó kompromisszumot kötni, egyéb ügyben nem.

No, máris eluntam elmesélni, hogy nézett ő már Volvot Bukarestben, Árkoson, Temesváron... Aztán most úgy volt, hogy elmegy Budapestre kocsit nézni és egyúttal Psychotic Waltz koncertre. De aztán indulás előtti nap Andris telefonált, hogy szerinte vegyük meg a brassóit. Mert ő közben megnézte. Mert Tibi megkérte, h nézze meg, És Andris meg is nézte. (ezt most ne olvasd el, Andris, nem Neked írtam!!!) Andrist szeretjük is, de nem ezért, hanem mert ő olyan, akit az ember alapból szeret. :)

Aztán egy fél óra alatt Tibi eldöntötte, hogy holnap nem Pestre megy, hanem Szentgyörgyre. Aztán még egy fél óra alatt eldöntöttük, h nem egyedül megy, hanem négyen megyünk.

Tehát: vasárnap Sentgyörgy, hétfőn Brassó, és Brassóból már 2 autóval mentünk vissza Szentgyörgyre. Vigyorogva.

Kedden meg hazajöttünk. Ez volt eddig a legeslegnehezebb utunk, amióta utazunk. Na nem az autók miatt. Tibike édes volt, hozta a formáját és meg is szervezte: "én apával megyek a Volvoval, mert a Volvo fiús autó. Jutka anyával megy a Solenzával, mert a Solenza lányos autó!"
Így is jöttünk, csak az volt a baj, h Jutka gyakorlatilag végigbőgte az utat (nagyon kis kivétellel.)

Szopiszünetet tartottunk: Földváron, Segesváron, Balavásár után egy parkolóban, Nyárádtőn. Közben Tibike is kétszer bepisilt a gyerekülésébe... Ilyen utat még nem látott a világ. Persze Jutkát pont nem tudtam kivenni, mert vezettem (amúgy sem szeretek gyereket kivenni az üléséből mozgó autóban, de így lehetetlen). A gyerek pedig ha üvölt, akkor ilyen ősanya-problémákkal ütözök szembe: folyik a tejem és nem tudok koncentrálni. Mert én nem hagytam még eddig bőgni Jutkát, ezért aztán csak most tudtam meg, hogy mi történik, ha mégis hagyom. Jól elkényeztettem - hálistennek!

Lényeg a lényeg: megvan a Volvo V50 !

Nincsenek megjegyzések :