Ki érti ezt?

Ez a bejegyzés a pelenkáról és leszokásáról szól, aki úgy érzi, az ne olvassa tovább.
(Én szóltam!)

Vannak olyanok, akik már akkor apropoztak a bilivel kapcsolatosan, amikor a fiam még egy éves sem volt. Én pedig nagy büszkén odavágtam, hogy én liceumistákat tanítok és IX. osztályban egy sem jött pelenkásan, ergo: egyszer csak leszokik.

De amikor nagyképűen ezzel replikáztam, nem gondoltam, hogy ide jutunk. Tibike most elmúlt 2 éves és 9 hós és esze ágában sincsen pelenkán kívül egyebet használni. Ja, dehogynem: ha nem adunk rá pelenkát, akkor odaereszti akárhová...

Kérdeztem barátnőktől/ismerősöktől, hogy náluk miféle praktikák váltak be?

Az elsőt, azt a Marasti-negyedi játszótéren tanácsolták: Amikor a ProTV-n elkezdenek reklámozni, akkor az minimum 20 percet fog tartani. Ültessem a gyereket a TV elé bilire és mire lejárnak a reklámok, addig meglesz az eredmény, a gyerek pedig közben tátott szájjal fogja bámulni a TV-t, és nem fog elmászni.

Hááát, ezt a módszert nem csak azért nem próbáltam ki, mert nincsen TVnk...


Aztán voltak egészen jó ötletek is.

Egyik, h lessem ki, h mikor kakál, és órát lesve próbáljam meg kifogni. Háát vajon ténleg léteznek olyan babák akik ugyanabban az időpontban? :-o
A mi fiúnk nem ilyen! Ő ma reggel, holnap délutn 4kor, holnapután éppen az oviban... Egyszerűen nem kiszámítható és kész.

Volt egy idő, amikor úgy tűnt, h beállt a dolog reggelre, ébredés utánra. El is határoztuk, h wc-zés lesz reggel és kész. Kétszer sikerült a dolog, harmadszor már üvöltött, h ő nem ül a wc-re és negyedik naptól ismét összezvarosott a menetrend.

Másik tanács, hogy a gyerek választhasson, hogy wc-re ül-e vagy bilire? Tibike válasza egyszerű: egyikre se. Pelenkát kér!

Nyáron, akkor 2 éves és 4-5 hós volt öt egész hetet járt bugyikában Sároson, az udvaron. Hát párszor akart állva pisikálni, mint ahogy a bácsiktól látta, de 2nél többször már nem tűnt érdekesnek. Ugyanolyan nyugisan ereszt midnent bugyiba is, mint pelenkába.

Ha mostanában meg akarom győzni, hogy ne tegyünk pelenkát, akkor kétségbeesetten hisztizik, h pelenkát kér. "Pelenkát kélek szépen!"


Hááát, hogy hová alakulunk azt nem tudom, egyik klubos csaj mesélte, hogy az ő fia 3 és fél éves volt, amikor abbaagyta a pelusozást... Hmmm...

Van itthon két Monapel pelus és egy külső. Néha ráadom, de inkább csak ráadnám, de már tudja, h az nem egy kényelmes cucc és üvölt, h nem azt kéri, rendes pelenkát kér!


Szóval nem tudom hogy lesz, elkezdtem kétségbe esni, és nem utolsó sorban rééémesen unni a pelenkázást. :(

Azért IX. osztályig remélem kimarad :(

Ének és tánc

Ejsze Tibi is magába szállt, ami a zenei nevelést illeti, mert most, amíg kértem pár szabad percet a konyhára, hát bennt a szobában zenét tett. Nos mit? A szászcsávási cigányzenekar CD-jét :)

Egy ideig kardoztak (flakonnal), aztán puskáztak (szintén flakonnal), s ezek után kezdődött a koncert.

Akkor hallom, h táncolnak: Apa! Így táncolok. Te is táncolni, apa!
Semmit nem látok, csak hallom, de így is írtó vicces :D

Hááát, mit hallanak fülecskéim, egyzercsak énekelnek is ketten. S hogy mi szakítsa meg az éneket? Apa szól a fiának: (hozzáképzelni a háromszéki tájszólást. Pl. te helyett táá, stb)
-Ölelem a babámat teeee, nem a bal lábam, hanem a babámat!

Miután már szétröhögtem a fejem itt a konyhában, következett a következő beszólás.
Éspedig Tibike úgy tűnik, h egy Pokolgép számot kezdett énekelni. (Annak ellenére, h a CD lejátszó totál nem azt nyomta.)

No de amit hallottam. Tibike hangját:
-A lány nem evett, nem is ivott. Csak szomolkodott.
Ezt ragozta, ismételgette :D

Buli van nálunk :))))))))

Játék - másképp, mint eddig

Egyre érdekesebb a játszás, néha meg elég elvont :D.
És olyan éééédes.

Ez éppen most folyik:
Úgy kezdődött, h lepiszkálta a mobilomat az asztalról és telefonálni kezdett:
"Szia Apa! Hogy vagy? A ilodában vagy? Igen? Hazajöttél Apa? Igen? Hazajöttél?"

Aztán egy kis mozdonykáját odatette a telefonom mellé: "telefonál a vonat apának: Szia Apa! Felhúztad a papucsot? A iloda papucsot?" (Multkor a cégnél bele volt akadva, h milyen papucs van apának a lábán. Akkor magyarázta apa, hogy ez az irodai papucsa.)

Aztán felegyensúlyozta a telefont az apró mozdonyka tetejére: "Nézd anya! Viszi a vonat a telefont. Sikata-sikata-sikata"

Néha persze unja egyedül és beszól nekem is:

"Hééé, anya, figyelj rám! Abigélnek nem tetszett a zene. Majának se. Őknek nem tetszett. Csak nekem. És apának. És Bakinak is. A lányoknak nem tetszett."

Szóval így telnek a délutánjaink...

Tegnap pl séta közben:
"Mikulás vagyok anya. Idenézni anya. Viszem a nagy zsákot." (A fehér szopispokróca volt a hátára vetve zsák gyanánt.) "Ajándékot viszek anya, tessék az ajándék!" Kiveszi a képzeletbeli zsákból a kézeletbeli ajándékot, ideadja nagy komolyan...

Nos, ilyenek a sétáink.

De ma úgy jöttünk haza az oviból, hogy "mozdonyvezető vagyok anya! Vezetem a mozdonyt! Beveszi a mozdony a kanyart! Anya! Bevenni te is a kanyalt!"

Amikor megérkeztek a Baki lányok és elővették a játék orvosi szettet (vagy mi a neve?), Tibike a nyakába akasztotta a ...milyenszkóp is a neve? Futott körbe: "doktolbácsi vagyok anya! Kit gyógyítsak meg?" Akkor a Tünde kezét, a Baki lábát, apa hasát, stbstb, még a plüssállatokat is mind mind meggyógyította.

Érdekesek ezek a dolgok, eleinte csodálkoztam, de mostmár minden képzeletbeli dolgot játszik, jól belejött :D

Karikás kendő és az új frizura

Tegnap volt egy kis zűr a Carolino karikás kendőm körül. Ezért készült az este ez a kép, no meg az új frizura bemutatásáért.


Nem tudtam választani, ezért kettő lesz:

Szokásos újévi kívánság...

Nos itt van 2010, már meg is kezdődött.

S hogy mi az, amit kívánok?

2001/2002 szilveszterén azt kívántam, bárcsak jövő szilveszterre babát várnék.

2002/2003-ason nem vártam babát és az volt a kívánságom, h ha nem is születik babám 2003-ban, de bárcsak terhes lennék jövő szilveszterkor.

2003/2004 dettó,

2004/2005 dettó,

2005/2006 dettó, - és láss csodát: bejött!!!

2006/2007 boldogan telt, növesztettem a pocakomat és egy egészséges babáról álmodoztam: hála! bejött! És

2007/2008 - a változatosság kedvéért azt kívántam, h ha nem is születik babám 2008-ban, de bárcsak terhes lennék jövő szilveszterkor.

2008/2009 - dettó... Csak semmi kreativitás a továbbiakban... Itt van, elmúlt éppen a

2009/2010-es év-forduló, és -megszámoltam!- immár 9-edszer ugyanez a kívánságom. Év végén majd kiderül, hogy mennyi is az arány: 1/8 vagy 2/8 ?

Az ovinak nincsen vége?

Ez a kellemetlen meglepi érte Tibikét.

Vasárnap, január 3-án este már sokadszorra mondtam, h
-Tibikém, holnap megyünk az oviba.
-Mál voltam, felelte.
Vagy esetleg azt, hogy:
-Eleget jáltam mál az ovodába!

Hétfőn, elvitte Apa az oviba.
Otthagyta.

(Zárójel nyitva:
Apa csak úgy kendőzött eddig, hogy én felkötöttem rá a gyereket s közben hatszor összevesztünk. A gyereket biciklivel vitte oviba. Most meg duzzogott vasárnap este, h milyen lassú lesz az ovibamenés, mert ilyen időben nem bicajoztathatja a gyerkőcöt. Megtanítottam a tibeti kötésre vasárnap este és ezt imádja. A gyerek is naponta elújságolja, h Apa őt a kendőbe hozta, a hátán. És roppant örül ennek a gyerek!
Konklúzió: majd 3 évesen sem késő a kendőzés :D
Zárójel zárva.)

Amikor én 12 után értementem, hát a szájacsak eléggé lefele volt görbülve és látszott, h a sírással küzd.
-Mi a baj, Tibikém? Valami baj van?
-Igen - hüppögte és már könnyezett is. Nem sírás volt, nem krokodilkönnyes hiszti, neeeem, őszinte, szívből jövő keserűség!
-Mi a baj édeském?
-Nem tudom - hüpp - hüpp.
-Szomorú vagy?
-Igen.
-Miért vagy szomorú, kicsi kincsem?
-Hiányoztál, anya! Váltam, h gyele.

Hát vagy 10 percet ücsörögtünk ezek után az előszobában, ölelgettük egymást, babáztunk, nem siettünk... Aztán mindketten lenyugodtunk, felöltöztünk és hazabattyogtunk.

Kedden reggel felült, és kijelentette, hogy:
-Apa, ma nem megyek a ovodába!
Hogy mi vette rá mégis nem tudom, nem voltam itthon, nem láttam - nem hallottam.
Amikor érte mentem azzal várt, hogy:
-Anya! Szomolú voltam, de mostmál boldog lettem, melt jöttél!

Ma szerda, nem tudom hogy milyen volt a ma reggeli ébredés-indulás, ugyanis én, indulásom előtt az alvó Tibiknek osztottam puszit.
A hazajövés oldottabb, mint régebben, de megmondta Tibike:
-Anya. Eleget jáltam mál ovodába!
-Ne búsulj, szivem, ha nagyobb leszel, majd iskolába fogsz járni!
-Amikor anyuka leszek, akkor jálok iskolába! Amikor apuka leszek, akkor jálok ilodába! És ettől láthatóan felvillanyozódott! :)

Hmmm. Túlzásba estünk? :-o

Néztük együtt Tibikével a Maja "lokkelezős" videóját, aszongya:
-Anya, csináljunk nekem hosszú hajat.
-Miért Te?
-Hogy tudjak lokkelezni.
-Hát azt hogy kell?
Megmutta, hátraveti a fejét.
-Rövid hajjal is lehet, látod-e?
-De nem jó, hosszúval kell, anya!

Komolyan aggódni kezdtem, gyorsan vissze kéne térjünk a népzenére és a gyerekdalokra...