Egyre érdekesebb a játszás, néha meg elég elvont :D.
És olyan éééédes.
Ez éppen most folyik:
Úgy kezdődött, h lepiszkálta a mobilomat az asztalról és telefonálni kezdett:
"Szia Apa! Hogy vagy? A ilodában vagy? Igen? Hazajöttél Apa? Igen? Hazajöttél?"
Aztán egy kis mozdonykáját odatette a telefonom mellé: "telefonál a vonat apának: Szia Apa! Felhúztad a papucsot? A iloda papucsot?" (Multkor a cégnél bele volt akadva, h milyen papucs van apának a lábán. Akkor magyarázta apa, hogy ez az irodai papucsa.)
Aztán felegyensúlyozta a telefont az apró mozdonyka tetejére: "Nézd anya! Viszi a vonat a telefont. Sikata-sikata-sikata"
Néha persze unja egyedül és beszól nekem is:
"Hééé, anya, figyelj rám! Abigélnek nem tetszett a zene. Majának se. Őknek nem tetszett. Csak nekem. És apának. És Bakinak is. A lányoknak nem tetszett."
Szóval így telnek a délutánjaink...
Tegnap pl séta közben:
"Mikulás vagyok anya. Idenézni anya. Viszem a nagy zsákot." (A fehér szopispokróca volt a hátára vetve zsák gyanánt.) "Ajándékot viszek anya, tessék az ajándék!" Kiveszi a képzeletbeli zsákból a kézeletbeli ajándékot, ideadja nagy komolyan...
Nos, ilyenek a sétáink.
De ma úgy jöttünk haza az oviból, hogy "mozdonyvezető vagyok anya! Vezetem a mozdonyt! Beveszi a mozdony a kanyart! Anya! Bevenni te is a kanyalt!"
Amikor megérkeztek a Baki lányok és elővették a játék orvosi szettet (vagy mi a neve?), Tibike a nyakába akasztotta a ...milyenszkóp is a neve? Futott körbe: "doktolbácsi vagyok anya! Kit gyógyítsak meg?" Akkor a Tünde kezét, a Baki lábát, apa hasát, stbstb, még a plüssállatokat is mind mind meggyógyította.
Érdekesek ezek a dolgok, eleinte csodálkoztam, de mostmár minden képzeletbeli dolgot játszik, jól belejött :D
Nincsenek megjegyzések :
Megjegyzés küldése